október, 2010 havi archívum

Bréking nyúz: Elköltöztünk! De nem Szatmárról, nyugi

Posted: október 25, 2010 by szatmárisrácok in frankó
Címke: ,

Kedves szatmári és kökényesdi olvasóink, századik bejegyzésünket kivételesen nem fogjuk koszorúzással meg szavalatokkal színesíteni, pedig úgy illene.

Hallgatva az új idők szavára, na meg az OKOS konferencián lefülelt trendeket szem előtt tartva, és mert unatkoztunk: átköltöztünk a http://www.sracok.ro címre.

A régi oldal még elérhető, mert mi is szeretettel böngésszük, esténként a kandalló előtt, viszont az egész arhívum át lett emelve az új verzióba. Kommentelni is már csak ott lehet, nyomjátok ezerrel.

Persze, van még néhány kompatibilitási probléma, hogy a pixelek vándorolnak erre-arra, de a lényeg hogy a http://www.sracok.ro címen hamarosan folytatjuk internetes trubadúrkodásunkat a  szatmári lifestyle-ról meg a színes mindennapokról.

Ha átklikkeltek és megosztjátok, még szebb lesz a hétfőnk.

Köszi az eddigi klikkeket, találkozunk a srácok.ro-n!

Kilencvenkilenc. De mi jön ezután?

Posted: október 18, 2010 by ameliesmooth in mindennapok
Címke: , , , , , ,

Kilencvenkilencedik bejegyzésünkben kivételesen nem fogunk sem gödrös utcákról, sem szatmári megasztárokról regélni. Mint ahogyan azt már többször jelezték felénk a T. Olvasók, elmehetünk a picsába a Szatmárt “nem a legszebb fényében” feltüntető attitűdünkkel meg az idióta montázsainkkal. Éppen ezért, legyen a kilencvenkilencedik poszt a nagyközönség igényei szerinti, más stílusban.

Kilencvenkilenc után a naplóíró fiatalok
Hétfőn délután ünnepélyes keretek között, a helyi és országos sajtó figyelmétől távol, a világhálón naplót vezető erdélyi magyar fiatalok tartottak négyszemélyes közönségtalálkozót, amelyen számos érdeklődésre számot tartó problémát is áttekintettek. A színvonalas, zártkörű rendezvényen a helyi tisztségviselők, a történelmi egyházak és a kormány részéről objektív okok miatt egy képviselő sem jelent meg, megtisztelte viszont jelenlétével a rendezvényt a BALFASZ (Blokkban Alkotó és Lakó Fészbúkerek Anonim Szövetsége) szatmári elnöke, Fery_iPhone. Beszédében kifejtette, hogy a nemzeti öntudat, a megmaradás, és a digitális autonómia egyik fontos eszköze a szociális média meg a farmville-es szomszédkodás. A közönségtalálkozón résztvevők közül többen örömüket fejezték ki atekintetben, hogy az információs szupersztráda felhasználásában a naplóíró fiatalok továbbra is a lokálpatriotizmust és a szabad véleménnyilvánítást tartják majd szem előtt.

Botrány a közönségtalálkozón: elmaradt a raszta taxis öngyulladása!
Ez a nap is úgy kezdődött Laca, a szatmári személyszállító életében, mint a többi. Amikor megállt a kolléganője, Cicalááány rózsaszín butikja előtt, még nem tudta, hogy a tervezett közönségtalálkozó pár óra múlva szinte botrányba fullad. Laca göndör fürtjeit több éve, a jamaikai kultúra iránti tiszteletből tupírozza, és akkor még nem is sejtette, hogy a későbbiekben ez mekkora tragédiát okozhat majd az internetes naplójának négyszemélyes közönségtalálkozóján. A helyi autóalkatrészgyár minőségellenőre, Amélie romantikus alkat, szeret órákig sétálgatni a napsütésben a tűzoltótorony tövében körbekörbe. De a kollégája frizurájának spontán lángrafakadása még őt is meglepte volna, ha megtörtént volna. A szinte botránybafulladt közönségtalálkozó szenzációs hátteréről hamarosan újabb részleteket közlünk!

