Szerzői archívum

Holnapi hírek: A Visszahozott Szikék Napja

Posted: október 15, 2010 by cicalaaany in holnapi hirek
Címke: , ,

Az egészségügy megsérült. Az állapota kritikus. A szíve most dobbanja az utolsókat. Az orvosok összefacsarodott szívvel nézik, hogy az, amire felesküdtek, most a kezeik között hal meg.

Földalatti mozgalom indult, amelynek több Szatmárnémetiben elismertnek számító szakorvos a vezetője. Ismertetőjelük, hogy éjjel találkoznak, mert ha kitutódna, hogy mire készülnek, akkor meglehet, hogy társaik agyonvernék őket.

„Nagyon kétségbe estek, mert tudják, hogy ők is hibásak abban, hogy az egészségügy az utolsókat rúgja. Úgy döntöttek, hogy mindent megtesznek” – árulta el az egyik orvos dinasztia falusi bejárónője, majd lehalkított hangon hozzátette, hogy ő már egy hete végzi az ezzel kapcsolatos munkát, de erről nem akart többet elárulni.

Mi azonban megtudtuk, hogy megindították az akciót, amely során mindenki visszaviszi a kórházból kölcsönvett eszközöket. Várhatóan december közepén jön el a Visszahozott Szikék Napja.

„Akinél már használhatatlan eszköz van, az újat kell vegyen. De ennél is többet tesznek” – árulta el egy neve elhallgatását kérő döbbent páciens – „Most számolják, hogy hány beteget kezeltek a kórház helyett munkaidőben a magánrendelőjükben. A betegektől elvett vizsgálati díjat egy e célra létrehozott számlára utalják”.

Ismereteink szerint a bankszámlát Svájcban nyitották meg, s bár ott nem árultak el túl sokat, a bankárok ijedt tekintete azt suttogta, hogy olyan összegre számítanak, amely még a nemzetközi valutapiacot és a tőzsdét is meg fogja ingatni.

Utó gondolat: Természetesen mi hiszünk még abban, hogy vannak tisztességes orvosok, akik saját pénzből gyógyszert vesznek ínség idején a betegnek, és túlórában ellátják azokat, akik még ott vannak a folyosón, de éppen ők kellene kivessék maguk közül a korcsosult orvos változatokat.

Holnapi hírünk apropója az, hogy jelentős beruházások várhatóak az egészségügyben, de a fogyóeszközök magáncélra való felhasználása és egyéb borítékügyek tekintetében még mindig a régi mentalitás az úr.

Nagyon remélem, hogy a rendezvény, amelynek a gondolata már ott fészkel a fejemben egy ideje, nem olyan lesz mint a plakátja.

Ez a dizájn és az ízlés tökéletes megcsúfolása. Minimalistának indul, de szerintem a Bauhaus vonulat sikítva kérné ki magának.

Elemezzük picikét. Van ugyebár egy fesztivál, amellyel hagyományt kívánnak teremteni, mitöbb, még a Szatmári Pálinka Lovagrendet is megalakítják. Nos, sem ezt, sem a programot nem kívánják az utca népének tudomására hozni. Legyen elég nekik az, hogy elsején, másodikán és harmadikén tart a rendezvény. A helyszín a szatmárnémeti Kossuth kert és az avasfelsőfalui Falumúzeum. De melyik helyszínen pontosan mikor????


Na, erre sem én nem kapok választ, sem mások, akik mindössze ezen plakát alapján akarnak eljutni a helyszínre. Mondjuk gondolok itt a turistákra. Ugyanis ahogy a csak román nyelven kommunikáló falragaszról leolvashatjuk, ez bizony egy nemzetközi fesztivál.
Felül és alul a támogatók logói sorakoznak. Ugyanis ez egy neves rendezvény, amelyet az Európai Unió, a Román Kormány, a Szatmár Megyei Tanács, valamint a Strukturális Alapok is támogat. Nem is beszélve arról, hogy a REGIO program keretében lett leszakítva a helyi kezdeményezésre pénz. Az ötlet simogatja a szívet-lelket, hiszen legyünk büszkék arra, ami ebben a régióban jó. Oly kevés van ezekből úgyis. De így?

