Posts Tagged ‘kultura’

Szenzációs holnapi hírünk van azoknak, akik már reszelik a gumicsizma sarkát az esti lakodalmas partyra: maeste Szatmárnémetiben az alternatív rock prófétája, Galambos Lajos egy olyan sztárfellépőt hoz el a szatmári és kismajtényi rajongóknak, aki a modern mulatós műfaj legelkötelezettebb és legelismertebb művésze: Lovasi Andrásról van szó, tisztelt olvasók.

Mit kell tudnunk Lovasiról, az igazi mulatós királyról? Bár a Kossuth-díjat eredetileg Csokoládés Tibor művész úrnak szánták, baudelaire-es ihletettségű szövegei miatt, Lovasi érdemeit is el kell ismernünk, ugyanis többszázezer fiatalt csábított át az idióta alterrockos posványából a tiszta, kocsmában is nótázható  mulatós műfaj szent árboca alá.

Tehát, informátoraink szerint a két király maeste, a szatmárnémeti újközpont traktorokkal beterített betonplacca mögött fogja énekelni egymás dalait, sőt, néhány meglepetés-jam sessionre is sor kerülhet, derült ki a nem hivatalos tájékoztatóból.

A szatmári közös koncert apropóján a két mulatós király személyesen nyilatkozott informátorunknak, méltatva egymás művészetét:

Lovasi: “hát nem ezek az igazi alter szövegek? “halvány őszirózsa, gyógyítsd meg aszííííívemeeeeet”. Kispál hogy bólogatna, ha ezt játszhatná gitáron. Aztán, a szerelem ambivalens érzéseit legjobban számomra a “se veled, se nélküled, élni nem tudok“, fejezi ki, itt egy kis Radnóti-féle eklóga is befigyel. Semmi csiga, semmi vér és bél, csak a színtiszta alternatív progresszív vaker.

Galambos: “mindigis egy alter arc voltam, napokat lógtunk a Zöldpardonban, ültünk a fűben és nyomtuk hogy “a bukott angyalok etetése tilos” meg hogy “zsákmányállat máját mosooood egy névtelen patakban” Ezt Pityuval egy falusi  haknin adtuk először elő, még a verekedés előtt, óriási sikere volt, aztán Pityu nulla óra kettő perckor  elkezdte módszeresen kidobni a társaságot az ólablakon.  A Márió mondjuk ő az igazi alternatív arc, tele van a Ferrarija Kiscsillag kazettákkal, amióta egyszer hármasban énekeltünk a gemenci szarvasokról a mikuláspusztai szüreti bálon. Van erről egy régi fotóm is, várjá csak, cimbora, előszedem:

Addiktoknak, következzen két szemelvény a mulatós királyok művészetéből:

És egy kis igazi mulatós:

Tehát, tisztelt kannásborra éhező közönség, egy csodálatos duett van alakulóban, a magyar mulatós égbolt csillagaihoz valószínűleg újabb sztárok fognak csatlakozni, így várhatunk hamarosan Fekete Pákó és  Harcsa Veronika duettet a tasnádi kultúrotthonban, mi pedig már nagyon várjuk az esti mulatérozást.

Reklámok

Szerettünk volna többet kinn lenni, de a profitorientált szféra nem engedett szorító karmaiból (dógozni kelletett), úgyhogy csak ennyit tudok írni:

A Partiumi Magyar Napok a megszokott és elvárt színvonalon zajlottak le, se több, se kevesebb. Szombat dél körül jelentős tömeggel együtt érkeztem a Kossuth-kertbe, vasárnap pedig tényleg tömve voltak az árnyékos sétányok, a tavalyihoz képest sokkal több román nemzetiségű látogatóval, akik ugyanolyan lelkesen fogyasztották a csülkös csodákat, mint mi.

Mint mindig, most is volt ami tetszett: a gyermekprogramok, a mesterségek mesterei, a lovagok összecsapása, a hangulat, és akár a jurta is, és van ismét néhány pont, amelyet a jövőre való tekintettel át kellene gondolni, például hogy szerepeltessünk-e falcs hangú tiniket a színpadon. Akárhogyis a rendezvény egyik felvállalt szerepe, hogy megjelenést biztosítson a megyénkbeli kulturális szabadcsapatok számára, de ettől még lehetne egy kis önkritika is a fellépőkben. A hangosítás, ameddig ott füleltem, kásás és torz volt, lehet estére megjavult.

Aztán, tegnap este Charlie ugyanolyan tömeget vonzott, mint bárhol máskor és bármikor máskor, és elvárásainknak megfelelően világos nadrágban, sötét felsőben és napszemüvegben lépett színpadra, a többi pedig  szintén papírforma szerinti jókis koncert volt, visszatapsolással, jéggel, dupla whiskyvel.

Közben érkezik a menetrendszerinti Janó komment, hogy “Nagy pofatok volt a Hiddal most meg kussoltok?” akkor hát legyen: minden konzervativizmusa és közízlésnek való megfelelni akarása mellett számomra szimpatikus a PMN, jelenleg ez közvetíti a legjobban a polgári fílinget Szatmárnémetiben.

Azt is megkaptuk kommentben hogy ameddig csak a taxiórát tudom lepucolni addig ne kritizáljak, örüljünk hogy ennyi is van. Brrrr, ez nagyon erdélyimagyaros.

2011-re  szívesen látnék a jelenlegi kultfeszt mellett egy trendy, fiatalos programcsomagot, breaktánccal, bmx-fmx-görkori pályát és bemutatót, illetve bármit, amit a Facebookon össze lehet szervezni. Zenekarokban pedig a régi+új párosítás lenne a menő, Fenyő Miki biztosan örülne ha a Parov Stelar izzítaná a népet.

