július, 2010 havi archívum

Garofica: kávézónak titulált, diákok által magasztalt lebuj a Kölcseyvel szemben. Ha tehetnénk, még a Véndiáktalálkozót is innen indítanánk. A világ legolcsóbb és legrosszabb kávéja, szálra kapható cigi, és ezért üldögélhettél órákat, míg végetértek a fontosabb tantárgyak. Több generáció ült itt, órákon és tanórákon keresztül. Az Only Kaula egyik lelőhelye. (küldte: miafranc)

Babos Bár: Cica nénivel, az egyszerűen finom házi ételekkel még ma is menő lenne. Szilveszteri mulatság, farsang vagy bármi más, a recept: ballagási öltöny, fehér ing, fehér zokni, és irány a Babos. Babgulyása állítólag még Chuck Norrist is elkápráztatta, de erről inkább a Művész urat kellene megkérdezni, azt meg nem merjük.

Kopasz part: kis sziget a Szamos medrében, amelyet nem takar el a víz. Akkor pedig megtelik napozó csitrikkel, seggest ugráló suhancokkal, az első cicinézegetések és óriási ökörködések színhelye. De a mai kölykök már a Vashídról ugranak. (küldte: miafranc)

Lámircsa: pár évvel ezelőtti bezárásáig a szatmáriak szemében Szodoma és Las Vegas keveréke volt. Annyira meghatározó még ma is, hogy a Lucian Blaga sugárúton még mindig kétfajta telek létezik: a Lámircsán innen és túl. Legendák keringtek róla, hogy milyen drága ott a pezsgő, és bár senki sem merte bevallani, de mindenki ismert valakit akinek a valakije már látott valakit bemenni oda.

Nagy ház: “fenn vautunk a nagy házba Gyuszinál“, azaz a Közigazgatási Palota: a város emblematikus épülete, állítólag magyar mérnök tervezte, elég sok “urban legend” kering róla, hogy pl alagút köti össze Erdőddel (???) Csúnyának csúnya, belülről még nem láttuk. Állítólag zegzugos, el lehet tévedni benne, akárcsak a közügyek. 97 méter magas, olvassátok csak tovább itt

Royal: még abból az időből, amikor lehetett szálra cigit kapni. Rövid neve a *hámjános* népek között csak a templom volt – hova mentek? templomba – (küldte: kingha)

Ocelu: vasedénybaut, régivágású jauembereknek ismeröüs lehet még az Ocelu, ahun megtalálhatau vout mindenféle (Nándika székely-magyar nyelvleckéjéből tanult kifejezéssel élve) zakotaság és firlefranc. [Szerk. megj: a Nándika-féle nyelvlecke KÖTELEZŐ minden kedves olvasónknak. Jövő héten visszakérdezzük] (küldte: troll)

Tineretu: Meg ugyi az Újcsentruban a Tineretu kofetöria, ahun vasárnap lehetett nézni a Tomsizserrit meg a Miháélásipötröcelt… Az igazi gesztenyepürék is itt laktak. Számos vasárnap délutánt át lehetett itt szukkozni. (küldte: troll)

Ufóbár, sőt: Ufópark. A 17-es mikró (látod, ha az elejétől követsz bennünket, minden tiszta) és a kilencvenes évek végén, valamelyik elmebajnok vendéglátós reggel felkelt és azt mondta: márpedig az én korcsmámnak ufó formája lesz! Ez pedig, akárcsak a pisai ferde torony vagy a McDrive-ok, kilométerekről beazonosítható és senki nem téveszti össze. A hely amúgy számos késelés, verekedés és Rejtő-könyvbe illő cselekedet helyszíne volt.  Az Ufóbárt az Ufópark öleli körül.

Harmadik híd, három kérdés, plusz a keresztelő

Posted: július 29, 2010 by szatmárisrácok in frankó
Címke: , , , , , ,

Indul a város utóbbi tizenvalahány évének legnagyobb projektje, a harmadik híd. Engedélyeztetés, finanszírozás, kivitelezés, mindez pár év alatt. Optimizmusra ad okot, meg úgy amúgy is jóttesz a közérzetünknek, amikor eszünkbe jut: még csak pár év dugó a Decebal híd tetején és kész lesz. Persze, lesz még időnk beszélgetni az építkezésről, meg hogy miért így és nem úgy. Mi nem vagyunk építészek, urbanisztikai ismereteink felületesek. De.

