Szerzői archívum

Kilencvenkilenc. De mi jön ezután?

Posted: október 18, 2010 by ameliesmooth in mindennapok
Címke: , , , , , ,

Kilencvenkilencedik bejegyzésünkben kivételesen nem fogunk sem gödrös utcákról, sem szatmári megasztárokról regélni. Mint ahogyan azt már többször jelezték felénk a T. Olvasók, elmehetünk a picsába a Szatmárt “nem a legszebb fényében” feltüntető attitűdünkkel meg az idióta montázsainkkal. Éppen ezért, legyen a kilencvenkilencedik poszt a nagyközönség igényei szerinti, más stílusban.

Kilencvenkilenc után a naplóíró fiatalok
Hétfőn délután ünnepélyes keretek között, a helyi és országos sajtó figyelmétől távol, a világhálón naplót vezető erdélyi magyar fiatalok tartottak négyszemélyes közönségtalálkozót, amelyen számos érdeklődésre számot tartó problémát is áttekintettek. A színvonalas, zártkörű rendezvényen a helyi tisztségviselők, a történelmi egyházak és a kormány részéről objektív okok miatt egy képviselő sem jelent meg, megtisztelte viszont jelenlétével a rendezvényt a BALFASZ (Blokkban Alkotó és Lakó Fészbúkerek Anonim Szövetsége) szatmári elnöke, Fery_iPhone. Beszédében kifejtette, hogy a nemzeti öntudat, a megmaradás, és a digitális autonómia egyik fontos eszköze a szociális média meg a farmville-es szomszédkodás. A közönségtalálkozón résztvevők közül többen örömüket fejezték ki atekintetben, hogy az információs szupersztráda felhasználásában a naplóíró fiatalok továbbra is a lokálpatriotizmust és a szabad véleménnyilvánítást tartják majd szem előtt.

Botrány a közönségtalálkozón: elmaradt a raszta taxis öngyulladása!
Ez a nap is úgy kezdődött Laca, a szatmári személyszállító életében, mint a többi. Amikor megállt a kolléganője, Cicalááány rózsaszín butikja előtt, még nem tudta, hogy a tervezett közönségtalálkozó pár óra múlva szinte botrányba fullad. Laca göndör fürtjeit több éve, a jamaikai kultúra iránti tiszteletből tupírozza, és akkor még nem is sejtette, hogy a későbbiekben ez mekkora tragédiát okozhat majd az internetes naplójának négyszemélyes közönségtalálkozóján. A helyi autóalkatrészgyár minőségellenőre, Amélie romantikus alkat, szeret órákig sétálgatni a napsütésben a tűzoltótorony tövében körbekörbe. De a kollégája frizurájának spontán lángrafakadása még őt is meglepte volna, ha megtörtént volna. A szinte botránybafulladt közönségtalálkozó szenzációs hátteréről hamarosan újabb részleteket közlünk!

3. “énblogger” stílus

“Snoblesse oblige – quatre vingt dix neuf”

Felkeltem. Az élet továbbra is szar. Sztrájkolnak a fináncok, bár Kunderában vagy nem is tudom, talán a múltkori Umberto Ecóban olvastam hogy a lét elviselhetetlen könnyűsége csak a lé elviselhető minőségétől függ. Szerintem amúgy az emberi lélek szépsége a magány és a lelki monofázis egyértelmű szorzata. Amúgy még azt is olvastam az éjszaka, hogy önmagunk megismerése csak a nemtomminek meg a feladás megismerésének a gyöke? Magamra borítottam a kávét, levittem a szemetet. Majd felöltöztem és indultam a könyvtárba. Egy furcsa kinézetű taxis méregeti combjaimat. Gyökér férfiak. Reggae zene szól a taxiban, én utálom az ilyen divatzenét, meg a tévét, meg szorongok ha az etiópokra gondolok, ezért gyorsan kiszálltam“.

———————————————————————————————–

Na, ennyit mareggelre a stílusgyakorlatokból. Most elmegyünk pár nap szabadságra, Laca kapott egy szuper fuvart a Cséféré-Bayern meccsre, mi csajok pedig csak simán kipihenjük az előző kilencvenkilenc szpot fáradalmait, meg ki kell találjunk valami ütőset a századikra. Pár nap és jövünk. A maesti Morgen filmvetítésre azért menjetek el!