3. “énblogger” stílus

“Snoblesse oblige – quatre vingt dix neuf”

Felkeltem. Az élet továbbra is szar. Sztrájkolnak a fináncok, bár Kunderában vagy nem is tudom, talán a múltkori Umberto Ecóban olvastam hogy a lét elviselhetetlen könnyűsége csak a lé elviselhető minőségétől függ. Szerintem amúgy az emberi lélek szépsége a magány és a lelki monofázis egyértelmű szorzata. Amúgy még azt is olvastam az éjszaka, hogy önmagunk megismerése csak a nemtomminek meg a feladás megismerésének a gyöke? Magamra borítottam a kávét, levittem a szemetet. Majd felöltöztem és indultam a könyvtárba. Egy furcsa kinézetű taxis méregeti combjaimat. Gyökér férfiak. Reggae zene szól a taxiban, én utálom az ilyen divatzenét, meg a tévét, meg szorongok ha az etiópokra gondolok, ezért gyorsan kiszálltam“.

———————————————————————————————–

Na, ennyit mareggelre a stílusgyakorlatokból. Most elmegyünk pár nap szabadságra, Laca kapott egy szuper fuvart a Cséféré-Bayern meccsre, mi csajok pedig csak simán kipihenjük az előző kilencvenkilenc szpot fáradalmait, meg ki kell találjunk valami ütőset a századikra. Pár nap és jövünk. A maesti Morgen filmvetítésre azért menjetek el!

Szenzációs holnapi hírünk van azoknak, akik már reszelik a gumicsizma sarkát az esti lakodalmas partyra: maeste Szatmárnémetiben az alternatív rock prófétája, Galambos Lajos egy olyan sztárfellépőt hoz el a szatmári és kismajtényi rajongóknak, aki a modern mulatós műfaj legelkötelezettebb és legelismertebb művésze: Lovasi Andrásról van szó, tisztelt olvasók.

Mit kell tudnunk Lovasiról, az igazi mulatós királyról? Bár a Kossuth-díjat eredetileg Csokoládés Tibor művész úrnak szánták, baudelaire-es ihletettségű szövegei miatt, Lovasi érdemeit is el kell ismernünk, ugyanis többszázezer fiatalt csábított át az idióta alterrockos posványából a tiszta, kocsmában is nótázható  mulatós műfaj szent árboca alá.

Tehát, informátoraink szerint a két király maeste, a szatmárnémeti újközpont traktorokkal beterített betonplacca mögött fogja énekelni egymás dalait, sőt, néhány meglepetés-jam sessionre is sor kerülhet, derült ki a nem hivatalos tájékoztatóból.

A szatmári közös koncert apropóján a két mulatós király személyesen nyilatkozott informátorunknak, méltatva egymás művészetét:

Lovasi: “hát nem ezek az igazi alter szövegek? “halvány őszirózsa, gyógyítsd meg aszííííívemeeeeet”. Kispál hogy bólogatna, ha ezt játszhatná gitáron. Aztán, a szerelem ambivalens érzéseit legjobban számomra a “se veled, se nélküled, élni nem tudok“, fejezi ki, itt egy kis Radnóti-féle eklóga is befigyel. Semmi csiga, semmi vér és bél, csak a színtiszta alternatív progresszív vaker.

Galambos: “mindigis egy alter arc voltam, napokat lógtunk a Zöldpardonban, ültünk a fűben és nyomtuk hogy “a bukott angyalok etetése tilos” meg hogy “zsákmányállat máját mosooood egy névtelen patakban” Ezt Pityuval egy falusi  haknin adtuk először elő, még a verekedés előtt, óriási sikere volt, aztán Pityu nulla óra kettő perckor  elkezdte módszeresen kidobni a társaságot az ólablakon.  A Márió mondjuk ő az igazi alternatív arc, tele van a Ferrarija Kiscsillag kazettákkal, amióta egyszer hármasban énekeltünk a gemenci szarvasokról a mikuláspusztai szüreti bálon. Van erről egy régi fotóm is, várjá csak, cimbora, előszedem:

Addiktoknak, következzen két szemelvény a mulatós királyok művészetéből:

És egy kis igazi mulatós:

Tehát, tisztelt kannásborra éhező közönség, egy csodálatos duett van alakulóban, a magyar mulatós égbolt csillagaihoz valószínűleg újabb sztárok fognak csatlakozni, így várhatunk hamarosan Fekete Pákó és  Harcsa Veronika duettet a tasnádi kultúrotthonban, mi pedig már nagyon várjuk az esti mulatérozást.