Annyit kijelenthetünk, hogy az utolsó ilyen mega projekt, a  pászázs, azaz a Rodnei utcát a belső vámmal összekötő felüljáró közel sem hozta be azt a jótékony hatást, amit elvártunk tőle. Kamionok nem mehetnek át rajta, autóknak pedig semmi érdekük nincs arra járni. Megszámoltam, mikor vártam egy csomagot a híd alatt székelő gyorsfutároknál: 27 autó per óra, az vérszegény. Plusz, a tűzoltóállomás: a híd lábánál levő kijáraton a tűzoltóautó nem tudott kijönni az első periódusban, aztán új épületet húztak fel és meg lett oldva, de addig ezen derült  fél Szatmár már akinek nem égett a háza.

A harmadik híd több kérdést vet fel, Amélie ebből hármat gyűjtött össze, így kezdésnek:

1. ki a tervező és a kivitelező? A jóöreg szatmári és botosani-i cégekhez szokott szemünk kerekre nyílt, amikor megláttuk, hogy az Iptana RT vitte el a bulit. Ez egy jó hír, tekintettel arra, hogy ők már készítettek hidat, ami egy fontos szempont abban a korban, amikor minden analfabéta  céget alapít és valahová bedolgoz. Az Iptana egy kb 500 főt és jelentős számú mérnököt foglalkoztató cég, a weboldalukról annyit látunk hogy több újkori híd, kikötő és más speciális projekt fűződik a nevükhöz.

2. honnan lesz rá pínz? Gondolom nem vagyunk egyedül ezzel a kérdéssel. Kormánypénzek, EU-s pénzek, ezek nem valószínűek, strukturális alapok és persze minden követ meg kell mozgatni. Sajnálatos tapasztalat az ilyen mega projektekkel kapcsolatban, (lásd: négyes metró Bp, erdélyi autópálya, és mások, akik soha nem fognak szerepelni a NatGeó műsorában), hogy az eredetihez képest minim dupla annyi idő alatt és dupla annyi pénzből készülnek el. Ajánlom mindenkinek az Index dokumentumsorozatát, amelyben a Margit Híd felújítását követik számláról számlára. Az elköltésig persze még sok van. De, nekünk már van is egy ötletünk. Lennebb.

3. mi legyen a neve? Amélie, te kis szentimentális. A városnak a hidas malacperselye még üres, te pedig máris keresztelnél? Bár, logikus, egy ekkora volumenű projekthez IGAZI név is kell. Minden bizonnyal a szatmáriak “új híd”nak fogják nevezni, akárcsak a kék hidat sárgának, de a város fejlődésének emblematikus jelképe ne legyen már “új híd”, basszus. Decebalt megértettük, mert aki kardjába dől a hazáért, megérdemel egy hidat. De ha megkérdezel 100 szatmárit, vajon hányan tudják, mikor volt miniszterelnök N. Golescu? Szóval, mi legyen a neve? Várjuk az ötleteket kommentben.

Laca ötlete: kössük össze a nevet a finanszírozással. Aki kifizeti a híd költségvetésének minimum felét, az lehet a híd névadója. Egy, max két cég van Szatmáron, aki ezt megengedheti magának, mármint egy ekkora bankhitelt. Az egyik egy nemzetközi szintű autóalkatrész-kereskedő cég, aki első lehetne a történelemben, hogy hidat nevezzenek el róla, és több mint 99 évig mindenki tudná, ki mit tett a szatmáriakért.

Laca, az ötlet nem rossz, de ha nem is sarkítjuk ennyire, akkor is érdemes azon elgondolkodni, hogy ha már meglesz, azt maximálisan ki kell használni, például: ha már úgyis függőhíd, nem szabad kihagyni a két oszlop közötti helyen óriási outdoor reklámfelületet! Lásd, milyen jóérzés mikor slattyogsz befelé a Pepsi szigetre és írja hogy welcome! Na, nálunk legyen két óriásbanner, remekül értékesíthető. Jobb példa nem jutott az eszembe.

