Archive for the ‘rendezvény’ Category

Még el se kezdődött a hét, máris a vége felé kacsingatunk, amely ismét számos minőségi szórakozási lehetőséget kínál a viccmesélés, a lakodalmas zene és az évvégi önfeledt snowboardozás rajongóinak. Lájtos programajánló:

Péntek este: Szuperbuli Lajcsival, amelynek plakátja sárgás foltokat hagyott a retinahártyánkon, de a siker természetesen nem maradt el a mulatérozásra kiéhezett szatmáriak körében, korlátozott számban még kaphatók jegyek, tudtuk meg a rendezvény facebook csatornájáról. Amúgy érdekes, hogy a “modern” célközönséget megszólító rendezvények nem, de ez a kispolgári mulatós töltöttkáposztás téma viszont használja az általunk is lájkolt közösségi pókhálót.

A továbbiakban két újabb rendezvény plakátját publikálnánk, mindkettő getbeget szatmári termés. Az egyik a szombat esti:

A viccplakát egyszerű, mint egy pofon a börvelyi diszkó előtt. A szín és mostanában (20éve) divatos fő motívum kilométerekről felismerhető, a “dikszáj” névválasztás pedig elsőre is üt, merthát nálunk is szerepel a szautárban.

A második rendezvény plakátja már egy kicsit komplexebb, két érdekes motívumra hívnánk fel a tisztelt olvasók tisztelt figyelmét:

A felső részben a társszervezők logói dominálnak meg egy helikopter. A felhasznált betűtípust a névjegykártyakészítő szakma [egyik korábbi munkahelyem, a Drexi előttről]  általánosan bulimeghívó fontnak fontnak hívja.

A lenti részben egy sítalpas kályha dzsanázik boldogan lefelé a lankákon. Innen lefelé pedig támogatók és a szokásos médiapartneri logóerdő lakozik.

Amúgy pedig semmi gond nincs sem a rendezvénnyel, sem a plakáttal, csak mikor először láttam a megállóban, valamiféle kabalaállatnak tűnt, mint az olimpiákon a vidám oposszum vagy egy szőrmebundakiállításnak egy szomorú nutria.

Jövő hétvégén pedig OKOS konferencia, Marosvásárhelyen, online médiáról meg egyéb szósöl dolgokról, érdemes ellátogatni, mondjuk a stoppoljonline segítségével. Sajna én nem tudok elszabadulni a gyártósor mellől, csak azért írtam mert imádom az ilyen huszonegyedik századi dógokat.

Reklámok

A bringázás szépségéről és fontosságáról már írtunk, most már csak annyit kell ide bekopizni, hogy: holnap, azaz csütörtökön,  menetrendszerinti önfeledt bringázás a régiközpontban, 17.30 és 18.30 között. Van már szuper kis mozgósító plakát is:

A biciklizést továbbra is fontosnak tartjuk, de annyit azért engedjetek meg biciklis srácok, hogy ha most ismét heten lesztek, vagy tizenegyen, akkor érdemes lenne más gerillaakcióban vagy szervezésben gondolkodni. Mert ha nem sikerül elmozdítani a holtpontról a biciklis ügyet, és valószínüleg nem fog sikerülni az áttörés, akkor kéne egy gerilla-B-terv is.

Meg írjatok majd pár sort, hogy haladtok a városrendezési terv biciklis javaslataival.  Ha bármiben elakadtok, netalán egy jövőbemutató, modern és emberközpontú várost megcélzó programra van szükségetek, ajánlom az LMP néhol sajnos utópisztikus Budapest-programját, töltsétek le, érdemes.

Más téma, hétvégén városunkban fog anyázni Csernus Imre, pszichiáter, aki párkapcsolatról, annak buktatóiról fog előadni, komoran, tőmondatokban, rekedten arról, hogy miért baszódnak el a párkapcsolatok. Miért van az, hogy először még sminkelünk a randira, majd pár év múlva már tréninggatyában döglünk a tévé előtt? Meddig tart a varázs és mikortól érezzük majd a párunk testszagát? Van-e létjogosultsága a Valentin-napnak, ha az év többi részében néha-néha meg-megcsapjuk az asszonyt?

