Posts Tagged ‘szatmar’

Sokan megvádoltak bennünket azzal, hogy nem vagyunk sem magyar érzelműek, meg hogy sokszor nem a legszebb fényében tüntetjük fel ezt a csodálatos várost, ejnye bejnye, plusz még egy rendes Wass Albert szereplőt sem tudunk fejből idézni.

Hogy mi is hozzájáruljunk a megmaradás, a hovatartozás és egyéb fellengzős szavak tartalommal való megtöltéséhez, meg persze lelkes támogatói vagyunk az I Love SatuMare mozgalomnak is, ezúton szeretnénk néhány képes útmutatóval szolgálni az igazi magyaroknak, getbeget románoknak, és úgy egyáltalán, a natural born szatmáriaknak. Pár javaslat, ahogy Csernus doki kérdezné: bevállalod? Jöjjön tehát a Satu Mare Ink lokálpatrióta kollekció.

Kezdjük egy egyszerűbb mintával, a vállra szúrt városlogó kitűnően fejezi ki a származást, estélyi ruhával is kitűnően használható, a vállpánt helyét viszont minden esetben csekkoljuk!

Divatos és elegáns motívum a felkar belső részére felhelyezhető szöveg, nem is offenzív, szép kalligráfiája számos férfiszemet gyönyörködtet. Bármilyen tiltakozáskor, felemelt kézzel kitűnő transzparensi feladatokat láthat el.

Férfiak számára egy markánsabb, erőteljesebb feliratot javaslunk, amelyet aztán körbe is lehet fedni, az alkar külső része az egész nyári szezon alatt tudatosítja mindenkiben a viselője hovatartozását és szatmári kötődését.

Az erőteljes férfi mellé egy finom kis nőcis motívum, melyhez remek motívum lehet a könyökre felvarrható szív, a love felirat helyett. Jelenlegi formája kiegyensúlyozott, lelki békéjében és származásában megingathatatlan személyiségre utal.

Haladunk az erőteljesebb és kifejezőbb minták felé, a kecses női háton remekül mutat az angyalszárnyak közötti tűzoltótorony, a későbbiekben aztán a torony lábához felvarrathatunk egy szabadtéri rendezvényt, olyan úgyse lesz a torony körül egy ideig…

Na ez már erősebb, félmeztelen tiltakozásokhoz is remekül felhasználható minta, a pocakon a Pannónia szálló, csak gyakorlott flashmobosoknak ajánljuk. Felvarrásakor vigyázni kell, hogy az előtte parkoló luxusautókat nehogy a járdán ábrázoljuk. A kurvákat meg mellőzzük.

Az utolsó mintát  pedig köztisztviselőknek vagy az épület kubista vonalai  iránt elkötelezett szatmáriaknak ajánljuk. Remek lehetőség ezt felvillantani politikai viták közepette, majd az inget visszagyömöszölni a nadrágba és visszaülni a székre. Garantált hatás.

Nagyjából ennyi, amit ezen a csodálatos szombat délutánon össze tudtunk hozni,  ha valaki ezt komolyan venné, forduljon bizalommal szakorvoshoz. A városmarketingről fogunk majd valami komolyat írni, csak ilyen szép időben csupa bolondság jutott az eszünkbe. Kellemes hétvégét!

 

Reklámok

Ezen a hétvégén is érdemes szatmárinak lenni, amely az év minden napjára tartogat szépségeket, de nem minden hétvégén van itt a sztendap messiása, nem avatnak pálinkalovagokat minden pénteken és még sorolhatjuk.

Szombaton Fábry Sándor fog nekünk mesélni a zsúfolásig telt  teremben a prosztatavizsgálatról, sikamlós csajos sztorikról, régi idők Budapestjéről, Ferenc testvérről, Dodi barátjának beköpéseiről, és reméljük nem csak erről. Ne sztreszáljátok magatokat foglalásért, az első pár napban elfogytak a jegyek, viszont korlátozott számú állójegyért lehet majd verekedni a helyszínen.

Ami viszont az egész hétvégét betölti a hétvégi Festivalul Pălincii, amelynek plakátjáról már ódát zengett kolléganőm. A Hírlap a tegnapelőtti  cikkében és a hivatalos oldalon pár szignifikáns számot és információt találtunk a rendezvényről, ha tudunk románul, melyek szerint a Megyei Tanács nyújtotta be a pályázatot az EU-hoz, majd a közbeszerzési eljárás során a Solpress RT lett a nyertes, hogy két év alatt le, cirka 8 milliárd lejből felépítse a szatmári pálinka imázsát.  Hogy mit sikerül majd ebből a “szerény” költségvetésből alkossanak, arra a közeljövő fog választ adni, a hétvége a projekt első nagy come out-ja.