Szóval, előbb-utóbb közvitára lesz bocsátva az új híd neve. Addig gyűjtsük ezen a helyen, aztán majd beküldjük a Tanácsnak egy excel fájlban.  Kommenthez pedig valós emailcím és egy kis magyarázat szükséges. Az olyan poénokat, mint Vágó-híd meg Chuck Norris híd, nehogy kihagyjátok!

baszkula, baszkulántos, baszkulál: billencs,  billenthető rakterű autó, ebből lett a lerak, átruház: lásd: “lebaszkuláltuk a puját a nényáméknál oszt mentünk is miccsezni a tőtésre“. “odabaszkuláltam a policájnak a permiszemet, hogy a bomba hordja szíjjel űköket” és hasonlók

dzsetbedzset (ird: getbeget), magyarul tőrőlmetszett, autentikus, odavalósi:  józsefattilás önmegfogalmazásban “apám fínyi, én dzsetbedzset szatmári  vagyok”  Ugyanitt felhívnám a figyelmeteket egy tuti kis oldalra, pofás pólókkal: Getbeget.ro, hát ez nagyon pöpec.

fáza: esemény, alkalom, pillanat. Valaki így kell kezdeni mesélni egy érdekes eseményt: “figyelj fázát, ….” vagy: “odajött hozzám bariskodni, na de én is fázán vótam” (küldte: hencó)

gauré: raktár, magtár, főképp kukorica tárolására használt, fából készült építmény: “hozzá mán egy baszkula kavicsot, Jauska, öntsük ki a gauré alját”

navetta, navettázás: ingázás, általában a kurszás busszal, de lehet akár stoppolva is vagy vonattal, a kisállomásrúl vagy a nagyállomásrúl. 2010-es level : a puják a Barabusszal navettáznak Kolozsvárra, tele a sok acskóval. Azaz, az egyetemista fiam a Bara Reisen szolgáltatásait igénybe véve, felpakolva minden jóval, indul a kincses városba.

gosztáti csirke: tyúkfarmon nevelt, jellemzően fehér színű csirke, amely a húsleves színét nem fogja SOHA olyan aranysárgára festeni, mint nagymama féltve őrzött jércéi. Használatos még: ” jauasszony olyan fehír vagy mint a gosztáti csirke” (küldte: szabi)

szála: elméleti vizsga a jogosítvány megszerzéséért folytatott küzdelemben. “nyaucszor adtam a szálát, oszt mégis respins vótam“. “na, vettem a szálát” Ezután jön a piszta és a remegő lábakkal ácsorgás a kispiacnál, hogy aztán 30 métert mehess a dugóban, melletted a rendőrrel.

Vigyázat, turisták közelednek! első fejezet

Posted: július 27, 2010 by szatmárisrácok in Uncategorized

Érdekes cikket olvastam a Portalsm-n: magyarországi turisták érkeztek Szatmárnémetibe. Aztahééé. Röviden, a katolikus egyház által szervezett kiránduláson a kb 30, zömében középkorú látogató megtekintette városunk, Erdőd illetve Nagykároly nevezetességeit.  Azt már nem írja a cikkben, hogy a tűzoltótorony környékén vajon hányan estek össze, amikor megcsapta az orrukat a színházi átjáró putrijai felől érkező édeskés szarszag. Mindenesetre a Püspökség szóvivője elmondta, rendszeresen érkeznek turistacsoportok Szatmárra. Legyen akkor ez az apropója annak, hogy összefoglaljuk, mit is jelent a turizmus Szatmár megyében, milyen lehetőségeink vannak, egyszerűbben: mi a szitu turizmusügyben?

Kezdjük egy rohadt nagy közhellyel, ami igaz: erdélyi turizmus egyenlő székelyföldi turizmus. Merthát, mi is kellene a sokszázezer, zömében magyar turistának aki ide vágyódik: egy kis romantika, egyszerű, ízes beszédű, vendégszerető emberek, elfeledett értékek, egy kis vadnyugati fíling és a biztonság, hogy mégis “itthon” vagy, mert megállítasz bárkit és segít. Egy kis békebeli maradvány, a teszkó előtti időkből, ahol még málnából készül a lekvár. és lássuk be, a székelyek erre jól rá is játszanak. Lásd, Korond és other destinations.