A plakát fő vonulata pedig egy fekete háttéren talán pálinkaszínű betűket csepegtető kancsó. Szentséges szalamandra! Remélem, hogy a projekt összköltségvetéséből erre csak egy hangyányi összeget szántak, mert ha bárki ezért a förmedvényért egy kupicánál többet mert el kérni, az máris súlyosan meglopta az összes támogató intézményt.

Nem azt mondom, hogy rögtön az elején a Gyulai Pálinkafesztiválhoz hasonló kiadvánnyal jelenjenek meg, de azért aközött és a mienk között még elférne pár árnyalat.

Nem értem a fekete alapot sem. Ilyen sötét a jövő, hogy már csak a pálinka mértéktelen fogyasztása segíthet? Vagy addig kell inni, amíg ez a sötétség el nem nyeli a tudatunk? Ha tovább gondolkodnék, akkor kiötölhetnék pár dolgot, ami eszembe jut a fekete alappal kapcsolatban, de remélem, hogy valaki értelmes magyarázatot tud adni arra, hogy mi köze ennek a plakátnak egy olyan fesztiválhoz, amely a határtalan jókedvről szól majd várhatóan.

Bár az is lehet, hogy a jövő pénteki kezdés előtt még kinyomtatnak egy olyan plakátot, amelyen további információk találhatóak. Logikus lenne, bár nem a földi logika szerint.

Vagy ez lenne az uniós konform plakát, amely mutatja, hogy válság van? Mind színekben, mind gondolatokban. De mi csakazértis megtudjuk a részleteket, és  leközöljük.

Akár holnapi hír is lehetne, de nem AZ. A svábok megelégelték azt, hogy egyre szegényedünk és a pöpecül összehozott kis vállalkozásaik sorra mennek tönkre. Mivel azonban a hatalom gyeplője nem az ő kezükben van, nem sokat tehetnek. Az ősi fegyverhez és egyben nyugtatóhoz, a humorhoz — ha mégoly groteszk is — fordultak. Szeptember 23-án a ékszerdobozka kis városkánkban, Szatmárnémetiben, a Gyuszi gödre néven elhíresült övezetben lesznek láthatóak a gipszből készült és narancs színű kerti törpék. Szám szerint harmincketten, szakítva azzal a mesék hét törpe vonulatával.
Ezek nem azt jelzik majd, hogy a narancs erő velünk van, hanem éppen azt, hogy ennek is köszönhető az, hogy Románia a mindennapos fennmaradásért való állandó küzdelem hadszíntere lett. Egy törpi minden nőért, egy a férfiakért, egy taxisokért (ugye Laca), egy megint másvalakiért, aki névtelenül, de veszettül igyekszik az áfatsunamiban partot érni.


De ami ennél is fontosabb: mi is arra buzdítunk mindenkit, hogy menjen el 11 és 18 óra között az információs pulthoz, kérjen egy törpés képeslapot, majd adja vagy küldje annak a személynek — anyós, idegesítő szomszéd, politikus —, aki kevéssé szimpatikus neki.
Na, ezek lesznek azok a törpék, amelyeket nem teszik majd ki az ablakba. S szerintem a postások bizonyos városrészekben egyszerűen fel fognak mondani, vagy veszélyességi pórlékot kérnek a többletsúly miatt.

Szeptember 24-én az akció átköltözik a Kulturális Találkozópontba, ahol a törpék mellett sok más svábság lesz jelen.

Ezúttal jeleznénk a szervezőknek, hogy a srácok ott lesznek, és tegyenek félre pár tucat képeslapot, mert mi már most tudjuk, hogy ki és hány törpés marha a mi értékrendünk szerint.