Holnapi hírek: A Visszahozott Szikék Napja

Posted: október 15, 2010 by cicalaaany in holnapi hirek
Címke: , ,

Az egészségügy megsérült. Az állapota kritikus. A szíve most dobbanja az utolsókat. Az orvosok összefacsarodott szívvel nézik, hogy az, amire felesküdtek, most a kezeik között hal meg.

Földalatti mozgalom indult, amelynek több Szatmárnémetiben elismertnek számító szakorvos a vezetője. Ismertetőjelük, hogy éjjel találkoznak, mert ha kitutódna, hogy mire készülnek, akkor meglehet, hogy társaik agyonvernék őket.

„Nagyon kétségbe estek, mert tudják, hogy ők is hibásak abban, hogy az egészségügy az utolsókat rúgja. Úgy döntöttek, hogy mindent megtesznek” – árulta el az egyik orvos dinasztia falusi bejárónője, majd lehalkított hangon hozzátette, hogy ő már egy hete végzi az ezzel kapcsolatos munkát, de erről nem akart többet elárulni.

Mi azonban megtudtuk, hogy megindították az akciót, amely során mindenki visszaviszi a kórházból kölcsönvett eszközöket. Várhatóan december közepén jön el a Visszahozott Szikék Napja.

„Akinél már használhatatlan eszköz van, az újat kell vegyen. De ennél is többet tesznek” – árulta el egy neve elhallgatását kérő döbbent páciens – „Most számolják, hogy hány beteget kezeltek a kórház helyett munkaidőben a magánrendelőjükben. A betegektől elvett vizsgálati díjat egy e célra létrehozott számlára utalják”.

Ismereteink szerint a bankszámlát Svájcban nyitották meg, s bár ott nem árultak el túl sokat, a bankárok ijedt tekintete azt suttogta, hogy olyan összegre számítanak, amely még a nemzetközi valutapiacot és a tőzsdét is meg fogja ingatni.

Utó gondolat: Természetesen mi hiszünk még abban, hogy vannak tisztességes orvosok, akik saját pénzből gyógyszert vesznek ínség idején a betegnek, és túlórában ellátják azokat, akik még ott vannak a folyosón, de éppen ők kellene kivessék maguk közül a korcsosult orvos változatokat.

Holnapi hírünk apropója az, hogy jelentős beruházások várhatóak az egészségügyben, de a fogyóeszközök magáncélra való felhasználása és egyéb borítékügyek tekintetében még mindig a régi mentalitás az úr.

Holnapi hírek: tiltakoznak a fináncok unokái

Posted: október 14, 2010 by szatmárisrácok in holnapi hirek

Jelentős tömeg csatlakozott pénteken az országos szintű finánc-demonstrációhoz, viszont nem az érintett  alkalmazottak hanem azok rokonai vonultak az utcára, akik persze szintén a fináncoknál dolgoznak. A demonstráció fő üzenetét többször ütemesen skandálták: “amikor nagybátyám beintézett ide, ez egy álommunkahely volt, vissza nekünk a régi dicsőséget és sporokat” ez volt az egyik fő szószóló Alexandru Ciucu márkájú öltönyére varrva.

Amint azt a felháborodott rokonoktól megtudtuk, a pár évvel ezelőtti versenyvizsgákra csak azért költöztek be faluról, meg végezték el két év alatt a négyéves egyetemeket, hogy ők is olyan decens munkakörülmények között dolgozhassanak, mint a pártalapon bekerült rokonok.