Ha már a brutális őszinteség a menő, Csernus doki igazából nem csak párkapcsolatokról kéne városunkban beszéljen. Hanem, ha ideköltözne pár napra, és csak jegyzetelne az utcán, kivágásokat gyűjtene az újságból, biztosan rákérdezne néhány más témára is. Például, hogy a szatmári mikróbeli társadalom hány százaléka alkoholista? Hogy a szatmári [román / magyar / politikai / gazdasági / kulturális] elit alig beszél idegen nyelveket, hogy sokunknak kétes értékű felsőfokú diplomája van?

Vagy például létezik egy lappangó, nyomokban tapintható interetnikus feszültség, amelyet ügyesen sminkelünk, csak kósza internetes kommentek és részegen kiejtett félszavak utalnak rá, de a kölykeink átordibálnak a másik iskola megemlékezésére. Ez épp ma történt, és kaptunk evvel kapcsolatban egy emailt, bemásolom a Kölcsey kifütyöléséről szóló részt:

“megerkeztunk es kezdetet vette az unnepseg…a slaviciban kicsengettek es mint az allatok cigivel a kezukben kijottek. Az igazgatono elkezdte beszedet es mindenki hurrogott , az udvaron vagy az ablakbol nezelodott. Amikor a gyertyakat az asztalra helyeztek akkor  kezdodott a “bozgor” szavak dobalasa es a tobbi gyonyoru kifejezes stb,… amikor a szozat felszolalt a roman himnuszt enekeltek es egy labdat athajitottak a keritesen 2x is. A tanarok az ablakbol gond nelkul vegigneztek ezt.”

Eddig az email. Mi nem voltunk ott, és nem szeretnénk a részletek ismerete nélkül nyilatkozni, viszont meggyőződésünk, hogy akárcsak Csernus dokinál, erről a konfliktusról beszélnünk kellene. Éppen ezért az a kérésünk, hogy ha a Tisztelt Olvasók és Fészbúkerek között vannak olyanok, akik ott voltak, vagy választ tudnak adni pár kérdésünkre, küldjék el kommentben vagy emailben.

Az egyik alapvető kérdés az, hogy ez csak a tinédzserkori deviancia számlájára írható vagy a többségi társadalomból gyökerezik a mai bozgorozás? Másik, hogy az iskola mindennapjaiban jelen van-e ez a feszültség és csak október 6 hozta ki? Mi volt a két tanári kar hozzáállása, történt-e valami kommunikáció ezügyben?

Természetesen nem szeretnénk döntőbírák vagy önjelölt kulturális antropológusai lenni a témának, viszont Csernus is tuti ezt mondaná, nézzünk magunkba meg szembe. Lökjétek a kommenteket, készítünk belőlük egy összeállítást, de az oláhozás, kurvaanyázás egyenesen megy a kukába, Janó ne is fáradj 🙂

Shalom aleichem, Szatmár!

Posted: október 6, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , , ,

Bár már szerda reggel van, mi még mindig adósok vagyunk a jókis klezmer koncert beszámolójával.

Kezdjük távolabbról, mit is jelent a zsidó kultúra Szatmáron: az egykori, Erdélyben negyedik legnagyobb zsidó közösség mára már jelentősen megfogyatkozott, a kultúrában és kereskedelemben betöltött szerepük is ezzel arányosan csökkent. A második világháború előtti harmincezres közösség felét deportálták, maradtak az épületek (a köznyelvben a zsidó-korzó maradt meg a legmaradandóbban) illetve a közéleti személyiségek tevékenysége, gondolok itt Harag Györgyre vagy Jászi Oszkárra, és az a pár emlék, amelyet a jelenlegi mag féltve őriz. Ennyit a történelemről,

és

akkor most gondolj arra, hogy a közösség pár megmaradt tagjának mekkora felemelő érzés az, hogy fiatalok játsszák a klezmer dalokat gitáron, trombitán, olyan átéléssel ahogyan csak ezt a zenét lehet.

A vasárnapi vendégszereplő Is…Real Project pedig egy klezmer zenét játszó család, akik nem a hagyományos, Budapest / Vienna / Amsterdam és egyéb “klasszikus” klezmer együttesek stílusában alkotnak, hanem az archaikus, klasszikus akkordokat újragondolva egy tüctüchöz szokott fülnek is emészthető zenét alkotnak. De lehet bármilyen a rögzített stúdióanyag, ha az élőben nem “jön át”, hogy megasztárosan undorítóan fejezzem ki magam.

