szeptember, 2010 havi archívum

Hárman az 500-ból, első fejezet

Posted: szeptember 29, 2010 by szatmárisrácok in frankó, mindennapok

Mindigis szerettem a személyes sikersztorikat, és szerintem mindenki így van ezzel. Az Angliát betérdeltető Soros, a különc Steve Jobs, a piperkőc Mazăre, egytől-egyig olyan témák, amelyek megbodogtatják a szívünket, kicsit irigykedünk és ha szatmáriakról van szó, akkor büszkék vagyunk rájuk.

Az Adevărul csinos könyvecskében hozza a Forbes 500 leggazdagabb” listáját, mától kapható az újságárusoknál. Körbeadtam itt a taximegállóban, kezdődik pár oldal exkluzív óra- és luxusautóreklámmal, majd belecsapnak a lecsóba: első, a leggazdagabb, egyszersmind a kiadó Dinu Patriciu, megtudjuk róla hogy iPhone-t használ, és gyönyörű festmények vannak a háttérben. Számos színes egyéniség sorakozik a többszáz oldalon, akikért viszont mi lapozunk lázasan, azok a szatmári illetőségűek.

189. helyen az első szatmári, Vasile Lucuţ élelmiszeripari vállalkozó,az országos élelmiszerhálózat atyja, a szalámigyártás Bill Gates-e, amely kicsiny falunk, Vetés széléről látja el több mint 50 saját üzleten és retail láncokon keresztül az országot húsipari termékekkel, nemrég pedig fagyi, kenyér és konzervgyár egészítette ki a portfóliót. Az üzletember megítélése a köztudatban nem egységes, a gyors, szinte ugrásszerű felemelkedésük politikai tőkemozgásokat sejtet, termékeinek minőségéről is megoszlanak a vélemények.

Árnyalt a kép, egyik oldalról a Creanga-elbeszélések népi hősét látjuk magunk előtt, ahogy egyszerű szókincsével szónokol az új gyár megnyitóján, másrészt a szatmári gazdasági életben példaértékű fizetési morállal számos helyi vállalkozót és munkavállalót foglalkoztat. Utcasarki PR-elemzők szerint a brandépítésben  egy hetvenes évekbeli traktorgyár szintjén mozog, bár az utóbbi időben leszoktak arról, hogy teherautóról dobálják a szalámit az istenadta nép közé.

214-en áll a Moiş család, Avasfelsőfaluból származó ingatlanbefektető,  sok vizet nem zavar városunkban, a plázaépítésen kívűl, éppen ezért nem foglalkozunk vele. Jó hír, hogy a plázatervben mozi is szerepel és hamarosan nyílik.

305.ik helyen a top500-ból egy merőben más stílusú üzletember, Lieb Mihály, akit minden szatmári Misinek szólít, még azok is akik nem ismerik személyesen. A cég a közép-európai automotív szektor egyik legbefolyásosabb játékosa, romániai piacvezető, több országban jelen, és nem kis büszkeségünkre minden innen indult, a kiskerből. Misi pedig széles mosollyal köszönt azóta is mindenkit, vezeti a Kisiparosok Kamaráját, szociális programokat támogat, bort termel, és az itteni gazdasági szférából neki sikerült a legsikeresebben ötvözni a nyugati stílust a konzervatív értékekkel. Anélkül, hogy így az ismeretlenből dicsőítsük, követendő példa.

Akik kimaradtak az idei top500-ból, a városunk idézőjeles “nagy” befektetői, a Ţânţas család, akik egyszerre fejlesztik a Pannónia szállót és a strandot, mindkettőt ugyanolyan (0,112) hatásfokkal.

A következő fejezetben egy másfajta toplistát is szeretnénk közölni, ezen most dolgozunk, pár nap türelem srácok.

Reklámok

Holnapi hírek: nincs szörny a Kányaházi-tóban

Posted: szeptember 27, 2010 by szatmárisrácok in holnapi hirek
Címke: , , ,

A hétvégi “Let`s do it, gyermekek” akció keretében több tonna szemetet sikerült összegyűjteniük azoknak, akik amúgy sem szemetelnek, emellett viszont egy óriási felfedezést is sikerült tenniük a Kányaházi (azaz Călineşti-i) tó mellett méricskélő tudósoknak: a tó partján felgyűlt szemét irdatlan mennyiségét, szétszóródását és a palackok típusát elemezve, döbbenetes következtetésre jutottak.

