Partiumi Magyar Napok: amennyit láttunk

Szerettünk volna többet kinn lenni, de a profitorientált szféra nem engedett szorító karmaiból (dógozni kelletett), úgyhogy csak ennyit tudok írni:

A Partiumi Magyar Napok a megszokott és elvárt színvonalon zajlottak le, se több, se kevesebb. Szombat dél körül jelentős tömeggel együtt érkeztem a Kossuth-kertbe, vasárnap pedig tényleg tömve voltak az árnyékos sétányok, a tavalyihoz képest sokkal több román nemzetiségű látogatóval, akik ugyanolyan lelkesen fogyasztották a csülkös csodákat, mint mi.

Mint mindig, most is volt ami tetszett: a gyermekprogramok, a mesterségek mesterei, a lovagok összecsapása, a hangulat, és akár a jurta is, és van ismét néhány pont, amelyet a jövőre való tekintettel át kellene gondolni, például hogy szerepeltessünk-e falcs hangú tiniket a színpadon. Akárhogyis a rendezvény egyik felvállalt szerepe, hogy megjelenést biztosítson a megyénkbeli kulturális szabadcsapatok számára, de ettől még lehetne egy kis önkritika is a fellépőkben. A hangosítás, ameddig ott füleltem, kásás és torz volt, lehet estére megjavult.

Aztán, tegnap este Charlie ugyanolyan tömeget vonzott, mint bárhol máskor és bármikor máskor, és elvárásainknak megfelelően világos nadrágban, sötét felsőben és napszemüvegben lépett színpadra, a többi pedig  szintén papírforma szerinti jókis koncert volt, visszatapsolással, jéggel, dupla whiskyvel.

Közben érkezik a menetrendszerinti Janó komment, hogy “Nagy pofatok volt a Hiddal most meg kussoltok?” akkor hát legyen: minden konzervativizmusa és közízlésnek való megfelelni akarása mellett számomra szimpatikus a PMN, jelenleg ez közvetíti a legjobban a polgári fílinget Szatmárnémetiben.

Azt is megkaptuk kommentben hogy ameddig csak a taxiórát tudom lepucolni addig ne kritizáljak, örüljünk hogy ennyi is van. Brrrr, ez nagyon erdélyimagyaros.

2011-re  szívesen látnék a jelenlegi kultfeszt mellett egy trendy, fiatalos programcsomagot, breaktánccal, bmx-fmx-görkori pályát és bemutatót, illetve bármit, amit a Facebookon össze lehet szervezni. Zenekarokban pedig a régi+új párosítás lenne a menő, Fenyő Miki biztosan örülne ha a Parov Stelar izzítaná a népet.

Ennyit láttunk, ennyiről tudok írni, a részletes beszámolónk helyett itt egy kissé elfogult  szatmár.ro cikk, ez pedig a satumareonline és a portalsm.ro beszámolója, igazán szép fotógaléria az Infó oldalán és vannak akik máshogy látják a dolgokat. Mások pedig a tavalyi programot harangozzák be.

Most lefekszem, a hétvége a munkáé volt mindhármunk számára, pedig nagyon szívesen jegyzeteltünk volna az első sorban 🙂

Holnapi hírek: Obama és Tina Turner Ráksán

Egy 17-es mikróbeli bokor aljában működő hírszerző ügynökségünk birtokába került dokumentum szerint magánlátogatásra megyénkben köszönthettük az elmúlt héten  az Amerikai Egyesült Államok elnökét, Barack Obamát, vele érkezett  Tina Turner, Gordon Ramsay és számos világsztár tette tiszteletét a lakodalomnak álcázott G8-találkozón.

A látogatás oka egy egyszerű félreértés, amelyről az Államok biztonsági főnökének húga nyilatkozott: “az ENSZ kongresszusra igyekeztünk, Ahmed (a pilóta) kicsit leeresztette a gépet a felhők alá, aztán megláttuk azt a rohadt nagy fényességet, egyből rárepültünk. Persze kiderült, hogy ez csak az Avas-vidék és a lézerfények meg az arany fogsorok vakították el a pilótát“.

Az elnök folytatja: “amúgy is már hosszú ideje emaileztem a helyi polgármesterekkel,  hogy a lányaik esküvőjén én szolgáljam fel a húslevest, elő is vettem az utolsó ilyen kérést, egye fene. Leszálltunk a Muzsdalyi tóra, onnan valami virágos szekéren robogtunk tovább a lagzi helyszíne felé. Készültem egy kis meglepetéssel is“-teszi hozzá mosolyogva az elnök.

A családias hangulatú, nyolcezer főt megmozgató avasi lakodalom alkalmával az Egyesült Államokból érkezett vendégek tökéletesen elvegyültek a tömegben, igaz az Elnöknek nem igazán jutott hely a román politikusok asztalánál, Tina Turner viszont remekül szórakozott: “csodálatos, hogy milyen jó kondiban vannak az itteni háziasszonyok, közösen énekeltük a Proud Mary-t, majd a lányok körbeálltak, kendőt kötöttek a fejemre és csak visitottuk, tiszta funny volt. Azt sajnálom, hogy Liviu Guţăval nem énekelhettem“-tette hozzá a Rocknagyi.