Szatmárnémetiben a betonplaccon pijarc nyílt

Posted: szeptember 10, 2010 by cicalaaany in mindennapok
Címke: , , , ,

Ki az a balga lélek, aki azt meri mondani, hogy a szatmári nem szeret pijarcra járni? Hát, egy se kerüljön elém, mert pénteken délben aztán mindenféle polgár — bár többségében azonban a kis kategóriába tartozók — megfordultak az újfőtér betondzsungelében felállított egyforma kis sátraknál.
Vout ott minden az ugorkátúl a pájjinkán át a foszlós kenyérre tehető kolbászig.

Persze, ezzel együtt megjelentek azok, akik szerint olcsóbb a nagypiac, de minden más piac is a városban. Naná. Figyelem! Ez a pijarc nem az occsóságárúl lesz híres, ha az lesz, hanem arról, hogy ide kijön a topánkában szombat reggel az intézményvezető felesége és a karján kis kosárkával bevásárul az egíszsígesbűl, mert aztat úgy illik. Ha elég nagy kutya, akkor a férje addig beparkol mégis a placcra a merdzsóval, mert nem illő, hogy mindegyetlen asszonykája cipekedjen.

S már csak azért sem lehet olcsóbb, merthogy bió vagyis nem vegyszerrel duzzasztott mű izű izémicsodákat árulnak, amelyek megtévesztésig hasonlítanak az eredetire csak éppen az ízük hiányos.

De természetesen azok is ott voltak, akik azt remélték, hogy az ingyen termékekből nem csak egy-egy falatka áll majd rendelkezésükre. Gondolom senki sem csodálkozik azon, hogy ezek a lejmolók nem a szegényebb rétegből kerültek ki, hanem sokukat a tehetősebb kaszt termelt ki magából, hogy most paradicsomot és dinnyét kunyeráljanak áron alul, majdhogynem ingyen.

Szerencsére az árusokat nem ejtették a fejük lágyára, és hamarosan megfutamították őket haragos tekintettük, vagy odébb hessentették a pofátlankodókat azok, akik pénzért szerettek volna friss terméket vásárolni.

A prefektus is kitolta a képét a sleppjével együtt, de nem annyira a beszéd miatt, mind inkább azért, hogy a szájába tömjön néhány igencsak formás buktát.

Mialatt ő evett, addig néhányan hajba kaptak azon, hogy vajon a nagykárolyi vagy a tasnádi pékségek termékei a jobbak. Én is megkóstoltam őket. Még érlelem a véleményem, de ha kenyérélményről van szó, akkor utcahosszal nyer nálam egy szatmárhegyi hölgy által kemencében sütött tepsis finomság… Bár azt a szintet ezek is megközelítették.

Összefoglalom tehát az akcijjó lényegét: finom, egészséges, szükséges

Mivel nemigen akad olyan utca Szatmárnémetiben, amelynek tisztességesen meg lenne oldva a vízelvezetési rendszere, a városvezetés Esőáztatta Területek Nagyszerű Összkomfortjáért (ETNO) Hivatala újszerű ötlettel állt elő:

Mivel egyik céget sem lehet arra kényszeríteni, hogy hagyományos módon, azaz egyenletesen terítse le az aszfaltot, hogy esőzéskor ne álljon pocsolyákban rajta a víz, úgy döntöttek, hogy az autósok által nyakig telefröcskölt lakosokat kártalanítják” – árulta el a készülőfélben lévő nagyszabású terv hátterét egy polgármesteri hivatal környékén kolduló hajléktalan.

Ezzel együtt szeretnék az újfőtéren régóta csak hébe-hóba kihasználtsággal büszkélkedő Szakszervezetek Művelődési Házát is a köz érdekébe állítani.

A terv az, hogy a művelődési házba ipari mosógépeket szerelnek be, és ott a hivatal éppen unatkozó alkalmazottai — de hamarosan a a többi közintézményben dolgozó is csatlakozhat — ingyen és bérmentve kimossák a járókelők összepiszkolódott ruháit” – árulta el bevásárló körútja közben az egyik leendő mosónéni férjének anyósa.