Az eddigi kutatások tárgyát legpontosabban egy szombati szemétszedő aktivista fogalmazta meg: “ki a kurva anyja hordta ide ezt a sok szemetet?” A falubeliek eddigi magyarázatai természetesen megfelelő tudományos alapossággal lettek összeállítva:

  • A Călinesti-i tóban lakik egy szörny, amely éjszaka kimászik a vízből, lerázza magáról a halászzsinórokat és a korcsma elől idehordja ezt a sok palackot. Biztos valami fészket akar rakni, a helybeliek meg nem bántják. A helyi korcsma előtt már többen látták, hogy a bicikliket is ráncigálta. A nyolcadik kör kevert után a helyiek  a szörnyet Nessie mintájára, Căli névre keresztelték.
  • A Călineşti-i tó a Föld mágneses erőterének pozitív csakrájában fekszik, és vonzza a műanyag molekulákat, értelme se lett volna eddig takarítani.
  • A tó az  inkák szent tava, itt a Calinex mellett bontotta fel Moctezuma az első kétliteres műanyagpalackos sört, a maya focibajnokság zárómeccse előtt. Az ide dobott palackok áldozati ereklyék, az űrből is látszanak amúgy.

A hétvégi tudományos ülésszak viszont rávilágított ezen elméletek néhány gyenge pontjára, az újkori felvetést viszont a falubeliek és a parton cigarettázó horgászok közül sokan badarságnak tartják. A formabontó elmélet szerint ezt a sok szemetet az emberi hanyagság okozza.

Természetesen szerkesztőségünknek nincs lehetősége ezen fenti elméletek bizonyítására vagy megcáfolására, de szubjektíven mi is az emberi hanyagságra gyanakszunk.

Let`s do it, Szatmár: tudósítónk jelenti

Posted: szeptember 25, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , ,

A mai “Let`s do it, Románia” akcióra, a szatmári srácok napló rövidke történetében először nem mi császkáltunk ki, pedig ha már felkerültünk az egologóra, illett volna komolyabban hozzáállni. Nátha meg egyéb okokból elküldtük az egyik haverünket, hogy nézze meg, what`s going on és írja meg. Ő jelenti:

“Tízre érkeztem az újközpontba, mert dög voltam hamarabb felkelni. A téren a helyi termékek vására is zajlott, a másik oldalon megtaláltam a letsdoit sátrat, amelyben már csak a koordinátorok izgultak. Megkínáltak kávéval, cukorral, tejjel, a főszervező csajon márkás cuccok, európai hozzáállás, és bájos tenniakarás látszik. Rákérdezek arra, hogy miben segíthetek, rövid gondolkodás után elküldenek Batizra, hogy vigyek pár üres zsákot az ottani szabadcsapatoknak, mert elfogytak. A zsákok. Még annyit kérdezek tőlük, hogy vajon ezekután városunkban ugye nem fognak szotyolázni meg utcán köpni az emberek, mire jön a diplomatikus és mindenre elszánt válasz: ez még csak a kezdet. Én úgyértettem a kérdést, hogy ez mind nagyon szép és nagyon jó, de ettől az átlagember még ugyanúgy el fogja dobni a flakont, mint eddig, minusz 10%, nem? “

Útban a történelmi Batiz felé, óriási forgalom, szüreti készülődés, dézsák az autók tetején, poroszkáló kamionok, és az út szélén, megáll az ész: a kölykök szedik a szemetet. Amint azt a csapatvezető pedagógus is elmondja, nem kicsit veszélyes a forgalmas út mellett, de vigyáznak magukra.

A központban, a kávézgatós beszélgetés során megtudtam, hogy nem csak találomra lettek kiválasztva helyek, hanem volt egy előzetes felmérés, GPS-koordinátákkal, súlyozva, hova küldik az óvodásokat és hova a bakancsos zsandármokat. A megye legszennyezettebb pontja a Kányaházi-tó:

Letettem a zsákokat, a gyermekek folytatták a szedegetést, az egyik osztályfőnöknénit behoztam a városba, megbeszéltük a gyermeknevelés haladó trendjeit, majd továbbhaladtam, egy boldogabb világ reményében 🙂 “

Amúgy, a “Let`S do it” projektről megoszlanak a vélemények, mint minden haladó és formabontó akcióról, a nagytöbbség jó ötletnek tartja, bár nem ismeri a részleteit, míg a szkeptikusabb kollégáink csak azt az egy kérdést teszik fel, hogy akkor hétfőtől mi lesz? Minden marad a régiben vagy egy varázsütésre már nem dobják ki ezentúl a csikket a kocsiablakon?