Még el se kezdődött a hét, máris a vége felé kacsingatunk, amely ismét számos minőségi szórakozási lehetőséget kínál a viccmesélés, a lakodalmas zene és az évvégi önfeledt snowboardozás rajongóinak. Lájtos programajánló:

Péntek este: Szuperbuli Lajcsival, amelynek plakátja sárgás foltokat hagyott a retinahártyánkon, de a siker természetesen nem maradt el a mulatérozásra kiéhezett szatmáriak körében, korlátozott számban még kaphatók jegyek, tudtuk meg a rendezvény facebook csatornájáról. Amúgy érdekes, hogy a “modern” célközönséget megszólító rendezvények nem, de ez a kispolgári mulatós töltöttkáposztás téma viszont használja az általunk is lájkolt közösségi pókhálót.

A továbbiakban két újabb rendezvény plakátját publikálnánk, mindkettő getbeget szatmári termés. Az egyik a szombat esti:

A viccplakát egyszerű, mint egy pofon a börvelyi diszkó előtt. A szín és mostanában (20éve) divatos fő motívum kilométerekről felismerhető, a “dikszáj” névválasztás pedig elsőre is üt, merthát nálunk is szerepel a szautárban.

A második rendezvény plakátja már egy kicsit komplexebb, két érdekes motívumra hívnánk fel a tisztelt olvasók tisztelt figyelmét:

A felső részben a társszervezők logói dominálnak meg egy helikopter. A felhasznált betűtípust a névjegykártyakészítő szakma [egyik korábbi munkahelyem, a Drexi előttről]  általánosan bulimeghívó fontnak fontnak hívja.

A lenti részben egy sítalpas kályha dzsanázik boldogan lefelé a lankákon. Innen lefelé pedig támogatók és a szokásos médiapartneri logóerdő lakozik.

Amúgy pedig semmi gond nincs sem a rendezvénnyel, sem a plakáttal, csak mikor először láttam a megállóban, valamiféle kabalaállatnak tűnt, mint az olimpiákon a vidám oposszum vagy egy szőrmebundakiállításnak egy szomorú nutria.

Jövő hétvégén pedig OKOS konferencia, Marosvásárhelyen, online médiáról meg egyéb szósöl dolgokról, érdemes ellátogatni, mondjuk a stoppoljonline segítségével. Sajna én nem tudok elszabadulni a gyártósor mellől, csak azért írtam mert imádom az ilyen huszonegyedik századi dógokat.

Helló, itt az interaktív szégyentábla!

Posted: szeptember 23, 2010 by ameliesmooth in frankó, mindennapok

Sokszor van az az érzésem, hogy a helyi sajtó, legyen az román /  magyar, írott / elektronikus vagy bármilyen,  selyemkesztyűs kézzel nyúl olyan témákhoz is, amelyekkel kapcsolatban az átlagember ingerküszöbe jóval magasabb. Sőt, sok esetben nyugodtan elférne egy háttéranyag, egy-egy szúrósabb kérdés, viszont a jó viszony és békesség jegyében inkább a pozitív oldalát domborítjuk ki a témának.

Példa erre a fogyasztóvédők legutóbbi tájékoztatójáról szóló beszámoló, ahol szerintem nyugodtan elfért volna, hogy “a Nevenincs KFT és a Nevenincs2 KFT kenyere volt penészes” ugyanis nekünk, fogyasztóknak jogunk van ahhoz, hogy tudjuk, melyik kenyér penészes vagy nem. És a megbírságolt cégek is legyenek tudatában annak, hogy ha rossz terméket vagy szolgáltatást sóznak rá a fogyasztóra, annak sajtóvisszhangja lesz. Régen a faluban mindenki tudta, hogy Józsinak savanyú a bora és hogy cukrozza. Majd, Józsi vagy felhagyott a borászattal vagy elkezdett minőségibb cuccokkal a közösség elé állni.