“Hát persze hogy áll a víz az újonnan aszfaltozott utcákon, ezzel is kevesebb a talajvíz, ez a modern tehnológia lényege”-jelentette ki a téma egyik szakértője. Időközben felmerült az utcákra kihelyezett, napelemes mosógépek üzembehelyezésének lehetősége is, ennek módját a lenti ábrán láthatjuk.

Információink szerit már bekérték az árajánlatokat a legnevesebb mosógépgyártóktól és a vízlágyító tabletták hivatalos ukrán utángyártója is jelezte, hogy beszállna a bizniszbe.


[hírünk alapját az egész idei nyáron, eső után tapasztalt állapotok képezték, képeket ismét  a szatmár.ro-tól csoreltünk, ezúton is köszi]

Szatmárnémeti rossz útjainak és az aszfaltozók tehetségtelenségének messze földön híre ment. Eljutott Magyarországra is, a Kemenesegyházi Asszonykórushoz.

„Még nem jártak arra, de feladatuknak érezik, hogy segítsenek azoknak, akik bajban vannak. Amellett, hogy zenélni fognak, hogy jobban menjen a munka, megtanítják azt a polgármesteri hivataloknak dolgozó aszfaltozó cégek összes dolgozójának, hogy hogyan kell kinyújtani azt az aszfaltot” – mesélte Marika néni legkisebb unokahúga.

Bár az utakon ott sötétlik az új aszfalt és megszűntek a gödrök, de mégis úgy érezheti magát, aki autóval végighajt rajtuk, mintha hullámvasúton ülne.

“Nagyon jól bánnak a sodrófával. Mindegy, hogy kinyújtásra váró tészta vagy aszfalt az, amit nyújtani kell, a mozdulatok ugyanazok és egyszerűek. A fiúk a legjobbaktól tanulhatnak” – mutatott rá a módszerre maga Ilonka néni, az asszonykórus Sodrófa Szakosztályának vezetője.

Meg nem erősített hírek szerint az asszonyok nem csak nyújtásra használják a sodrófáikat. Engedetlen és nem kellőképpen fejlődő diákok ösztökélésére is kiváló eszköz.

És az eredeti hír: a portálszemén.

Hála azoknak a vásárlási mániában szenvedő hölgyeknek, akik már a vásárlást követő harmadik percben megbánják, hogy bankkártyájukat használták, egy ideje Romániába is elterjedtek azok a turkálók, amelyek fittyet hánynak elődeiknek, és divatosabbnál divatosabb ruhákat hoznak házközelbe.

Történelmük van a szekond hend termékeknek, hiszen ilyesmiket a rendszerváltás előtt csak azok kaphattak, akiknek az ángyuk kiszökött külföldre, és az ott kapott könyöradományokat rendszeres időközönként hazaküldte.

Változott a rendszer, és mi lettünk Németország és Hollandia szemetese. A megunt, sokszor még ki sem mosott, holmik kamionokkal ömlöttek ide. Naná. A szentek azt hitték, hogy az a segítségnyújtás netovábbja, ha a megunt holmit elküldik nekünk. Ez a gondolkodásmód még ma sem ment ki a divatból, hiszen amikor az árvízkárosultaknak gyűjtünk, akkor is első körben a meguntat és a feleslegest adjuk oda a büszkeségtől dagadó mellkassal.

Szóval ezekből az adományokból öltözött fel a fél megye, és ezek kerültek ki első körben az ócskasorra is. Eme lépésnek az egyszerű és ésszerű oka, hogy nem volt mindenkinek külföldi rokona vagy lelkész ismerőse, akin keresztül hozzájuthatott volna mindenhez.

A harmadik körben jöttek meg azok a bálások, akik nagy tételben vásárolták a használt ruhát, és az ócskasorban, valamint a város több pontján kezdték el árusítani.

Ez utóbbinak több alfejezetét is megnyithatnám emlékeimből, de nem teszem, mert a lényeg az, hogy elérték a csúcsot, megvalósították önmagukat, és rendes szatmári szokás szerint egymást majmolják, mondván, ha a szomszédnak ment, akkor miért ne menne nekem is?