Szatmár megye persze minden, csak nem hegyes, izgalmas, romantikus vidék. Ha veszprémi vagy stockholmi lennék, rohadt sokat kellene gondolkodjak, minek válasszam Szatmárt, ne Máramarost, vagy éppen a Duna-Deltát. Különösen nehéz ez akkor, amikor az interneten minimális és pontatlan információ kering arról, where is Satu Mare, mit érdemes meglátogatni, nem találtam semmilyen központosított turisztikai információs felületet. Apropó, ti olvassátok a Transindexen a Save Szatmár cikkeket? Mi igen, sajnos. Látjátok feleim, hogyan látja városunkat egy kritikus szemléletű félig kívűlálló. Szomorú de igaz tükör.

Turisztikai látványosságok terén, más megyékhez képest, gyér a felhozatal, nincs sem Bâlea-tó, sem Drakula-kastély. Akkor fedezzük fel azokat az értékeket, amelyek itt vannak és eddig átsiklott felettük a figyelmünk, teremtsünk értéket. Gondolom, ez a nyári pálinkafesztivál egyik célja is, nem csak gyakorló alkoholistaként hanem lokálpatriótaként is üdvözöljük ezt a projektet. Vajon lehet-e menő a sváb vidék? Hol van Petőfi és Júlia asztala Erdődön? Miért nem járnak turisták a Sâmbra Oilor-ra? A válaszok egyszerűnek tűnnek: a sváb vidéken a mamák tanuljanak meg igazi bejglit tálalni a turistáknak, a sâmbra-n pedig este ne úgy nézzen ki a domboldal, mint egy középkori csata után. Hát, ez nem egyszerű.

A megye, legalábbis az utóbbi pár hónap sajtócikkei és a bor- pálinka- meg fúvósfesztiválos akciói alapján úgy tűnik, hogy lassan vágányra áll: felfedezi a turisztikai értéket, fogyaszthatóvá teszi (mármint az értéket) és a közönségnek tálalja. Hogy hány pálinkarajongó érkezik, vagy hogy menő lesz-e pár éven belül Szatmárra járni, akárcsak Szebenbe, ezt még nem tudhatjuk.

Szatmár város viszont nem találja önmagát. Nincs arculat, nincs meghatározó város-imázs, nem tudsz elmondani semmit a botosányi kollégádnak hogy “tudod, Szatmár, ahol a jazzfesztivál  van“.  Persze, jöhet az a válasz, hogy srácok, nem elég nekünk a mi bajunk? Az utcák gödrösek, a város túlzsúfolt, pont a turisztikán törjük a fejünket?

A “Szatmárba vág” rovatot ezért indítottuk: ez egy virtuális ötlet-gyűjtőláda, egyelőre. Ha lesz belőlük valami, és hasznos lesz, az bizonyítja az ilyen típusú ötletek és maga az ilyen típusú nyilvánosság létjogosultságát, ha pedig nem lesz belőlük semmi, akkor megérdemeljük a Gödröt is meg az egész poros mélabús szatmári fílinget ahogy van.

Varázslatos helyek update: a svábtúl a szomesuig

Posted: július 26, 2010 by szatmárisrácok in Uncategorized

A sváb: szórakozóhely és kegyhely, amelyben a Modern Talking két tagjának mutattak be táncos áldozatot a megrögzött diszkóbajárók. A “Schwab” diszkót választók ismertetőjele: elöl rövid, hátul hosszú haj, azaz WoKuHiLa (vorne kurz, hinten lang) egy tini Madonnának öltözött barátnő és egy leharcolt kettes Golf. (küldte: zénó) Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk (a srácok)

Ekonomik: közgazgasági szaklíceum, az örök stoppolóhely, a Decebal hídon feltorlódott kocsisor méretét is így határozzuk meg: “az ekonomikig állt a sor, jauember”  (küldte: zsucherie)