Egy másik pozitív hozadéka a projektnek, hogy mobilizálja az állami és közintézményeket, civil szervezeteket, tanügyet, és a média által megszólítható, médiafogyasztó rétegét a társadalomnak. A kérdés már csak annyi, mekkora az a szürke, tévé előtt tespedő, motiváció nélküli, mikróbeli proli réteg, amelyik hétfőn ugyanúgy a Szamosparton hagyja a miccses nájlont.

Ennyi a tudósítás, meg a szokásos okoskodás, részletes beszámolóért a  Ioana Gavrau cikkét csekkoljátok, kellemes hétvégét!

 

 

 

A smekker, két vedír pínz és egy karton cigeretta” címmel városunkban forgat a neves angol rendező, Guy Ritchie, aki már előző filmjeiben, a nagysikerű Blöffben és a “Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső“-ben is inspirálódott a szatmári éjszakai életből.

A “smekkerek” munkanév alatt futó művészfilm a város nevezetességeit és az éjszakai élet pezsgését kívánja megörökíteni, a rendezőtől elvárt színvonalon, jelentős társadalomkritikai elemekkel körítve. Persze, ezúttal sem maradnak el a látványos konfrontációk, az emlékezetes guyritchie-s párbeszédek, de nyugodjanak meg, kedves értelmiség, a várost ez a film is nagyon kedvező színben tünteti fel.

A csavaros történet a 17-es mikróban indul, a három romantikus kalandor, Jauzsi, Öcsi és Tájszon bandukol a sötétben a csentru felé, amikoris belefutnak egy kamion lopott cigarettába. Otthagyják, de lopnak helyette két biciklit, Öcsi pedig a vashídon keresztül indul a Backdoor fedőnevű szórakozóhely felé.

A következő snitt már a korcsmában játszódik, az egyik sarokban Jauzsi és Öcsi tervezgetnek egy orbitális bizniszt: Jauzsi Csertezére szeretne kínaiakat bérbeadni, többszáz családnak, és mivel a kínaiak hasonlítanak egymásra, senkinek se fog feltűnni, hogy csak három család dolgozik a csertezei lankákon. Öcsi elítéli a faji megkülönböztetést, ő manele slágereket játszó kertitörpéket szeretne ugyanitt értékesíteni. Tájszon a dartszozó vendégeket söröskupakokkal dobálja.

Eközben elindulnak a szatmári szórakozóhelyek felé az avasfelsőfalui tinédzserek, lepukkant tavalyi évjáratú luxusautóikban és tréningnadrágban. Gianny aranylánca kétszáznál beakad a CD-tartóba, pár pörgés, épphogy kimenekülnek mind a nyolcan az autóból. Az arra bicikliző zöldmellényes nagyapát ufónak nézik, aki válaszul szívenköpi Viorelt. A helyszínre kétszáz rokon érkezik ki, mindenki telefonál, verekedés közben megismerik egymást és sírnak.

Hogy mi történik azon a bizonyos szombat estén, amikor a tréninggatyás olaszcsizmás smekkerek összefutnak a csentruban a biciklis népmesehősökkel, nos azt a következő epizódban tudhatjuk meg. Addigis, kellemes hétvégét!

A hír rövid, tragikus és komikus egyszerre: másfél éves citymenedzseri tevékenység után lemond Ioan Litan,  a város főgépésze, volt polgármestere, jelenleg ismét nyugdíjas.

Na de mi ebben a hírérték? A lemondás oka pofonegyszerű, őszinte és fájdalmas: “amikor elvállaltam, még kecsegtető volt, aztán levágták a fizut meg a szporokat és akkor stipistopi, inkább lennék nyugdíjas“-nyilatkozza a városatya.