Két eset lehetséges: vagy a fogyasztóvédő hivatal nem publikálta a büntetett cégek nevét, ilyenolyan okokból, az újságíró pedig nem kérdezett rá, mert vagy nem érdekli, vagy nem írja  a tartalomszolgáltatási kódexben azt, hogy “igen, az olvasónak nyugodtan írd meg, ki adja el a penészes kenyeret“.

Ezzel szemben a blogoszféra szépsége az, hogy lehet sarkítani, montázsolni, képzelődni, keménykedni, és mi is megkapjuk rendszeresen azt, hogy menjünk már a kurva anyánkba a sok okoskodással meg a különcködéssel.

Az igazság valahol a kettő között van, jó példa erre a HelloSM kezdeményezése, amelyet a tisztelt figyelmetekbe ajánlunk: fényképes szégyenfal tilosban parkolókról, a helység kalapácsáról, visszás helyzetekről, amelyekkel bárki találkozik a városban.

Nézzétek meg, ha járkáltok a városban és hasonló eseteket láttok, elő a telót, zoom, katt, és küldjétek be nekik. Ha az én kisótómat meglátjátok tilosban állni, vagy videón megörökítitek, hogy dübörög benne  a rockandroll, azt is beküldhetitek 🙂

UPDATE: közben jelentkeztek az egyik online médiabeli srácok [:)] és felvilágosítottak, hogy a fogyasztóvédők nem közlik, pontosabban nem közölhetik a megbírságolt cégek nevét a sajtóval, hiába kérik ezt. Az ok egyszerű, ők megbírságolják a céget, elindul az ügymenet, fellebbezés, pontosítás, és kábé egy hónap múlva, mikor megérkezik a végleges döntés, már okafogyottá válik a megbírságolt cég identitásának felfedése. Ezek szerint ismét bekerültünk a 21.század személyiségijogos labirintusába, ahol a vétkesnek több joga van, a jó pedig elnyeri méltó büntetését…

Kedves szatmáriak és királydaróciak, örömmel és egyben sajnálattal jelenthetem, hogy végetért a nyári rendezvényszezon, beköszöntött a csúnya ősz, pedig a Gyuszi-gödörben idén még nem is rendeztünk semmit.

Na de nem kell szomorkodni, október 2.án  érkezik Szatmárra Fábry Sándor, akire most aggathatnánk rengeteg jelzőt, hogy a standup nagyasszonya, meg hasonló képzavarok, a lényeg hogy senkinek nem kell bemutatni. Több mint két órányi duma, a Szakszervezetek Művelődési Házában, este 19. órától. Miért érdemes ellátogatni? Ha szereted, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Egyszer mindenképpen látni kell élőben, akárcsak a Mona Lisát. Aztán, a helyszínen eldől, mennyi az RTLKlub púder rajta, és mennyi a Sanyi. Mi ott fogunk röhécselni az első sorban.

A mai bejegyzés viszont egy másik rendezvényről fog szólni, amelyre mi is fáccsén kaptuk a meghívót. Egy plakát az egész, több infónk nincs. Lássuk, mit tartogat számunkra, scrollozzunk lefelé, egy két há és:

A plakát felső része a pacsuli kölnik illatához hasonló grafikai elemekre épít, plusz a Corel négy effektjeire, elég viszont egy szó, amely elvarázsolja a mellettem, a futószalagon dolgozó kultúrafogyasztókat: szuperbuli. Úúúúú, jauember.

Azok a boldog péntek esték, miután megetettük a malackákat, bezártuk a tyúkokat, jött a péntek esti láz, a hetvenes években is nevetséges díszletekkel, az elmaradhatatlan trombitával, az idiótán táncikáló kislányokkal és a magyar sramlis mulatós műfaj gyöngyszemeivel. Ha még nem jöttetek volna rá:

Na, így már minden világos. A főmotívum, a monalisai szemkontaktust létrehozó, választási plakátokon használatos póz, és a bal fül mellett elszálló hangjegyek, csak hogy tudd, hogy nem fitnesz vagy szépirodalmi produkcióról van szó, hanem a zeneművészet ingoványos talajára trappol be gumicsizmával a Mester. Továbbmenve lefelé

még tart a mellkas, meg egy kis elírás, de ehhez a frestyle stílushoz épp passzol, hogy a “médiapartnerek” szót mindenhol egybeírják, úgy tudom még Kismajtényban is.  De ez egyik média szpész partnert sem zavarja, gondolom. A lenti rész hozza viszont az igazi meglepetést:

Távol álljon tőlem, hogy innen a szalagmunka mélyéről ítéljem meg a reklám és PR-szakemberek munkáját, annyit tudok hogy ez más helyeken teljesen mást jelent, de áruljátok már el nekem, mi a picsa értelme van egy kannásbor- és izzadságszagú mulatósheppening plakátjára ANGOLUL ráírni, hogy event powered by?