Fináncológiai kutatók alapból két fajta pénzügyes tisztségviselőt különböztetnek meg, az egyik az ősfináncos, ezek általában ötven év körüli pocakos férfiak, boldog mosollyal az arcukon, fő szavajárásuk a “majd én elintézem” és a “van egy nagyon kedves unokaöcsém“. Ők már régebben benne vannak a rendszerben, minden emeleten van ismerősük, sőt minden valamirevaló intézményben, étteremben és persze a taxisok is egytől-egyig kinyitják nekik az ajtót.

A demonstráción szereplő, többségében 30-40es, ízlésesen öltözött hölgy viszont valószínüleg a második kasztba, a “megélhetési fináncos” vagy “rokonfinánc” kategóriába tartozik, az első kategóriából derivált tisztségviselő, aki még nem jutott oda a ranglétrán, hogy saját könyvelőcéget alapítson, viszont már órákat tud sétálni az épületben vagy kapálgatni a Farmville-en. Élőhelye nyolctól háromig a fináncok folyosója, egy nap alatt jelentős területet tud bejárni. Társadalmi megnyilvánulásai között gyakran szerepel a véletlenül kiejtett “elnézést, de én a fináncoknál dolgozom” és az “utálom már ezt a sok Givenchy parfümöt” kifejezések.

A rokonok demonstrációján természetesen nem esett szó sem az ellenőrzésekkor kapott spágákról, sem az apróbb figyelmességekről, sem arról, hogy a kereskedelmi szférában, mondjuk egy teljesítményalapú bérezési rendszerű vállalatnál többjüknek esélye sem lenne megmaradni.

A demonstráció végén egy halvány női hang a tömegből még azt is bekiabálta, hogy “akkor felmondunk és megyünk kasszásnőnek a magyarbótba” de a vétkes perszónát azon percben megkövezték.

———————————————————————————————–

Hírünk apropója az Infó cikke, amelynek végén jelentős igazságtartalmú kommentekbő mazsolázhatunk, továbbá az a meggyőződésünk, hogy ha hegyimentőnek mész, ne sírj ha hideg van.

Még el se kezdődött a hét, máris a vége felé kacsingatunk, amely ismét számos minőségi szórakozási lehetőséget kínál a viccmesélés, a lakodalmas zene és az évvégi önfeledt snowboardozás rajongóinak. Lájtos programajánló:

Péntek este: Szuperbuli Lajcsival, amelynek plakátja sárgás foltokat hagyott a retinahártyánkon, de a siker természetesen nem maradt el a mulatérozásra kiéhezett szatmáriak körében, korlátozott számban még kaphatók jegyek, tudtuk meg a rendezvény facebook csatornájáról. Amúgy érdekes, hogy a “modern” célközönséget megszólító rendezvények nem, de ez a kispolgári mulatós töltöttkáposztás téma viszont használja az általunk is lájkolt közösségi pókhálót.

A továbbiakban két újabb rendezvény plakátját publikálnánk, mindkettő getbeget szatmári termés. Az egyik a szombat esti:

A viccplakát egyszerű, mint egy pofon a börvelyi diszkó előtt. A szín és mostanában (20éve) divatos fő motívum kilométerekről felismerhető, a “dikszáj” névválasztás pedig elsőre is üt, merthát nálunk is szerepel a szautárban.

A második rendezvény plakátja már egy kicsit komplexebb, két érdekes motívumra hívnánk fel a tisztelt olvasók tisztelt figyelmét:

A felső részben a társszervezők logói dominálnak meg egy helikopter. A felhasznált betűtípust a névjegykártyakészítő szakma [egyik korábbi munkahelyem, a Drexi előttről]  általánosan bulimeghívó fontnak fontnak hívja.

A lenti részben egy sítalpas kályha dzsanázik boldogan lefelé a lankákon. Innen lefelé pedig támogatók és a szokásos médiapartneri logóerdő lakozik.

Amúgy pedig semmi gond nincs sem a rendezvénnyel, sem a plakáttal, csak mikor először láttam a megállóban, valamiféle kabalaállatnak tűnt, mint az olimpiákon a vidám oposszum vagy egy szőrmebundakiállításnak egy szomorú nutria.