Nos, ebben az esetben ez is telitalálat, a hideg, szürke zsinagóga falai közé csodálatos színt varázsol a zenekar, élén a karizmatikus frontleánnyal, aki rég nem hallott tisztasággal és átéléssel énekel, a közönség pedig eleinte kicsit feszélyezetten, majd a koncert második felétől ütemesen tapsol.

A másfél óra alatt a ritmus folyamatosan változik, gyorsabb és patetikusabb dalok, ismertebbek (Arany Jeruzsálem) és ismeretlenebbek követik egymást, néhány improvizáció is befigyel, a két hölgy duettje pedig remekül kiegészíti a patent ritmusokat.  A visszatapsolás utáni finálé pedig egészen eksztatikus hangulatot varázsol a zord oszlopok közé.

Valahogy így néz ki egy jó világzenei koncert,  a hangszereléstől az átkötőszövegig minden azt az egy célt szolgálja, hogy leghűebben adja vissza a hangulatot, amelyet ma már nagyon kevés helyen lehet elkapni, talán egy Chava Alberstein vagy Di Naye Kapelye koncerten, a legközelebb. A klezmer zene pedig, mindegyik világzenei irányzat vagy zenei gyökér közül a legemberibb, ha lehet ezen a gumicsizmás bloghelyen ilyen  patetikusan fogalmazni.

Ha a szervezők ismernének bennünket, megkérnének, hogy írjuk már be, hogy külön köszönet illeti Sharon Weiss-t, aki támogatta a fiatal zenészek fellépését, és a tóraszekrényt borító ünnepi takarót hozta a várdomb utcai zsinagógába, de ezt beírjuk magunktól. Ugyanis, a koncert nélkül nehezen lett volna szép a vasárnap délutánunk.

Micsoda hétvége volt tesvéreim….

Posted: október 4, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: ,

Bárcsak minden hétvége ilyen lenne kisvárosunkban, hogy azt sem tudod, merre szaladj, annyi kultúra van, hogy szinte lelóg a villanydrautról. A srácok meggyőződése, hogy még ebben az évezredben Szatmárból igazi  Kulturhauptstadt lesz, színvonalas rendezvényekkel, okos kultúrmenedzsmenttel és lelkes fogyasztókkal. Lássuk, mi jött össze ebből erre a hétvégére:

Fábry teltházas estjének sikerében az első perctől biztosak voltunk, amióta tudunk róla. Ugyanakkor, a pár évvel ezelőtti marosvásárhelyi fiaskó is példa arra, hogy minnél nagyobb sztár valaki, annál több az allűr, a púder, annál nehezebb a szervezőknek. Zsúfolásig telt terem, lassan bemelegszik itt fenn, feszült csend, csinos csajszi felkonferál, Aranyosinak pedig nem egyszerű a dolga. Ennek ellenére nyomja ezerrel, azzal a pösze bájjal, amiért szeretjük, húzós sztorik a kölykökről, a repülős vodkázásról, majd észrevétlenül átvezeti a Fábry felkonfba. A mester aztán másfél órán keresztül megállás nélkül sziporkázik. Fábry kétoldalról támadja a nézők humorközpontját, az egyik az überintellektuell rész, ógörög utalásoktól a schopenhaueri bánatig mindenről kell legyen fogalmad, hogy élvezd. Másik oldal pedig a fingás, böfögés, maszturbálás és egyéb társaságbeli tabuk jópofa szétcincálása, egy kis békebeli bérházas feeling, egy kis szocreál egyszerűség, és húszperces monológ a zacskóstejtartóról. Bár szétfagytunk, mégis kurvajó volt.

A hétvége szupersztárja viszont a Festivalul Pălincii című rendezvény, amit azért írunk csak románul, mert magyar nyelven egy szót sem kommunikált a szervező. Tekintsünk el most attól, hogy mekkora költségvetésből gazdálkodik a fesztivál, meg a vicces napóleonkalapos (?!?) lovagi ceremóniától, továbbá attól is, hogy miket láttam más városokban, kimentünk, megnéztük, körbeszaglásztuk, beszéljenek a képek:

Ez fogad bennünket a fő sétányon,a standok anyaga gyalulatlan fa, rajta a retinahártyára lyukat égető kék nájlon, amelyeket a falusi lagzikon lehet a konyhasátor fölött látni. Szatmárikum?