A Hírlap cikk kitér arra a kérdésre is, hogy miért nincs egy rohadt szó sem magyarul, németül, esetleg ukránul? A választ megéri bekopizni: “az Európai Unió csakis a román nyelvű verzióhoz biztosított támogatást, ezért nem került fel a szöveg sem az itt élő kisebbségek nyelvén, sem valamelyik világnyelven” Jól értem, a plakát nyomtatási költsége nagyobb, ha van rajta magyar nyelven 5 szó?

A program: ma délelőtt Pálinka lovagrend megalapítása, sajtótájékoztató, majd délután Lavinia Goste produkciója nyitja meg a show-t. Majd, 17óra 15perc és 30perc között, azaz 900 másodpercet a Madisz tánccsoportja fogja szórakoztatni a kóstolgatókat. Újabb 900 másodperc cigánytánc, 900 másodperc svábtánc. A multikulturalitás zárásaként 900 másodperc ukrán tánc. Este két óra román népzene, Petrică és Nicolae Mureşan  (7200 másodperc).

Szombaton és vasárnap ugyanilyen arányban nyomatjuk a világzenét, arra már rá se merek kérdezni, hogy vajon a szervezőnek eszébe jutott-e, hogy lehetne ugyanezt más zenével is keverni, én egy Pavel Stratan / Magna Cum Laude / Zdob si Zdub estét is megkockáztattam volna, a három kijön 20 ezer euróból és ezrek tombolnak, turisták, fiatalok, magyarok, románok. Ehelyett lesz Ghiţă Blidar, akiről semmilyen videót nem találtam a weben, a vasárnapi headlinerek között pedig örömmel fedezzük fel az örök Maria Tripon-t. Meg persze egy csomó népi breakbeat lesz még a három nap alatt.

Ennél érdekesebb zenei élményt ígér az Is…Real Project szatmárnémeti fellépése, vasárnap délután négytől modern klezmer zenével töltik meg a zsinagógát. Aki még emlékszik a Vienna Klezmer Band pár évvel ezelőtti koncertjére, vagy a rzeszówiakéra, tudja mire számíthat, ezúttal: egy különleges helyszín, hozzá a klezmer zene dinamikusabb, fiatalosabb feldolgozása, olyan dalok amelyek ismerősen csengenek bármely világzene-rajongónak vagy szinte bárkinek.  Ízelítő:

Tehát nem kell félni, ők is használnak gitárt, dobot, samplert, úgyhogy a Score-ból a hajnalig tartó dárenbész után egyenesen át lehet mászni a zsingagógába egy kis jiddisért. Egy kis emancipált klezmer muzekért pedig katt ide.

Lehet, hogy visszatérünk egy pálinkafeszt vagy klezmer élménybeszámolóval, addigis kellemes hétvégét!

Let`s do it, Szatmár: tudósítónk jelenti

Posted: szeptember 25, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , ,

A mai “Let`s do it, Románia” akcióra, a szatmári srácok napló rövidke történetében először nem mi császkáltunk ki, pedig ha már felkerültünk az egologóra, illett volna komolyabban hozzáállni. Nátha meg egyéb okokból elküldtük az egyik haverünket, hogy nézze meg, what`s going on és írja meg. Ő jelenti:

“Tízre érkeztem az újközpontba, mert dög voltam hamarabb felkelni. A téren a helyi termékek vására is zajlott, a másik oldalon megtaláltam a letsdoit sátrat, amelyben már csak a koordinátorok izgultak. Megkínáltak kávéval, cukorral, tejjel, a főszervező csajon márkás cuccok, európai hozzáállás, és bájos tenniakarás látszik. Rákérdezek arra, hogy miben segíthetek, rövid gondolkodás után elküldenek Batizra, hogy vigyek pár üres zsákot az ottani szabadcsapatoknak, mert elfogytak. A zsákok. Még annyit kérdezek tőlük, hogy vajon ezekután városunkban ugye nem fognak szotyolázni meg utcán köpni az emberek, mire jön a diplomatikus és mindenre elszánt válasz: ez még csak a kezdet. Én úgyértettem a kérdést, hogy ez mind nagyon szép és nagyon jó, de ettől az átlagember még ugyanúgy el fogja dobni a flakont, mint eddig, minusz 10%, nem? “

Útban a történelmi Batiz felé, óriási forgalom, szüreti készülődés, dézsák az autók tetején, poroszkáló kamionok, és az út szélén, megáll az ész: a kölykök szedik a szemetet. Amint azt a csapatvezető pedagógus is elmondja, nem kicsit veszélyes a forgalmas út mellett, de vigyáznak magukra.