Gyuszi gödör: a városközpontban épült multifunkcionális közösségi hely, plusz a hozzá tartozó leszállópálya. Megoszlanak a vélemények, van aki szereti a gödört, van aki szerint felesleges pénzkidobás volt. Tény az, hogy két év alatt több mint 5 mini-rendezvénynek adott otthont (adott gödröt), mint pl a vak zongoraművész előadása vagy a táncbemutatók. Tehát, minimális kihasználtsággal működik. Plusz, ahogyan az Adi Pop is megírta, elég gyorsan romlik az állapota.  (küldték: elég sokan)

Héliosz: nagymamák százai hívták az onokákat, hogy ufókok támadták meg Szatmárt, mikor meglátták a Helios diszkó bazierős fényét az égen. Közben persze az onokák már lenn rázták magukat, ha Sanyika beengedte őket. Rövidnadrágban nem engedtek be, sötétebb arcbőrűeket pedig még hosszúnadrágban sem. (küldte: szabesz)

Számdzselátó: a szatmári McDonalds. A város első “olyan” pizzázója. Akárcsak a Vatikánba, egyszer mindenkinek el kellett menni a Sam Gelatóba. Fénykorában akkora sorok voltak előtte, mint amilyenek lennének most, ha valaki végre elhozná a McDonalds-ot Szatmárra.

Someşu: a szatmári pláza, bevásárlóközpont, a nagy karácsonyi rohanások egyik célpontja. Próbálkoztak már Europa Plázával, kész  a Grand Mall, meg állnak még betonvas alapzatok a város több pontján, de a Somesu az örök. Igazi érdekességek a Somesu-n belül: 1. a kék szín, amely a retinahártyára is lyukat égetve ivódik be a szatmáriak bevásárlástudatába. 2. az alagsori bóvliüzlet, aholecccájgtól a porcelán nippekig minden megvan ami számít egy nagymama életében. Négy emeleten pedig a valutaváltótól a bútorüzletig minden.  (küldte: zsucherie)

alimentára: bármilyen típusú élelmiszerüzlet, mondjuk a Kaufland már neeeem, de minden kisebb igen. A kisbaut román nyelvből való adaptációja… (küldte: kingha)

barát, esetleg kisbarát – “hé, barááát”, jelentése: “elnézést a zavarásért, tisztelt uram, lenne szives“…. (küldte: tas)

coki, cokeró, szokeresz: rromani nyelvből átvett, kocsmák pultjánál elhangzó kifejezések, pár perccel a  verekedés előtt (küldte: guguc)

felótod a villanyt?: felkapcsolod (felótottam a villant oszt mán benn vót a göríny a kutricában) (küldte: kingha)

hogy a hollók mérjék a beleddel a károlyi határt: hú, ez még nekünk is új. (küldte: kingha)

kelletett: kellett, például: “kelletett menjek nényámnál” (küldte: troll)

kimosom a hajam – már olyan koszos, hogy valóban csak a mosógép segíthet rajta, a megmosás már aligha, ami más népeknél még dzsal a kosz ellen (küldte: cicalááány)

lefürdök – a megfürdés nálunk is hasznáatos módja (küldte: cicalááány)

mutuj: nehéz felfogású, azaz: tofla. innen már te is tudod: “mekkora mutuj vagy te Jauska” (küldte: troll)

pungaplásza: zacskózacskó: “agggyá mán egy punga-plászát, hogy menjünk mán a centrubafele a nénnyukámhoz vegyünk egy pumaadidászt :) (küldte: tas)

téjsis: te is (küldte: troll)

tulipántot: tulipánt, ugyanide tartozik a banántot is. (küldte: troll)

vakundok: vakond  (küldte: troll)

vájling: a tál és a lavór közötti valami “vettem nényámnak kirbájkor egy vájlingot” (küldte: tass)

Ficoaszáktól az alterekig

Posted: július 22, 2010 by cicalaaany in mindennapok
Címke: , ,

Elnézegetem feles időmben a nőnemű lényeket (nem leszbikus vagyok, csakcsupán működik bennem az irigység 😉 ) és borzadok. Öntudatlanul pakolászom őket dobozokba, amelyeket – naná! – az előítéleteimen keresztül alkottam meg. Nem kell aggódni, mindenki így tesz, csak van, aki nem vallja be.