Az első, amitől az agyunk ledobta a bicikliláncot, az az ukrán nyelvű welcome banner. A többezres ukrán kisebbség és a több tízezres ukrán turistahadosztályok tiszteletére. Na de haladjunk bennebb, és csak a kedvetekért, tisztelt nem szatmári és nem sárközi olvasók, ezúttal fényképpel is tudjuk illusztrálni, mit jelent a hagyományőrzés újragondolása. Íme:

A felső téren népzene szól, amelyről bizton állítom, hogy csak azért vannak nézői, mert minden néptáncosnak van anyukája meg unokatestvére.  Szerény nyakkendős taxis véleményem szerint akárcsak nyugatabbra, itt is a mainstream zene kell legyen a fősodor, a népzene pedig meg kell maradjon az egzotikum szintjén, ha egyáltalán vannak turisták akik kamerázzák az új iPhone-jukkal a csodát.

Egy ilyen rendezvény profilját természetesen nem lehet egyből eltalálni, nagyon sok finomhangolás vár a jövő évi edíció szervezőire. A legbosszantóbb, a multikulturalitás demagóg szerepeltetése mellett az, hogy sikerült ezt a rendezvényt megpályázni, megnyerni, kilicitálni, viszont a szervezőnek mégsem sikerült felemelni egy banális falu- vagy városnap szintjéről.

Amit semmiképpen nem szabad elmulasztanunk, az a projekt nyilvános értékelése: hány embert mozgatott meg, abból hány turistát, milyen sajtóimpaktja volt Szatmáron kívűl, azaz bekerült-e a nemzeti szintű média figyelmébe, és vannak még ilyen finomságok amelyek mind-mind hozzájárulnak egy lehetséges jövőbeni sikerhez. Most viszont már nem lehet pénzhiányra hivatkozni.

Üdítő színfolt volt a hétvégi műsorpalettán a klezmer koncert, amely teltházas volt és mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt róla és mi is úgy fogunk, úgy estefelé.

Ezen a hétvégén is érdemes szatmárinak lenni, amely az év minden napjára tartogat szépségeket, de nem minden hétvégén van itt a sztendap messiása, nem avatnak pálinkalovagokat minden pénteken és még sorolhatjuk.

Szombaton Fábry Sándor fog nekünk mesélni a zsúfolásig telt  teremben a prosztatavizsgálatról, sikamlós csajos sztorikról, régi idők Budapestjéről, Ferenc testvérről, Dodi barátjának beköpéseiről, és reméljük nem csak erről. Ne sztreszáljátok magatokat foglalásért, az első pár napban elfogytak a jegyek, viszont korlátozott számú állójegyért lehet majd verekedni a helyszínen.

Ami viszont az egész hétvégét betölti a hétvégi Festivalul Pălincii, amelynek plakátjáról már ódát zengett kolléganőm. A Hírlap a tegnapelőtti  cikkében és a hivatalos oldalon pár szignifikáns számot és információt találtunk a rendezvényről, ha tudunk románul, melyek szerint a Megyei Tanács nyújtotta be a pályázatot az EU-hoz, majd a közbeszerzési eljárás során a Solpress RT lett a nyertes, hogy két év alatt le, cirka 8 milliárd lejből felépítse a szatmári pálinka imázsát.  Hogy mit sikerül majd ebből a “szerény” költségvetésből alkossanak, arra a közeljövő fog választ adni, a hétvége a projekt első nagy come out-ja.

A Hírlap cikk kitér arra a kérdésre is, hogy miért nincs egy rohadt szó sem magyarul, németül, esetleg ukránul? A választ megéri bekopizni: “az Európai Unió csakis a román nyelvű verzióhoz biztosított támogatást, ezért nem került fel a szöveg sem az itt élő kisebbségek nyelvén, sem valamelyik világnyelven” Jól értem, a plakát nyomtatási költsége nagyobb, ha van rajta magyar nyelven 5 szó?

A program: ma délelőtt Pálinka lovagrend megalapítása, sajtótájékoztató, majd délután Lavinia Goste produkciója nyitja meg a show-t. Majd, 17óra 15perc és 30perc között, azaz 900 másodpercet a Madisz tánccsoportja fogja szórakoztatni a kóstolgatókat. Újabb 900 másodperc cigánytánc, 900 másodperc svábtánc. A multikulturalitás zárásaként 900 másodperc ukrán tánc. Este két óra román népzene, Petrică és Nicolae Mureşan  (7200 másodperc).