Érzitek mekkora brutális adag buta őszinteség szorult ebbe a pár soros nyilatkozatba? Tehát mi, balfasz polgárok, meg Ádám, azt hisszük, hogy ez a city manager dolog egy kihívás, egy felelősség, bárki életében egy akkora dolog, hogy még az unokádnak is mesélheted, hogy “Jenniferke képzeld, nagyapa felügyelte a harmadik hídnál az építkezést“. De ezek szerint nem. Ugyanolyan állás, mint bárhol máshol, Litan úr szerint 1millával több mint a nyugdíj. És kész.

Lehetett volna ezt elegánsabban is kommunikálni, például “úgyérzem, nem tudtam megfelelni az elvárásoknak“, vagy “személyes/családi/egészségügyi okokból nem tudom tovább vállalni ezt a megtisztelő feladatot” vagy “úgyérzem, más kihívások várnak az életben” és számtalan variáció létezik a PR-nagykönyvben.

Anélkül, hogy ismernénk az ex-menedzser urat, csak a sajtóra és nyilatkozataira alapozva, mely szerint a versenyszférában szeretne elhelyezkedni, ez az 1millás-nyugdíjas leköszönő szöveg nem a legjobb ajánlólevél a következő munkahelyre, tehát multiknál kár próbálkozni.

Hogy micsinált másfél év alatt a városmenedzser úr, jó lett volna erről tartani egy rövid beszámolót, ennek hiányában csak Adrian Pop legújabb bejegyzését tudjuk innen belinkelni.

Na de essünk túl ezen a keserű szájízen amit hagy bennünk a megkeseredett városmenedzser lelépési nyilatkozata, valószínűleg új versenyvizsgát fognak kiírni, és ha már itt vagyunk, megkérünk minden nyugdíj előtt álló, excelhez nem értő őskövület kollégát, ne vállalják el, jobb a mama mellett a kertben kapálgatni.

És ha megígériték, hogy a Facebookon is nyomjátok a share gombot, meg amúgyis hétvége van, felhőtlen a jókedv, készítettünk Nektek egy kis témábavágó összeállítást, íme:

Érdekes témábavágó részletet találtunk a kedvenc rajzfilmünkben:

Végezetül, az egész motivációjáért a jólfésült hadarós cigányfijú számol be:

Nagyon remélem, hogy a rendezvény, amelynek a gondolata már ott fészkel a fejemben egy ideje, nem olyan lesz mint a plakátja.

Ez a dizájn és az ízlés tökéletes megcsúfolása. Minimalistának indul, de szerintem a Bauhaus vonulat sikítva kérné ki magának.

Elemezzük picikét. Van ugyebár egy fesztivál, amellyel hagyományt kívánnak teremteni, mitöbb, még a Szatmári Pálinka Lovagrendet is megalakítják. Nos, sem ezt, sem a programot nem kívánják az utca népének tudomására hozni. Legyen elég nekik az, hogy elsején, másodikán és harmadikén tart a rendezvény. A helyszín a szatmárnémeti Kossuth kert és az avasfelsőfalui Falumúzeum. De melyik helyszínen pontosan mikor????


Na, erre sem én nem kapok választ, sem mások, akik mindössze ezen plakát alapján akarnak eljutni a helyszínre. Mondjuk gondolok itt a turistákra. Ugyanis ahogy a csak román nyelven kommunikáló falragaszról leolvashatjuk, ez bizony egy nemzetközi fesztivál.
Felül és alul a támogatók logói sorakoznak. Ugyanis ez egy neves rendezvény, amelyet az Európai Unió, a Román Kormány, a Szatmár Megyei Tanács, valamint a Strukturális Alapok is támogat. Nem is beszélve arról, hogy a REGIO program keretében lett leszakítva a helyi kezdeményezésre pénz. Az ötlet simogatja a szívet-lelket, hiszen legyünk büszkék arra, ami ebben a régióban jó. Oly kevés van ezekből úgyis. De így?

A plakát fő vonulata pedig egy fekete háttéren talán pálinkaszínű betűket csepegtető kancsó. Szentséges szalamandra! Remélem, hogy a projekt összköltségvetéséből erre csak egy hangyányi összeget szántak, mert ha bárki ezért a förmedvényért egy kupicánál többet mert el kérni, az máris súlyosan meglopta az összes támogató intézményt.

Nem azt mondom, hogy rögtön az elején a Gyulai Pálinkafesztiválhoz hasonló kiadvánnyal jelenjenek meg, de azért aközött és a mienk között még elférne pár árnyalat.