Jövő hétvégén pedig OKOS konferencia, Marosvásárhelyen, online médiáról meg egyéb szósöl dolgokról, érdemes ellátogatni, mondjuk a stoppoljonline segítségével. Sajna én nem tudok elszabadulni a gyártósor mellől, csak azért írtam mert imádom az ilyen huszonegyedik századi dógokat.

Hogy a múltheti szlávicsos bekiabálós témáról egy árnyaltabb képet is kapjunk, naplócskánk ezúttal Czika Tihamérhoz, a Szabadelvű Kör alelnökéhez kopogtatott be, hogy foglalja össze a témáról alkotott véleményét, amelyet ezúton is köszönünk, íme:

“Történt nemrég Szatmáron egy elég csúnya incidens. Egyesek interetnikus konfliktusnak titulálták, mások csak műveletlen diákok csínyéről beszélnek. Az első talán túl erős megnevezés, a második túl gyenge.

Tudjuk, hogy a Kölcseyt, szatmárnémeti legjobb magyar iskoláját a nemzetmegtartó református egyház kifüstölte az épületéből. Átkerült egy olyan épületbe, amelyet a katolikusoktól kaptak. A Kölcseysek nem adták fel, rendbeszedték amennyire hirtelen tudták az új otthont, elkezdtek újra építkezni. Ennek az épületnek azonban közös udvara van egy másik katolikus épülettel ahol történetesen a román Ioan Slavic középiskola székel. Október 6-án a kölcseysek az aradi vértanuk emlékére szerveztek egy csendesnek szánt megemlékezést. A megemlékezés alatt azonban a slavicios román diákok egy csoportja elkezdett fütyölni, huhogni, mindenféle csúnyát kiáltani a magyarokra, bozgorozni. A magyar diákok folytatták és befejezték az ünnepséget, úgy tettek mintha nem hallanák. Megkapták az első leckét abból, hogy milyen amikor a nacionalizmus hangossá válik.

A román diákok a kerítés miatt haragszanak a Kölcseyre. Ugyanis a közös udvart a Kölcsey az esemény előtt úgy egy héttel drótháló kerítéssel szelte ketté.  Ezáltal a slaviciosok elveszítették az addig használt udvar jó részét. Ők nem tudják, hogy miért került ide a Kölcsey, valószínűleg fogalmuk sincs az egész egyházi-állami iskolás perpatvarról. Ők csak annyit tudnak, hogy elveszítették az udvaruk nagy részét. És most kibuggyant a felszín alatti feszültség. Ilyenkor törnek fel a szocializációs közegből felvett sovinizmusok. Hogy román tizenévesek frusztrációja ilyen könnyen magyar utálatba tör át egy interetnikus városban, nagyon szomorú. Még szomorúbb az, hogy a Slavici tanárai közül senki sem volt ott, aki a gyerekeket leállítsa. Az igazgató is csak mentegetőzött, hogy ő nem is tudott a magyar rendezvényről. Ha tudott, ha nem tudott, azonnal ki kellett volna menjen és a zajongó diákjait beterelje.

A fájdalmas dolgok azonban nem állnak itt meg. Az esemény ahogy várható volt sajtófigyelmet kapott. Megjelent róla több beszámoló is, de most hadd ajánljak csak hármat:

Kifütyölték a diáktársakat (szatmár.ro)
Interetnikai konfliktus az iskolában (Erdon.ro)
Incidente interetnice între elevii de la Slavici şi Kolcsey (satumareonline.ro)

Érdemes a 3 cikk alatti kommenteket végigolvasni. A szomorú az egészben, hogy magyar oldalról pontosan ugyanaz a sovinizmus, nacionalizmus, nemzetutálat ömlik ami román oldalról. Egyfelől (jogosan) mártírkodnak a magyar diákok, másfelől semmivel sem szalonképesebb sokuknak a véleménye. Persze, itt is néhány emberről van szó, ugyanúgy ahogy a román bekiáltásoknál, vagy kommenteknél. Semmiképp sem szabad általánosítani.