A központban, a kávézgatós beszélgetés során megtudtam, hogy nem csak találomra lettek kiválasztva helyek, hanem volt egy előzetes felmérés, GPS-koordinátákkal, súlyozva, hova küldik az óvodásokat és hova a bakancsos zsandármokat. A megye legszennyezettebb pontja a Kányaházi-tó:

Letettem a zsákokat, a gyermekek folytatták a szedegetést, az egyik osztályfőnöknénit behoztam a városba, megbeszéltük a gyermeknevelés haladó trendjeit, majd továbbhaladtam, egy boldogabb világ reményében 🙂 “

Amúgy, a “Let`S do it” projektről megoszlanak a vélemények, mint minden haladó és formabontó akcióról, a nagytöbbség jó ötletnek tartja, bár nem ismeri a részleteit, míg a szkeptikusabb kollégáink csak azt az egy kérdést teszik fel, hogy akkor hétfőtől mi lesz? Minden marad a régiben vagy egy varázsütésre már nem dobják ki ezentúl a csikket a kocsiablakon?

Egy másik pozitív hozadéka a projektnek, hogy mobilizálja az állami és közintézményeket, civil szervezeteket, tanügyet, és a média által megszólítható, médiafogyasztó rétegét a társadalomnak. A kérdés már csak annyi, mekkora az a szürke, tévé előtt tespedő, motiváció nélküli, mikróbeli proli réteg, amelyik hétfőn ugyanúgy a Szamosparton hagyja a miccses nájlont.

Ennyi a tudósítás, meg a szokásos okoskodás, részletes beszámolóért a  Ioana Gavrau cikkét csekkoljátok, kellemes hétvégét!

 

 

 

A hír rövid, tragikus és komikus egyszerre: másfél éves citymenedzseri tevékenység után lemond Ioan Litan,  a város főgépésze, volt polgármestere, jelenleg ismét nyugdíjas.

Na de mi ebben a hírérték? A lemondás oka pofonegyszerű, őszinte és fájdalmas: “amikor elvállaltam, még kecsegtető volt, aztán levágták a fizut meg a szporokat és akkor stipistopi, inkább lennék nyugdíjas“-nyilatkozza a városatya.

Érzitek mekkora brutális adag buta őszinteség szorult ebbe a pár soros nyilatkozatba? Tehát mi, balfasz polgárok, meg Ádám, azt hisszük, hogy ez a city manager dolog egy kihívás, egy felelősség, bárki életében egy akkora dolog, hogy még az unokádnak is mesélheted, hogy “Jenniferke képzeld, nagyapa felügyelte a harmadik hídnál az építkezést“. De ezek szerint nem. Ugyanolyan állás, mint bárhol máshol, Litan úr szerint 1millával több mint a nyugdíj. És kész.

Lehetett volna ezt elegánsabban is kommunikálni, például “úgyérzem, nem tudtam megfelelni az elvárásoknak“, vagy “személyes/családi/egészségügyi okokból nem tudom tovább vállalni ezt a megtisztelő feladatot” vagy “úgyérzem, más kihívások várnak az életben” és számtalan variáció létezik a PR-nagykönyvben.

Anélkül, hogy ismernénk az ex-menedzser urat, csak a sajtóra és nyilatkozataira alapozva, mely szerint a versenyszférában szeretne elhelyezkedni, ez az 1millás-nyugdíjas leköszönő szöveg nem a legjobb ajánlólevél a következő munkahelyre, tehát multiknál kár próbálkozni.

Hogy micsinált másfél év alatt a városmenedzser úr, jó lett volna erről tartani egy rövid beszámolót, ennek hiányában csak Adrian Pop legújabb bejegyzését tudjuk innen belinkelni.

Na de essünk túl ezen a keserű szájízen amit hagy bennünk a megkeseredett városmenedzser lelépési nyilatkozata, valószínűleg új versenyvizsgát fognak kiírni, és ha már itt vagyunk, megkérünk minden nyugdíj előtt álló, excelhez nem értő őskövület kollégát, ne vállalják el, jobb a mama mellett a kertben kapálgatni.

És ha megígériték, hogy a Facebookon is nyomjátok a share gombot, meg amúgyis hétvége van, felhőtlen a jókedv, készítettünk Nektek egy kis témábavágó összeállítást, íme:

Érdekes témábavágó részletet találtunk a kedvenc rajzfilmünkben:

Végezetül, az egész motivációjáért a jólfésült hadarós cigányfijú számol be:

Megvan, mit szerveznek jövőre a srácok!