Gordon Ramsay életében ez volt az első olyan alkalom, hogy nem volt szükséges ordítani a szakácsokkal és a személyzettel, mivel mindegyiknek a derekára volt kötve a konyhakés, és ez a séfet is meggyőzte az itteniek kulináris elhivatottságáról. Megízlelte az avasi ízeket, megcsodálta a lézeres puliszkaszeletelőt a konyhában, az ott szorgoskodó olasz séfeknek pedig anyanyelvükön, toszkánai nyelvjárásban adott hasznos tanácsokat.

Az szűk körű esküvőn felléptek nemzetközi mulatós-zene sztárok, a sorozatos visszatapsolásuk miatt viszont Sting nem tudott fellépni, ezért csak egy helyi pálinkafőzőben énekelte el a Desert Rose-t.

Az elnöki meglepetés nem maradt el, a négyórás nagyzenekaros Florin Salam-koncert előtt a világ vezető politikusa egy rövid M.J-féle moonwalk-bemutatóval derítette jókedvre a közönséget.

És az eredeti hír: itt

Partiumi Magyar Péntek

Sajnos ma nem tudok kilátogatni a rendezvényre, mert a vállalat nem engedi a lelkemet, de pár infó azért eljutott hozzám:

• Sajtótörténeti pillanat, tegnap este Hobó beszólt a sajtófotósoknak hogy ne ugráljatok itt nekem vazze, ez a magaskultúra. De nem ez a fontos, hanem hogy a Hírlap most először megírta, amit senki nem várt. A művész úr maeste nyolctól lép fel a Kossuth Kertben felállított nagyszínpadon, reméljük nem fog kitessékelni bennünket a rózsaszín melltartóm miatt.

• Kommentben kaptuk:
  “Sziasztok,
  láttam, hogy emlitettétek a kerékpáros közlekedésről szóló “vitát”. Nos, az nem vita lesz, csak egyszerűen megbeszéljuk, hogy hova és mennyi kerékpárút kellene a városba.Tudom, tudom a választ: minden utcára és sok! De most arról van szó hogy készül Szatmár új városrendezési terve és az ehhez szükséges tanulmányt készitő cég csak a “jövőben lehet hogy elkeszülő” harmadik Szamos-hidra javasolt kerékpárutat. Márpedig szerintünk az elkövetkező 10 évre kerekpárutasitási-tervnek nagyon gyenge. Ehhez kellene alternativát kináljunk a város vezetésének. Tehát, minden erdeklődőt várunk szombaton 15 órától a Zöld Ház (volt Közfürdő) előtti placcra.
  Márk-Nagy János
  EKE”
  
  

• Na szaladok, mert már hangolnak a Nagyszínpadon.

Bogrács és nyakkendő: Partiumi Magyar Napok

Írhatnám azt is, hogy a magyar városnap, vagy hogy az összetartozás ünnepe, és ha találok még patetikus kifejezéseket, akkor majd ide bekopizom. Ehelyett csak annyit írok, hogy évek óta bejáratott rendezvény, idén éppen kilencedjére kerül megrendezésre és családias, elegáns happeningje ez a szatmári magyarságnak.

Mivel több a Partiumi Magyar Napok mint a többi szatmári rendezvény? Ellentétben a tolongó, ordibáló, miccsfüstös városnapi/falunapi hangulattal, amely a városnapok sajátos velejárója, a PMN ünnepélyes. A közönség szépen felöltözik, karonfogva sétálnak a párok, itt nem menő a majó, a tréningnadrág, miccsre ne is számíts.  Van helyette magyar konyha, egy kis hagyományőrzés, egy kis kultúra,  nekem viszont hiányzik egy kis újítás, merészség, hogy valami igazán újat, formabontót kapjon a nép.

Persze, ilyen tömegrendezvény esetén, közpénzből senki nem meri itthon megkockáztatni Péterffy Borit, sem a  BeshODrom-ot. Illetve bocs, Kézdivásárhely igen. Lássuk a PMN programot:

Csütörtök, az maeste héttől a színházban Földes László alias Hobó népszerű József Attila estje, ez pár perc múlva kezdődik. Kétfajta közönsége van: aki imádja és aki nem. Én például nem, mert a kócos hajjal szakadt pulóverben előadott szöveg csak Kurt Cobain-nek állt jól.

Pénteken, a színházban, hattól Everdance táncbemutató, a Kossuth kertben: az Aranykapu egyesület felállítja a népi mesterséget utcáját és egy jurtát. Este nyolctól Hobó és bandája koncert, ezt viszont szeressük, tudjátok, a cím a régi, Tobacco Road. Majd utcabál. Kisszínpadon karaoké.