Szombaton és vasárnap ugyanilyen arányban nyomatjuk a világzenét, arra már rá se merek kérdezni, hogy vajon a szervezőnek eszébe jutott-e, hogy lehetne ugyanezt más zenével is keverni, én egy Pavel Stratan / Magna Cum Laude / Zdob si Zdub estét is megkockáztattam volna, a három kijön 20 ezer euróból és ezrek tombolnak, turisták, fiatalok, magyarok, románok. Ehelyett lesz Ghiţă Blidar, akiről semmilyen videót nem találtam a weben, a vasárnapi headlinerek között pedig örömmel fedezzük fel az örök Maria Tripon-t. Meg persze egy csomó népi breakbeat lesz még a három nap alatt.

Ennél érdekesebb zenei élményt ígér az Is…Real Project szatmárnémeti fellépése, vasárnap délután négytől modern klezmer zenével töltik meg a zsinagógát. Aki még emlékszik a Vienna Klezmer Band pár évvel ezelőtti koncertjére, vagy a rzeszówiakéra, tudja mire számíthat, ezúttal: egy különleges helyszín, hozzá a klezmer zene dinamikusabb, fiatalosabb feldolgozása, olyan dalok amelyek ismerősen csengenek bármely világzene-rajongónak vagy szinte bárkinek.  Ízelítő:

Tehát nem kell félni, ők is használnak gitárt, dobot, samplert, úgyhogy a Score-ból a hajnalig tartó dárenbész után egyenesen át lehet mászni a zsingagógába egy kis jiddisért. Egy kis emancipált klezmer muzekért pedig katt ide.

Lehet, hogy visszatérünk egy pálinkafeszt vagy klezmer élménybeszámolóval, addigis kellemes hétvégét!

Let`s do it, Szatmár: tudósítónk jelenti

Posted: szeptember 25, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , ,

A mai “Let`s do it, Románia” akcióra, a szatmári srácok napló rövidke történetében először nem mi császkáltunk ki, pedig ha már felkerültünk az egologóra, illett volna komolyabban hozzáállni. Nátha meg egyéb okokból elküldtük az egyik haverünket, hogy nézze meg, what`s going on és írja meg. Ő jelenti:

“Tízre érkeztem az újközpontba, mert dög voltam hamarabb felkelni. A téren a helyi termékek vására is zajlott, a másik oldalon megtaláltam a letsdoit sátrat, amelyben már csak a koordinátorok izgultak. Megkínáltak kávéval, cukorral, tejjel, a főszervező csajon márkás cuccok, európai hozzáállás, és bájos tenniakarás látszik. Rákérdezek arra, hogy miben segíthetek, rövid gondolkodás után elküldenek Batizra, hogy vigyek pár üres zsákot az ottani szabadcsapatoknak, mert elfogytak. A zsákok. Még annyit kérdezek tőlük, hogy vajon ezekután városunkban ugye nem fognak szotyolázni meg utcán köpni az emberek, mire jön a diplomatikus és mindenre elszánt válasz: ez még csak a kezdet. Én úgyértettem a kérdést, hogy ez mind nagyon szép és nagyon jó, de ettől az átlagember még ugyanúgy el fogja dobni a flakont, mint eddig, minusz 10%, nem? “

Útban a történelmi Batiz felé, óriási forgalom, szüreti készülődés, dézsák az autók tetején, poroszkáló kamionok, és az út szélén, megáll az ész: a kölykök szedik a szemetet. Amint azt a csapatvezető pedagógus is elmondja, nem kicsit veszélyes a forgalmas út mellett, de vigyáznak magukra.

A központban, a kávézgatós beszélgetés során megtudtam, hogy nem csak találomra lettek kiválasztva helyek, hanem volt egy előzetes felmérés, GPS-koordinátákkal, súlyozva, hova küldik az óvodásokat és hova a bakancsos zsandármokat. A megye legszennyezettebb pontja a Kányaházi-tó:

Letettem a zsákokat, a gyermekek folytatták a szedegetést, az egyik osztályfőnöknénit behoztam a városba, megbeszéltük a gyermeknevelés haladó trendjeit, majd továbbhaladtam, egy boldogabb világ reményében 🙂 “

Amúgy, a “Let`S do it” projektről megoszlanak a vélemények, mint minden haladó és formabontó akcióról, a nagytöbbség jó ötletnek tartja, bár nem ismeri a részleteit, míg a szkeptikusabb kollégáink csak azt az egy kérdést teszik fel, hogy akkor hétfőtől mi lesz? Minden marad a régiben vagy egy varázsütésre már nem dobják ki ezentúl a csikket a kocsiablakon?