Állnak majd a csanálosi korcsma előtt a nagypapák, és twitterelik a plakátot: “nézd mán, Józsi, ez az event is powered by Showtime Entertainment Factory, seems 2be interesting

Szóval, dear mulatós közönség, az event nagyon jónak ígérkezik, másfél-két órára elfeledkezhetünk a true realityről, énekelhetjük karonfogva hogy “when i will have so much money, i will check in to the airplane” azaz “majd ha nékem sok pénzem lesz felülök a repülőüre”  vagy például azt, hogy “I wish you a happy evening, the guys from satu mare are coming“, azaz “jauestét kéváááánok, megjöttekmár aszatmáááári vagááááányok“.

Ez persze ne rémítsen el senkit, Lakodalom Lajos munkásságának nagy tisztelői vagyunk, és semmiképpen se szeretnénk eltéríteni senkit a Péterfy Bori vagy a komolyzene irányába, a lakodalmas királyságról részletesen beszámolunk majd kicsiny naplónk képzeletbeli hasábjain. Powered by the guys and görlz from Satu Mare

Sokkal tartozunk Fehérgyarmatnak, tesvéreim: azokon az  álmos, ködös reggeleken szatmári apukák és újdonsült keresztanyák vágtatnak át ezerrel a bóbiskoló falvakon, a nonsztoptól már csak 15 kilométer, és már vihetjük is a friss húslevest a fehérgyarmati szülészetre a kis Kevinnek és Jennifernek.

Erre bejelöl egy csajszi a Fáccsén, aminek két oka lehet, hogy érdekli őt a srácok téma, vagy szomszédnak szeretne a Farmville-en, nos egyik sem. Meghív az Oldalvágány nevű rendezvényre, és egyből feltűnik, hogy rendszeresen update-elik az infókat az üzenőfalon, a fellépőkről, támogatókról, a stáblistáról, ez elsőre szimpatikus.

Lássuk a fellépőket:  pénteken lép fel a csodálatosan egyszerű Takáts Eszter, a nyári dallal és a postással, a holdról, gitárral, imádjuk. Nem könnyen befogadható zene, figyelni kell a szövegre, nem úgy mint Lajcsinál. Majd, nem fogjátok elhinni, Tom Stormy Trió és Rhytm Sophie, cigivel a kezében, előtte-utána bakelit party, ez bármi lehet, de jól hangzik!

Szombat: kezdésnek egy kis lájtos Levédia, amelyről már nem merünk semmit sem írni, mert műveletlen korlátolt senkiháziak vagyunk. És még pár név, RockZone, Tas Kata, Nemes Levente, ezekről semmi infónk, de a facebook csatornán faszául be vannak linkelve.  Érdekesnek  ígérkezik a Kuttya.

Vasárnap: ismeretlen nevek, Heroes of the Gyöngytyúk, Cseh Tamás emlékest, Ciki Rock Band, Slow Band. További infók Fáccsén.

És most jön a meglepi: szatmári művészek alkotásai is megtekinthetők a rendezvényen: Pop Zita textilművész, Király L. Gabriella, Varga B. Diána, Lola és Liviu Scripor illetve Révész Csaba szobrászművész, azaz csupa olyan ember, akit Szatmáron csak pár ember ismer, és ezek szerint Fehérgyarmaton elég sokan fogják.