Ennyit láttunk, ennyiről tudok írni, a részletes beszámolónk helyett itt egy kissé elfogult  szatmár.ro cikk, ez pedig a satumareonline és a portalsm.ro beszámolója, igazán szép fotógaléria az Infó oldalán és vannak akik máshogy látják a dolgokat. Mások pedig a tavalyi programot harangozzák be.

Most lefekszem, a hétvége a munkáé volt mindhármunk számára, pedig nagyon szívesen jegyzeteltünk volna az első sorban 🙂

A népszerű magyar sorozat színpadra átírt változatával szeretne új nézőket becsábítani a szatmári színházba egy budapesti színházi menedzser unokája. A szatmári lakosság körében végzett felmérés alapján Csehov  fizikus, a virágot Algernonnak pedig valami virágküldő szolgálat, éppen ezért a külföldi menedzser a lájtosabb, lakosság számára emészthetőbb témák feldolgozását javasolja a kisvárosok színházainak, többek között a mienknek is.  Fiatalok számára a Kőszívű ember fiait modern feldolgozásban “a tökös keresztapa spanjai címmel dolgoznák fel, amelyben Jenő és Richárd a BoraBora előtt  párbajoznak playstationön.

Az igazi szenzáció témája viszont a felnőtt lakosság körében végzett igényfelmérésből indul ki, mely szerint a Barátok Közt lehet a következő évad blockbustere, egyelőre nem tudni hogy nemzeti rockopera vagy operettfeldolgozásban. “A Berényi dinasztia viaskodásai,  szerelem és barátság szembenállása, az idő kontinuitása, a lélekben felzaklatott Géza, illetve a Magdi anyus által közvetített örök emberi értékek minden bizonnyal sok olyan embert is becsalnak a színpad elé, akik amúgy sohasem ülnének be egy jókis Thomas Mannra” -nyilatkozta egy színházi esztéta, aki szintén pipázik, akárcsak Réz András

A 17es mikróbeli színházi aktivisták válasza igencsak pozitív:  “nagyon jó kezdeményezés, szinte látom magam előtt amint Vili bácsi énekli a szatmáriak, férfiak és asszonyok kezdetű dalt, majd felnégyelik azt a senkiházi Miklóst”-fogalmazta meg egy örök színházbajáró értelmiségi. “Én az operettre szavazok, alig várom hogy Magdi anyus cselsztonozzon a színpadon és a kis tüllszoknyájában énekelje a hétre várom a nemzetinééééél” lelkendezett egy másik őstermelő a káposztás sorról, a Nagypiacon.

A kultúra leereszkedik a nép közé

Posted: augusztus 14, 2010 by szatmárisrácok in frankó, mindennapok
Címke: , , , , ,

Végre egy rendezvény, amelyen nem voltunk ott de bánjuk. Szégyellem bevallani, de a franc se hallott róla, a kollégák se szóltak be cébén. Majd, kiszáll a kliens, beállok egy wireless-es erkély alá, csekkolom a Szatmár.ro-n a cikket, és mit látok?.

Sikeres és egyedi hangulatú koncertnek lehettek szem és fültanúi azok, akik tegnapelőtt kilátogattak az Új Csentruba. A szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia a tömegnek zenélt, a papucsos, fehér sztreccsnadrágos háziasszonyoknak, a lebzselő kölyköknek, és sok olyan embernek, akiknek eddig  nem sok közük volt a Musszorgszkij-művekhez. Ahogyan az Adrian Pop barátunk is üdvözölte, meg mások is megírták, a rendezvény nem várt sikert aratott, igazi, kisvárosi, jó értelemben vett polgári hangulatot varázsolva a szürke betontömbök közé.

Mi volt a recept? A legfontosabb, kihozták a kultúrát az elefántcsonttoronyból, a feszélyező öltönyösnyakkendős modoros környezetből. A témaválasztás, akárcsak a múltkori filmslágeres projekt, ez is csak dícsérhető. Kevés szatmári reszket, hogy csukott szemmel élvezze az Új Világ Szimfóniát, lássuk be: a nép füle egyszerűen nem veszi be a klasszikus akkordokat, kell valami összekötő szál a mi világunkkal, erre a múltkori filmslágeres akció, (Pearl Harbour, Karib-tenger kalózai és a többi téma) tökéletes volt. Ismételték is a TV1 Samtelen pár hétig. Az utolsó kis nüansz pedig a látvány, amellyel zártak, minden körülmény adott a jövőbeni sikerhez.

Több taxis kolléga és persze a kedves utazóközönség körében elvégzett, nem reprezentatív felmérésem szerint a magaskultúra és a tömegkultúra között óriási szakadék tátong városunkban. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a két extrém, a száz fős nézettségű jazzfeszt és a központi miccsparádé között ingázunk, ha kultúráról és szórakozásról van szó. Aztán az értelmiség belesír a kapuccsínójába, hogy ebben a városban nem történik semmi, a rövidgatyás szatmáriak meg boldogan sütik a miccset a töltésparton.

Ide a végére kellene írjak valami frankót, ki kellene fejezzem abbéli reményemet, hogy hamarosan felszáll a szatmári kultúra és tömegszórakoztatás rozsdás csillaga, meg ilyen fellengzős szavak. Ja, írtunk a magyar reklámzabálóknak, valami ilyesmit hogy “helló, szeretnénk ilyen rendezvényt szervezni Szatmáron, blabla“, még nem válaszoltak. Pedig szépen fogalmaztuk meg.