Nem értem a fekete alapot sem. Ilyen sötét a jövő, hogy már csak a pálinka mértéktelen fogyasztása segíthet? Vagy addig kell inni, amíg ez a sötétség el nem nyeli a tudatunk? Ha tovább gondolkodnék, akkor kiötölhetnék pár dolgot, ami eszembe jut a fekete alappal kapcsolatban, de remélem, hogy valaki értelmes magyarázatot tud adni arra, hogy mi köze ennek a plakátnak egy olyan fesztiválhoz, amely a határtalan jókedvről szól majd várhatóan.

Bár az is lehet, hogy a jövő pénteki kezdés előtt még kinyomtatnak egy olyan plakátot, amelyen további információk találhatóak. Logikus lenne, bár nem a földi logika szerint.

Vagy ez lenne az uniós konform plakát, amely mutatja, hogy válság van? Mind színekben, mind gondolatokban. De mi csakazértis megtudjuk a részleteket, és  leközöljük.

Helló, itt az interaktív szégyentábla!

Posted: szeptember 23, 2010 by ameliesmooth in frankó, mindennapok

Sokszor van az az érzésem, hogy a helyi sajtó, legyen az román /  magyar, írott / elektronikus vagy bármilyen,  selyemkesztyűs kézzel nyúl olyan témákhoz is, amelyekkel kapcsolatban az átlagember ingerküszöbe jóval magasabb. Sőt, sok esetben nyugodtan elférne egy háttéranyag, egy-egy szúrósabb kérdés, viszont a jó viszony és békesség jegyében inkább a pozitív oldalát domborítjuk ki a témának.

Példa erre a fogyasztóvédők legutóbbi tájékoztatójáról szóló beszámoló, ahol szerintem nyugodtan elfért volna, hogy “a Nevenincs KFT és a Nevenincs2 KFT kenyere volt penészes” ugyanis nekünk, fogyasztóknak jogunk van ahhoz, hogy tudjuk, melyik kenyér penészes vagy nem. És a megbírságolt cégek is legyenek tudatában annak, hogy ha rossz terméket vagy szolgáltatást sóznak rá a fogyasztóra, annak sajtóvisszhangja lesz. Régen a faluban mindenki tudta, hogy Józsinak savanyú a bora és hogy cukrozza. Majd, Józsi vagy felhagyott a borászattal vagy elkezdett minőségibb cuccokkal a közösség elé állni.

Két eset lehetséges: vagy a fogyasztóvédő hivatal nem publikálta a büntetett cégek nevét, ilyenolyan okokból, az újságíró pedig nem kérdezett rá, mert vagy nem érdekli, vagy nem írja  a tartalomszolgáltatási kódexben azt, hogy “igen, az olvasónak nyugodtan írd meg, ki adja el a penészes kenyeret“.

Ezzel szemben a blogoszféra szépsége az, hogy lehet sarkítani, montázsolni, képzelődni, keménykedni, és mi is megkapjuk rendszeresen azt, hogy menjünk már a kurva anyánkba a sok okoskodással meg a különcködéssel.

Az igazság valahol a kettő között van, jó példa erre a HelloSM kezdeményezése, amelyet a tisztelt figyelmetekbe ajánlunk: fényképes szégyenfal tilosban parkolókról, a helység kalapácsáról, visszás helyzetekről, amelyekkel bárki találkozik a városban.

Nézzétek meg, ha járkáltok a városban és hasonló eseteket láttok, elő a telót, zoom, katt, és küldjétek be nekik. Ha az én kisótómat meglátjátok tilosban állni, vagy videón megörökítitek, hogy dübörög benne  a rockandroll, azt is beküldhetitek 🙂

UPDATE: közben jelentkeztek az egyik online médiabeli srácok [:)] és felvilágosítottak, hogy a fogyasztóvédők nem közlik, pontosabban nem közölhetik a megbírságolt cégek nevét a sajtóval, hiába kérik ezt. Az ok egyszerű, ők megbírságolják a céget, elindul az ügymenet, fellebbezés, pontosítás, és kábé egy hónap múlva, mikor megérkezik a végleges döntés, már okafogyottá válik a megbírságolt cég identitásának felfedése. Ezek szerint ismét bekerültünk a 21.század személyiségijogos labirintusába, ahol a vétkesnek több joga van, a jó pedig elnyeri méltó büntetését…