Posts Tagged ‘szatmárnémeti’

Szenzációs holnapi hírünk van azoknak, akik már reszelik a gumicsizma sarkát az esti lakodalmas partyra: maeste Szatmárnémetiben az alternatív rock prófétája, Galambos Lajos egy olyan sztárfellépőt hoz el a szatmári és kismajtényi rajongóknak, aki a modern mulatós műfaj legelkötelezettebb és legelismertebb művésze: Lovasi Andrásról van szó, tisztelt olvasók.

Mit kell tudnunk Lovasiról, az igazi mulatós királyról? Bár a Kossuth-díjat eredetileg Csokoládés Tibor művész úrnak szánták, baudelaire-es ihletettségű szövegei miatt, Lovasi érdemeit is el kell ismernünk, ugyanis többszázezer fiatalt csábított át az idióta alterrockos posványából a tiszta, kocsmában is nótázható  mulatós műfaj szent árboca alá.

Tehát, informátoraink szerint a két király maeste, a szatmárnémeti újközpont traktorokkal beterített betonplacca mögött fogja énekelni egymás dalait, sőt, néhány meglepetés-jam sessionre is sor kerülhet, derült ki a nem hivatalos tájékoztatóból.

A szatmári közös koncert apropóján a két mulatós király személyesen nyilatkozott informátorunknak, méltatva egymás művészetét:

Lovasi: “hát nem ezek az igazi alter szövegek? “halvány őszirózsa, gyógyítsd meg aszííííívemeeeeet”. Kispál hogy bólogatna, ha ezt játszhatná gitáron. Aztán, a szerelem ambivalens érzéseit legjobban számomra a “se veled, se nélküled, élni nem tudok“, fejezi ki, itt egy kis Radnóti-féle eklóga is befigyel. Semmi csiga, semmi vér és bél, csak a színtiszta alternatív progresszív vaker.

Galambos: “mindigis egy alter arc voltam, napokat lógtunk a Zöldpardonban, ültünk a fűben és nyomtuk hogy “a bukott angyalok etetése tilos” meg hogy “zsákmányállat máját mosooood egy névtelen patakban” Ezt Pityuval egy falusi  haknin adtuk először elő, még a verekedés előtt, óriási sikere volt, aztán Pityu nulla óra kettő perckor  elkezdte módszeresen kidobni a társaságot az ólablakon.  A Márió mondjuk ő az igazi alternatív arc, tele van a Ferrarija Kiscsillag kazettákkal, amióta egyszer hármasban énekeltünk a gemenci szarvasokról a mikuláspusztai szüreti bálon. Van erről egy régi fotóm is, várjá csak, cimbora, előszedem:

Addiktoknak, következzen két szemelvény a mulatós királyok művészetéből:

És egy kis igazi mulatós:

Tehát, tisztelt kannásborra éhező közönség, egy csodálatos duett van alakulóban, a magyar mulatós égbolt csillagaihoz valószínűleg újabb sztárok fognak csatlakozni, így várhatunk hamarosan Fekete Pákó és  Harcsa Veronika duettet a tasnádi kultúrotthonban, mi pedig már nagyon várjuk az esti mulatérozást.

Reklámok

Akár holnapi hír is lehetne, de nem AZ. A svábok megelégelték azt, hogy egyre szegényedünk és a pöpecül összehozott kis vállalkozásaik sorra mennek tönkre. Mivel azonban a hatalom gyeplője nem az ő kezükben van, nem sokat tehetnek. Az ősi fegyverhez és egyben nyugtatóhoz, a humorhoz — ha mégoly groteszk is — fordultak. Szeptember 23-án a ékszerdobozka kis városkánkban, Szatmárnémetiben, a Gyuszi gödre néven elhíresült övezetben lesznek láthatóak a gipszből készült és narancs színű kerti törpék. Szám szerint harmincketten, szakítva azzal a mesék hét törpe vonulatával.
Ezek nem azt jelzik majd, hogy a narancs erő velünk van, hanem éppen azt, hogy ennek is köszönhető az, hogy Románia a mindennapos fennmaradásért való állandó küzdelem hadszíntere lett. Egy törpi minden nőért, egy a férfiakért, egy taxisokért (ugye Laca), egy megint másvalakiért, aki névtelenül, de veszettül igyekszik az áfatsunamiban partot érni.


De ami ennél is fontosabb: mi is arra buzdítunk mindenkit, hogy menjen el 11 és 18 óra között az információs pulthoz, kérjen egy törpés képeslapot, majd adja vagy küldje annak a személynek — anyós, idegesítő szomszéd, politikus —, aki kevéssé szimpatikus neki.
Na, ezek lesznek azok a törpék, amelyeket nem teszik majd ki az ablakba. S szerintem a postások bizonyos városrészekben egyszerűen fel fognak mondani, vagy veszélyességi pórlékot kérnek a többletsúly miatt.