Ennek az üzletpolitikának ékes példája a Bem utca, amely Szatmárnémeti Váci utcájának is nevezhető.
Ha a csentru felől haladunk a piac felé, akkor rögtön feltűnhet, hogy imidzsváltás következett be az egyik bótnál. Az eddigi kínaji áru helyett most használt cuccok illegetik magukat a fogasokon.

Az üzlet egyike azon keveseknek, amelyek a magyar nyelven halandzsázók lelkére is hatni kívánnak, ergo teleragasztották a bótnak otthont adó épület falát magyar szöveggel is. Sietségükben megfeledkezhet az ékezetekről. Hanyagságuk mosolyra készteti az arra járókat.

Rögtön utána egy valamivel régebben megnyílt használt cuccos bazár tátja nagyra száját, hogy a melegen kívül némi vásárlótőkét is bevonzzon a boltba.

A magyar nyelvbe itt is belerúgtak felirat formájában. Odabent sem beszélik sokkal helyesebben a nyelvet, sőt leginkább egymással vannak elfoglalva a nénik. Nem is igen szeretem zavarni őket

A harmadik boltot az előző kettőtől mindössze egy gagyit áruló sufni és a leomlott zsinagóga hűlt helye választja el.
Kirakatában ékes táblicskón hirdeti, hogy second egy hely, és jelenleg vadító akcióval csábítja az arra járókat. Ez az üzlet a Petőfi utcáról került ide, mert az előbbi helyen nullával volt egyenlő a forgalma. Itt vélhetőleg több, mert egy már bejáratott szekondó helyére telepedett be.

Árai két kategóriásak: occsó és válogatottan drágább. Ez utóbbi áru mindegyikén címke hirdeti, hogy mennyit kóstál, míg az előző 4-8 lej között indul, majd a készlet apadtával már kettőt is kaphatunk belőle egy lájért.
Occsósága megtévesztő, vettem én már eme boltban 12 ezer forintért kitett, budapesti butikárú cuccot 3 lájért. A szőke hölgy kedves, ha már megismeri az arcod. A párja (talán) kedves együgyűséggel javasol ruhákat a méretedben, de még egyszer sem járt a kívánt számsor közelében sem.

Ezt követően még vannak új és használt árut egyvelegben kínáló boltocskák, de bevallom, hogy egyiket sem szerencséltettem egyetlen percre sem jelenlétemmel, mert a kirakat gyanánt szolgáló tárva nyitva álló ajtón függeszkedő parasztkendők nem gyakoroltak rám túl nagy benyomást, akkor sem, ha történetesen az állítják, hogy 10 és 30 lej közötti az áruik többsége.

A sarkon túl, egy garázsszerűségben, ahol korábban baba-mama bolt vót (uhhe, ez is mekkora nagy divat volt egy időben, bódog bódogtalan ijetet nyitott, mert ez mennyire frankó, a nők úgyis szülnek katyóra, és veszik a pulyának a cuccot), található meg az előbbi bót (amék korábban a Petőfin volt) által odébb pöckölt second hand bolt. Ez is arról híres, hogy hónap végin már iszonyat occsón lehet venni a semmit.

Az eladók kedvesek, és második látásra felismernek, majd rád tukmálnak mindent, csak egyet nem bírnak megjegyezni, akkor sem, ha sokadszor látnak: nem akarsz műszálas és kék anyagot, ha többségében pasztell színű lenvászon dolgokért lelkesedsz. Ők azok, akik még nem jutottak túl a méret jó legyen, oszt jó lesz az beállítottságon.

Szomorúságomra az utolsó bót, hirtelen átalakult, ki tudja hányadszor, mert az is baba-mama stílben kezdte, onnan lett angol használt ruhás most pedig giccset árul minden mennyiségben. De igaza van, a pijarcra járók között sokan vannak olyanok, akik a kolompér mellé ezüstözött keretű fotótároló vackot is vennének.