Magáról az Oldalvágányról, meg a szervezőkről semmit sem tudunk, mivel website sehol, mindenesetre 20 kilométerre van, van köze a kultúrához, zenéhez, visszafelé vehetsz a nonsztoptól ugorkát meg négercsaukot, érdemes kilátogatni. És nemcsak Takáts Eszter miatt…

Fontos közlemény: Nyugi, fogunk még  utcásat-gödröset-morcosakat is írni, mert mindenki ezt szeretné, hogy mi is megírjuk, micsoda pocsék munkát végeztek a 16os mikrauban, de ezt már SatuMareOnline remekül ledokumentálta, nekünk hétvégére marad a szórakozás.

A Nagykároly felé vezető hodu utu alatt  Laca folyton óbégatott hogy “jaajjajjj, nem érünk oda az Irie Maffiára“, majd felgyorsított kerek negyvenre és akkor meg azt óbégatta hogy “jajjjajjjj, szétesik az ótó” Én meg csak pillogtattam a szivárványszínű rasztasapkámban.

Nyolcra odaértünk, zenekar még sehol. Persze, régi koncertemlékeim alapján rákészültem, hogy oda kell magunkat szögezni a securitys mellkasára vagy a kerítésre, hogy mindent lássunk, de persze ismét párszázan álldogálltunk a homokban.

Aztán, jön az Irie Maffia, a sugárzó Senával, a Zubolyból ismert Busamannel, a vékonyka, de szenzációs hangú Colombóval. És még vagy öt zenész, értitek: zenész, nem cédé, trombitával, meg szkreccselős lemezlovassal, szól a riddim, pörög a ska, zakatol a hiphop, a két gitáros pedig igazi kőkemény rock témákat hoz elő. És a tömeg? Az elején még csak páran bólogattak, meg feszülten tekintgettek jobbra meg balra, mi az első sorban ordibáltunk, majd a végére egyre többen ordibálták, hogy “hands in the air“, azaz befogadták, ellazultak, vagy éppen felpörögtek, tökmindegy. Félszigeten tuti nagyobb siker lesz.

Majd Ladánybene, a szemerkélő, aztán pedig ömlő esőben, Fürdik a lelkem, Judge day, Hogyan tovább és a többi sláger, kábé félórán át. Majd, leköszöntek, aminek mi nem örültünk, de elkerültük a tüdőgyulladást. Fotóztam, de sajnos a kis szappantartónkat eláztattam, így kénytelen leszek internetről csorelni párat. Illetve, nemis, közben Egyedi Zsolt egy szuper kis cikket töltött fel a Szatmár.ro-ra, ott van képgaléria is, és mi is ottvagyunk, a piros-zöld színkombináció rulez!

Maeste Folk Error, félóra múlva kellene kezdődjön, de már megszoktuk, hogy a NÖF-ön nincs pontos időpont, és ez eléggé idegesítő. Gyűröd a kilométereket a felszántott úton Szatmár és Károly között, ráadásul a Strabagot fel se tudod hívni, erre odaérsz, majd két óra múlva koncert. Igen, mi just in time koncertjárók vagyunk. Meg nemzetszomorítók, ezt ne felejtsék el a tisztelt kommentelők. Majd, fél 11től PASO, azaz Pannonia Allstars Ska Orchestra, akik annyian vannak, amilyen hosszú és bonyolult a nevük. Mit játszanak? Ska. És pont. Majd Koan és Geronimo, akiket még mi sem ismerünk.

Ha eljutottál a végéig, megérdemled a meglepit: úgynézki, a szervezők belátták, hogy mekkora orbitális hiba az 5O lejes belépő, és már tegnap is, és ma is 20 lejre vitték le, ami sokkal barátságosabb. Valószínűleg holnap is így lesz, és a Quimby sem lépett fel még soha ilyen kevés ember előtt, remélem nem lesz igazam. Hív Laca, hogy útrakész a wagen, indulunk.


A világot jelentő deszkák…ööö, szerverek

Posted: augusztus 6, 2010 by ameliesmooth in frankó, mindennapok

Laca még alszik, az éjszaka nyomta a kilométereket a Golfba, hogy legyen hétvégére pínz, tudjunk elegánsan trógereskedni a NÖF-ön, de ha felébred, tuti elérzékenyül:  a Manna írt rólunk egy szuper kis cikket. Köszönjük!

Frissítés1: elérzékenyült.

Frissítés2: jójó, de mi lesz maeste?