A szombati napra külön bejegyzést kellene írjak, annyira sok a néznivaló, most csak csemegézek belőlük: kedvenceink a fotókiállítás Szatmárról, a szatmári finomságok, a  kutyás bemutató, a kisszínpad pedig a gyermekeké meg a hagyományőrzésé. Nagyszínpadon délutántól néptánc, az egyik olvasónkról elnevezett Rekettye tánccsoporttal, majd az örök Bródy János és a 4ever. Mindkettőt láttuk már párszor, és mindkettőt megnézzük mégegyszer.

Vasárnap ismét Kossuth Kert, az állandó programok, kiállításak, faházak maradnak szombatról, majd: könyvbemutató, Kelemen Hunorral és szatmári költőkkel, utána az eléggé fantáziátlan nevű “Magyarság és nemzetpolitika a Kárpátmedencében” beszélgetés. Ez  arról szól, hogy az asztal egyik oldalán politikusok, másik oldalán a polgárok ülnek, kérdeznek, válaszolnak. Előzetes számításaink alapján ezt Boér Ádám várja a legjobban.

Most hallom itt a kocsiban, hogy a szatmári bicikliutak helyzetéről  is lesz vita, az ökosátorban, ez érdekel, mert szeretném ha a városunk olyan lenne, mint bármely modern európai város. Előzetes számításaink alapján ezt Boér Ádám várja a legjobban.

Majd, ismét hagyományőrzés, népi hangszerek, és egy rendkívűl izgalmas előadás a jurták múltjáról és jelenéről, itt mindenképpen rá fogunk kérdezni a wifi és jurták viszonyára. Nagyszínpadon capoeira, majd operettslágerek, majd a Szatmáron sokadjára fellépő Kató néni, aztán Varga Feri és Balázsi Betti. Aztán 21.30tól Charlie koncert, a Lucaciu téren, amely számos meglepetést tartogat, szerintem fekete ingben és fehér nadrágban, napszemüvegben fog fellépni.

Erénye a PMN-nek, hogy a román társadalom is elfogadja, tisztelettel és toleránsan viszonyul a rendezvényhez, ellentétben más, szintén “Partiumi” jelzővel illetett marhaságokhoz. Lehet anyázni.

A PMN kilencedik alkalommal lesz megrendezve, ez komoly portfólió és  egy tökéletes rendezvényprofilt lehet kicsiszolni kilenc év alatt, elérni a legvékonyabb szeleteit a helyi magyar társadalomnak,  másrészt viszont ugyanez a konzervativizmus söpri maga alá a változtatás, a megújulás lehetőségét.  Ugyanakkor ez adja a PMN kisvárosi báját, a rendezvény pedig a kisebbségi lét fura szépségét.

Holnapi hírek: töltöttkáposztát osztottak a szegények

Remek szociális érzékről és felebaráti szeretetről tettek tanúbizonyságot azok a hajléktalanok és nyugdíjasok, akik a szatmári vállalkozókat egy szeretetvendégségre hívták meg tegnap délután. A tűzoltótorony tövében megrendezett agapéra több kisnyugdíjas és kiskeresetű bányamunkás készítette el a vinettás ugorkás csolános finomságokat, majd a délelőtti fináncos ügyintézés után számos szatmári vállalkozó parkolt be terepjárójával a rendezvény helyszínére és a tilosba.

Az esemény egyik szervezője, Nanó néni eképpen beszélt a társadalmi rétegek összefonódásáról: “látjuk szegényeket, hogy nyúzza őket az állam a teveával, meg profitadóval, meg nem fizeti időben az útépítést, meg ezekben a bazinagy terepjárókban biztos drága lehet az az aranykereszt ami fityeg középen, úgyhogy gondoltam, ezt a borkán zakuszkát már igazán megoszthatjuk”

Egy nevének és autómárkájának elhallgatását kérő építkezési vállalkozó pedig smsben méltatta a rendezvényt: “finom vout a kaja. kell menyek vizzet cserelni a medenceben. lekozeleb gyertek nalam” A rendezvényen több aktuális témát is megbeszéltek az egybegyűltek, a jelenleg divatos “átírom a céget egy etiópra” és egyéb gazdaságélénkítő tehnikák is  szóba kerültek.

A családias hangulatú rendezvény végén a nyugdíjasok hasznos pénzügyi túlélési tanácsokkal és némi harapnivalóval látták el a vállalkozókat, Nanó néni pedig kacagva emlékeztette őket azokra a zavart pillanatokra, amikor a batizi úti OMV-ben pár évvel ezelőtt még azt se tudták, miért jár a kávé mellé a kis pohár víz.

A szervező, 14-es mikróbeli APOLLO14 (APró Örömök Ebben a Lófasz Lelketlen Országban) munkacsoport még számos akciót tartogat szimpatizánsainak, az első szeminárium a “hogyan éljünk havi 250RONból” után a téli szezonra készítik a “hogyan éljünk havi 251RON közköltséggel” modult.

Felhasznált igazi hírek: reszpekt neki ha nem csak kampányfogás és sajnos ilyen is van.