Posted: szeptember 21, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , , , , ,

Utcazene fesztivált,  gyermekeim. Apáink és anyáink is beszámolnak arról, hogy  most debütált Sepsiszentgyörgyön és nem szégyen egy jó ötletet városkánkba is adaptálni. Úgyhogy, 2011 tavaszán nekikezdünk ennek a szép kis projektnek. Jójó, de miért pont utcazene?

  • mert valami új, formabontó, feelinges, elegáns és emberközeli
  • mert lehetséges turistacsalogató rendezvény
  • mert könnyű promózni, médiakampányt felépíteni
  • mert tehnikailag egyszerű megoldani, van egy csomó tér, amit “be lehet lakni”, a Gyuszi-gödör, a Coposu sétány, a korzó, és miért ne lehetne zenével megtölteni a 16-os mikróban vagy Carpati-ban a sétányokat?
  • mert relatív kis költségvetésből meg lehet szervezni, azaz: olcsó

Csak egy kis összehasonlítás, hogy mi az olcsó és mi a drága: az idei Samfest Jazz a mi kis városunknak 120.000 lejébe került, súgja meg az Adevărul. Az 500, azaz ötszáz látogató még ráadásul borsos belépőt is fizetett a napi jazz élményekért. Túllépve ezen a sántító kultúrmenedzsmenten, én csak azon háborodok fel, hogy a szervezők képesek voltak egyetlen jazz zenekar fellépésére kifizetni 12.000 eurót, az európai szinten elismert Tomasz Stanko kétórás koncertjére. Azaz, az adófizetők, én, meg te, meg akiket most egzekutálnak, fizették azt, hogy a jazz-kvintett itt brillírozzon. Médiaimpakt: szinte csak a szakmai médiában, turisták száma: legyen mondjuk 10, az kerek szám.

Persze, a cikkben a vásott ízlésű szervező nem kevés iróniával megjegyzi, hogy ez az igazi kultúra, nem a miccsszagú szar a városnapokon. Ebben egyetértünk, csak kiváncsi lennék, hogy privát költségvetésből megállná-e a helyét a rendezvénypiacon.

Visszatérve a mi kis szívünk rendezvénycsücskére, nem lesz Sting koncert, de egy olyan aprócska kedves kis happening kijön belőle. Részletek jövő tavasszal, ötleteket,véleményeket pedig kommentben várunk. Addigis, egy kis street drumért kattintsatok ide.

Kedves szatmáriak és királydaróciak, örömmel és egyben sajnálattal jelenthetem, hogy végetért a nyári rendezvényszezon, beköszöntött a csúnya ősz, pedig a Gyuszi-gödörben idén még nem is rendeztünk semmit.

Na de nem kell szomorkodni, október 2.án  érkezik Szatmárra Fábry Sándor, akire most aggathatnánk rengeteg jelzőt, hogy a standup nagyasszonya, meg hasonló képzavarok, a lényeg hogy senkinek nem kell bemutatni. Több mint két órányi duma, a Szakszervezetek Művelődési Házában, este 19. órától. Miért érdemes ellátogatni? Ha szereted, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Egyszer mindenképpen látni kell élőben, akárcsak a Mona Lisát. Aztán, a helyszínen eldől, mennyi az RTLKlub púder rajta, és mennyi a Sanyi. Mi ott fogunk röhécselni az első sorban.

A mai bejegyzés viszont egy másik rendezvényről fog szólni, amelyre mi is fáccsén kaptuk a meghívót. Egy plakát az egész, több infónk nincs. Lássuk, mit tartogat számunkra, scrollozzunk lefelé, egy két há és:

A plakát felső része a pacsuli kölnik illatához hasonló grafikai elemekre épít, plusz a Corel négy effektjeire, elég viszont egy szó, amely elvarázsolja a mellettem, a futószalagon dolgozó kultúrafogyasztókat: szuperbuli. Úúúúú, jauember.