Na, de lássuk a szatmári bulamustrát. Nézzük a hijerarhijja csúcsától lefelé…

Ficoaszák – tudod az a macska, aki kigyűrt csávó oldalán pipiskedik. Szőke vagy fekete, hosszú egyenese haja van, mostanság divatos napszemcsije, miniszoknyája, amely éppen a fenekét takarja, a nap helyett a szoli barnította a bőrét. Szigorúan bődületes gerincbántalmakat okozó magas sarkakon tipegőzik, de csak a béjemwétől a teraszig, ahol vértanúi sóhajjal lerogy, majd rágyújt egy önnön vékonyságához hasonlatos cigire, és hátrarázza a haját. Fasziját is könnyű felismerni a tarkótáji hurkák számáról, a pörgetet kocsikulcsról és réveteg bikatekintetéről. Ez a lányfajta nem valószínű, hogy tud olvasni, ha mégis, akkor a Cosmo lehet a kedvenc könyve vagy inkább Bibliája. A cuccai többe kerülnek, mint éves fizetésed, a parfümjét egyenesen neki tervezik, és egyáltalán, beült a böhöm jóba.

Liba – a ficoaszát majmoló csajszika, aki a piacról szerzi be a cuccát és a Gucci szemüvegét is a kínai piacon szerezte be (szok kici occó). Nincsen pasija, így kénytelenek többen összefogózva járni, és idétlenül vihogni a nagy semmin. Rázza a haját, de még többet rázza a fenekét, és ábrándozik arról, hogy valaha lesz neki is melle, ha nem is természetanyától, hát majd a plasztikai sebésztől. Amíg erre nincsen pénze, addig nézegeti a béjemwéseket, hátha az egyiknek megakad a szeme rajta. Valszeg ezért nevet fülsiketítően. Ez utóbbi kategória sokszor végzi a hurkástarkójúak ágyában, de nem örökre, csak néhány kósza menetre.

Divatbolond – e csoport tagjai veszettül lépést tartanak a divattal, de csak az ittenivel, mivel kicsiny agyk nem lát tovább a Somesulnál, és még azt is plázának hiszik. Kenvelo és egyéb alacsony kategóriás, számukra űberdivatos (hiszen ha 300 lejre vásárolnak jó időben, akkor csak 150-et kell kifizessenek, és ez milyen bulis már) lila, zöld, pink, puncs, pocsék, cafat színek egyvelegében tündökölnek. Többnyire hat sor lánc, kismillió gyűrű és ezerféle kallantyú fityek a nyakukban, ujjukon, fülükben, köldökükben. Mert a púpot aztat ki kell nyomni. Parfümből az Avon és az Oriflame a divatos, vagy a hegyomlasztóan büdös utánzatok. Csak divatbolond pasikkal párzanak, akikkel a helyi pláza kávézójában, vagy netán vásárlás közben akadnak össze. Innentől egymáshoz is öltöznek, mert milyen édi az, amikor a csajon is lila, és a pasin is. Előnyben a metroszexujális, szolibarna cicafijúk.

Szexi iskoláslány – hála a japcsiknak és a mangának futótűz gyorsaságát meghazudtoló tempóban lett népszerű a fehér térdzokni, tornacipő, kurta szoknya, alatta majd kilátszó bugyi, és lehetőleg hasvillantó póló, copfba kötött haj. Édes, kislányos, szexi… már csak a nyalóka hiányzik a szájából és nyüzsöghetnek körülöttük a cukrosbácsik, akik a nyalókát valami komolyabbra szeretnék becserélni. Ők a szűzkurvák, és kikérik maguknak a zaklatást, amelyet önmaguk idéztek elő kurta szoknyájukkal. Ha egy szemüveggel is meg tudják toldani, akkor egyből bevillanhat a férfiaknak a kislányos stíl a pronófilmekből… hamara lekerül a szemüveg és cserélődik a nyalóka…

tovább is van, mondjam még? 🙂