Egy másik pozitív hozadéka a projektnek, hogy mobilizálja az állami és közintézményeket, civil szervezeteket, tanügyet, és a média által megszólítható, médiafogyasztó rétegét a társadalomnak. A kérdés már csak annyi, mekkora az a szürke, tévé előtt tespedő, motiváció nélküli, mikróbeli proli réteg, amelyik hétfőn ugyanúgy a Szamosparton hagyja a miccses nájlont.

Ennyi a tudósítás, meg a szokásos okoskodás, részletes beszámolóért a  Ioana Gavrau cikkét csekkoljátok, kellemes hétvégét!

 

 

 

Nagyon remélem, hogy a rendezvény, amelynek a gondolata már ott fészkel a fejemben egy ideje, nem olyan lesz mint a plakátja.

Ez a dizájn és az ízlés tökéletes megcsúfolása. Minimalistának indul, de szerintem a Bauhaus vonulat sikítva kérné ki magának.

Elemezzük picikét. Van ugyebár egy fesztivál, amellyel hagyományt kívánnak teremteni, mitöbb, még a Szatmári Pálinka Lovagrendet is megalakítják. Nos, sem ezt, sem a programot nem kívánják az utca népének tudomására hozni. Legyen elég nekik az, hogy elsején, másodikán és harmadikén tart a rendezvény. A helyszín a szatmárnémeti Kossuth kert és az avasfelsőfalui Falumúzeum. De melyik helyszínen pontosan mikor????


Na, erre sem én nem kapok választ, sem mások, akik mindössze ezen plakát alapján akarnak eljutni a helyszínre. Mondjuk gondolok itt a turistákra. Ugyanis ahogy a csak román nyelven kommunikáló falragaszról leolvashatjuk, ez bizony egy nemzetközi fesztivál.
Felül és alul a támogatók logói sorakoznak. Ugyanis ez egy neves rendezvény, amelyet az Európai Unió, a Román Kormány, a Szatmár Megyei Tanács, valamint a Strukturális Alapok is támogat. Nem is beszélve arról, hogy a REGIO program keretében lett leszakítva a helyi kezdeményezésre pénz. Az ötlet simogatja a szívet-lelket, hiszen legyünk büszkék arra, ami ebben a régióban jó. Oly kevés van ezekből úgyis. De így?

A plakát fő vonulata pedig egy fekete háttéren talán pálinkaszínű betűket csepegtető kancsó. Szentséges szalamandra! Remélem, hogy a projekt összköltségvetéséből erre csak egy hangyányi összeget szántak, mert ha bárki ezért a förmedvényért egy kupicánál többet mert el kérni, az máris súlyosan meglopta az összes támogató intézményt.

Nem azt mondom, hogy rögtön az elején a Gyulai Pálinkafesztiválhoz hasonló kiadvánnyal jelenjenek meg, de azért aközött és a mienk között még elférne pár árnyalat.

Nem értem a fekete alapot sem. Ilyen sötét a jövő, hogy már csak a pálinka mértéktelen fogyasztása segíthet? Vagy addig kell inni, amíg ez a sötétség el nem nyeli a tudatunk? Ha tovább gondolkodnék, akkor kiötölhetnék pár dolgot, ami eszembe jut a fekete alappal kapcsolatban, de remélem, hogy valaki értelmes magyarázatot tud adni arra, hogy mi köze ennek a plakátnak egy olyan fesztiválhoz, amely a határtalan jókedvről szól majd várhatóan.

Bár az is lehet, hogy a jövő pénteki kezdés előtt még kinyomtatnak egy olyan plakátot, amelyen további információk találhatóak. Logikus lenne, bár nem a földi logika szerint.

Vagy ez lenne az uniós konform plakát, amely mutatja, hogy válság van? Mind színekben, mind gondolatokban. De mi csakazértis megtudjuk a részleteket, és  leközöljük.