Azok a boldog péntek esték, miután megetettük a malackákat, bezártuk a tyúkokat, jött a péntek esti láz, a hetvenes években is nevetséges díszletekkel, az elmaradhatatlan trombitával, az idiótán táncikáló kislányokkal és a magyar sramlis mulatós műfaj gyöngyszemeivel. Ha még nem jöttetek volna rá:

Na, így már minden világos. A főmotívum, a monalisai szemkontaktust létrehozó, választási plakátokon használatos póz, és a bal fül mellett elszálló hangjegyek, csak hogy tudd, hogy nem fitnesz vagy szépirodalmi produkcióról van szó, hanem a zeneművészet ingoványos talajára trappol be gumicsizmával a Mester. Továbbmenve lefelé

még tart a mellkas, meg egy kis elírás, de ehhez a frestyle stílushoz épp passzol, hogy a “médiapartnerek” szót mindenhol egybeírják, úgy tudom még Kismajtényban is.  De ez egyik média szpész partnert sem zavarja, gondolom. A lenti rész hozza viszont az igazi meglepetést:

Távol álljon tőlem, hogy innen a szalagmunka mélyéről ítéljem meg a reklám és PR-szakemberek munkáját, annyit tudok hogy ez más helyeken teljesen mást jelent, de áruljátok már el nekem, mi a picsa értelme van egy kannásbor- és izzadságszagú mulatósheppening plakátjára ANGOLUL ráírni, hogy event powered by?

Állnak majd a csanálosi korcsma előtt a nagypapák, és twitterelik a plakátot: “nézd mán, Józsi, ez az event is powered by Showtime Entertainment Factory, seems 2be interesting

Szóval, dear mulatós közönség, az event nagyon jónak ígérkezik, másfél-két órára elfeledkezhetünk a true realityről, énekelhetjük karonfogva hogy “when i will have so much money, i will check in to the airplane” azaz “majd ha nékem sok pénzem lesz felülök a repülőüre”  vagy például azt, hogy “I wish you a happy evening, the guys from satu mare are coming“, azaz “jauestét kéváááánok, megjöttekmár aszatmáááári vagááááányok“.

Ez persze ne rémítsen el senkit, Lakodalom Lajos munkásságának nagy tisztelői vagyunk, és semmiképpen se szeretnénk eltéríteni senkit a Péterfy Bori vagy a komolyzene irányába, a lakodalmas királyságról részletesen beszámolunk majd kicsiny naplónk képzeletbeli hasábjain. Powered by the guys and görlz from Satu Mare

Kenőpénz és kulinaritás: spága, csorba, grötár

Posted: szeptember 17, 2010 by szatmárisrácok in jauember, mindennapok
Címke: , ,

Ismét egy kis útravaló a mindennapokra azoknak, akik gyakran hordanak a papuk dácsiában két zsákkal több ugorkát, vagy csak egyszerűen nem értik, hogy mikor kell tupeu meg mikor kell elfele dzsanelni. Mi nem támogatjuk és soha nem foglalkoztunk kenőpénz átadásával, ha véletlenül hallotok ilyenekről, azonnal jelentsétek. Na de lássuk a terminológiát:

  • bulán, azaz szerencse, köszi Tass: “dikk mekkora bulánod vót a húsz karton cigivel”
  • bulándzsiu: “öcsém, ez a Jauzsi mekkora bulándzsiu vót a diszkóba
  • redbull: energiaital, bármilyen fajta: “egy sárga redbullt kérek Timeja
  • áfácseriszt: “a tesóm nagy áfácseriszt lett a cseferénél
  • tupeiszt: Dzsoni mindigis nagy tupeiszt vót, az ócskasoron is mikor árulta a kentet
  • spága: nem összetévesztendő a finom ehető zöldséggel, ez a kenőpénz hivatalos elnevezése, újabban magyarul is: “ez a Jauzsi aztán tudja osztani a spágát reggeltűl estig
  • lespágázni“jól lespágáztuk a policájt oszt dzsaneltünk elfele”
  • csorba: tavalyi árfolyam szerint 100RON értékű spága, egyezményes kifejezés a kenőpénz elfogadására: “hagyjad csak Viorel, megyünk eszünk egy csorbát“,  “na de egy csorbára való?” Utóbbi időben a fellengzősebb “dáu un viszki” a menő.
  • grötár: nagyobb értékű, minim 100 eurónyi spága, “akartak adni 50 millióu ámendát, hogy a fene a bűrüket. Oszt elmentünk ettünk egy grötárt” Vigyázat, gyakran az eredeti értelme szerint, ebédelni is kell vinni a kontrolokat, kezdő spágázók ne gyakorolják!
  • rezervor, kanisztru, ezek a speciális kifejezések voltak anno, amikor a rendőr bácsi csak megmondta, melyik benzinkútnál kell befizetni a kanisztru motorinát, a többit majd ő intézi. És hívhatod ezentúl bármikor, mert segít. Hála a Jóistennek, ezek az idők lejártak.

Ismét jön a disclaimer, hogy ezeket a szavakat soha nem használd! Csak olyanokat, mint: “aranymetszés“, “prömier” és “gyertyafény“. Kellemes pénteket!