Számomra pontosan olyan elfogadhatatlan a magyar sovinizmus is mint a román. A románok „leparazitázása”, „balkán söpredékeinek” hívása, „leprimitivezése”, „leparasztozása”, nyelvük „tákolt nyelvnek” nevezése mitől másabb? Nem egy olyan barom is akad, aki hasonló kifütyülésre buzdította a Kölcseyseket december 1-i  román ünnepségre.

Jó reggelt emberek, hová jutottunk? Tiltakozunk, ha a románok anyáznak, de ugyanazzal a fegyverrel vágunk vissza? Ugyanoda süllyedünk le?

Persze mindez cseppet sem új, hisz különösen az online világban (de nemcsak) a román és magyar tinédzserek ugyanazon a színvonalon anyázzák egymást, egymás népét, egymás történelmét. Ez egy elterjedt szomorú jelenség, amire ez idáig nem sokan figyeltek oda. Jobb ízlésű portálok törölik az ilyen kommenteket mindkét oldalon, de ezekből sajnos kevés van. A Youtube-on is szabadon mehet a nackó háborúzás, ott aztán senki sem moderál, mert nincs erre kapacitás.. Lassan tíz éve nőnek fel erdélyi fiatalok, románok és magyarok, ezen a színvonalú internetes soviznimuson. Azt tanulják meg, hogy mindez normális, hisz a neten mindent szabad, eddig senki sem korlátozta őket. Szüleik kaptak a szájukra apjuktól ha sovénkodtak, de rájuk már senki sem szól, mert senki sem tudja a tanárok, szülők közül mi történik online.

Ezen a kultúrán nő fel egy egész generáció, van aki írja, van aki csak (kénytelenül) olvassa. Így ne csodálkozzunk sem a egyes román diákok bekiabálásain, sem egyes magyar diákok hasonló stílusú reakcióin. Szerencsére a cikkek alatt akadnak normális hangok is, akik elítélek a gyűlölködést.

Visszatérve a konkrét esetre, ennek több tanulsága is van:

  1. A protestáns egyházaink magyar iskola-kitoloncolási politikája a helyi közösségeknek nagyon sokat árt, hisz a legjobb iskoláink kerülnek olyan áldatlan helyzetbe, amelyben, több más veszteség mellett, egy nemzeti ünnepet sem tudnak nyugodtan megtartani, olyan helyzetbe amelyben a diáknak tizenévesen meg kell már tapasztalni a nemzeti utálat undorító zaját.
  2. A kerítést le kell dönteni, kell hagyni, hogy a román és magyar diákok ne egymástól elzárva, szegregálva tanuljanak, éljenek, hanem az udvaron kialakulhasson a közös szocializáció, amely talán elvezethet egy közös megismeréshez, toleranciához.
  3. Ezt a fajta közös megismerést segíthetnék közös kétnyelvű rendezvények, táborok, akár bulik. Vannak olyan ünnepek, amelyeket igazán meg lehetne közösen tartani, legyen az Európa napja, a gyerekek napja, mikulás, vagy bármi.
  4. Ha elkéstünk már, ha a feszültségek ebben a generációban is akkorák, hogy a dolog menthetetlennek tűnik, ha egy pár hónap után a közös szocializáció helyett inkább egyre több kisebb-nagyobb szóbeli vagy akár tettleges incidens üti fel a fejét a közös udvaron, akkor a kerítést vissza kell tenni. De akkor egy olyat, ahol látni sem lehet egymást, és zavarni sem. Szomorú, ha ide kell jutni, de a diákok otthonérzete mindennél fontosabb.

Egy biztos: sovinizmusnak nincs helye sem a román, sem a magyar diákok körében. Jó lenne ha a tanárok mindkét iskolában felelősségteljesen viselkednének, és osztályfőnöki órákon elbeszélgetnének a gyerekekkel arról, hogy melyek az együttélés alapszabályai egy interetnikus városban. A közös udvar, felelős tanárok és szülők tudatos toleranciára való nevelése mellett akár egy esély is lehet”

Eddig a bejegyzés, reméljük hogy hozzájárul bármihez ami jobb mint amit eddig láttunk. Mégegyszer köszönjük, Tihamér!