Szeptember 24-én az akció átköltözik a Kulturális Találkozópontba, ahol a törpék mellett sok más svábság lesz jelen.

Ezúttal jeleznénk a szervezőknek, hogy a srácok ott lesznek, és tegyenek félre pár tucat képeslapot, mert mi már most tudjuk, hogy ki és hány törpés marha a mi értékrendünk szerint.

Mivel nemigen akad olyan utca Szatmárnémetiben, amelynek tisztességesen meg lenne oldva a vízelvezetési rendszere, a városvezetés Esőáztatta Területek Nagyszerű Összkomfortjáért (ETNO) Hivatala újszerű ötlettel állt elő:

Mivel egyik céget sem lehet arra kényszeríteni, hogy hagyományos módon, azaz egyenletesen terítse le az aszfaltot, hogy esőzéskor ne álljon pocsolyákban rajta a víz, úgy döntöttek, hogy az autósok által nyakig telefröcskölt lakosokat kártalanítják” – árulta el a készülőfélben lévő nagyszabású terv hátterét egy polgármesteri hivatal környékén kolduló hajléktalan.

Ezzel együtt szeretnék az újfőtéren régóta csak hébe-hóba kihasználtsággal büszkélkedő Szakszervezetek Művelődési Házát is a köz érdekébe állítani.

A terv az, hogy a művelődési házba ipari mosógépeket szerelnek be, és ott a hivatal éppen unatkozó alkalmazottai — de hamarosan a a többi közintézményben dolgozó is csatlakozhat — ingyen és bérmentve kimossák a járókelők összepiszkolódott ruháit” – árulta el bevásárló körútja közben az egyik leendő mosónéni férjének anyósa.

“Hát persze hogy áll a víz az újonnan aszfaltozott utcákon, ezzel is kevesebb a talajvíz, ez a modern tehnológia lényege”-jelentette ki a téma egyik szakértője. Időközben felmerült az utcákra kihelyezett, napelemes mosógépek üzembehelyezésének lehetősége is, ennek módját a lenti ábrán láthatjuk.

Információink szerit már bekérték az árajánlatokat a legnevesebb mosógépgyártóktól és a vízlágyító tabletták hivatalos ukrán utángyártója is jelezte, hogy beszállna a bizniszbe.


[hírünk alapját az egész idei nyáron, eső után tapasztalt állapotok képezték, képeket ismét  a szatmár.ro-tól csoreltünk, ezúton is köszi]

Szerettünk volna többet kinn lenni, de a profitorientált szféra nem engedett szorító karmaiból (dógozni kelletett), úgyhogy csak ennyit tudok írni:

A Partiumi Magyar Napok a megszokott és elvárt színvonalon zajlottak le, se több, se kevesebb. Szombat dél körül jelentős tömeggel együtt érkeztem a Kossuth-kertbe, vasárnap pedig tényleg tömve voltak az árnyékos sétányok, a tavalyihoz képest sokkal több román nemzetiségű látogatóval, akik ugyanolyan lelkesen fogyasztották a csülkös csodákat, mint mi.

Mint mindig, most is volt ami tetszett: a gyermekprogramok, a mesterségek mesterei, a lovagok összecsapása, a hangulat, és akár a jurta is, és van ismét néhány pont, amelyet a jövőre való tekintettel át kellene gondolni, például hogy szerepeltessünk-e falcs hangú tiniket a színpadon. Akárhogyis a rendezvény egyik felvállalt szerepe, hogy megjelenést biztosítson a megyénkbeli kulturális szabadcsapatok számára, de ettől még lehetne egy kis önkritika is a fellépőkben. A hangosítás, ameddig ott füleltem, kásás és torz volt, lehet estére megjavult.

Aztán, tegnap este Charlie ugyanolyan tömeget vonzott, mint bárhol máskor és bármikor máskor, és elvárásainknak megfelelően világos nadrágban, sötét felsőben és napszemüvegben lépett színpadra, a többi pedig  szintén papírforma szerinti jókis koncert volt, visszatapsolással, jéggel, dupla whiskyvel.

Közben érkezik a menetrendszerinti Janó komment, hogy “Nagy pofatok volt a Hiddal most meg kussoltok?” akkor hát legyen: minden konzervativizmusa és közízlésnek való megfelelni akarása mellett számomra szimpatikus a PMN, jelenleg ez közvetíti a legjobban a polgári fílinget Szatmárnémetiben.

Azt is megkaptuk kommentben hogy ameddig csak a taxiórát tudom lepucolni addig ne kritizáljak, örüljünk hogy ennyi is van. Brrrr, ez nagyon erdélyimagyaros.

2011-re  szívesen látnék a jelenlegi kultfeszt mellett egy trendy, fiatalos programcsomagot, breaktánccal, bmx-fmx-görkori pályát és bemutatót, illetve bármit, amit a Facebookon össze lehet szervezni. Zenekarokban pedig a régi+új párosítás lenne a menő, Fenyő Miki biztosan örülne ha a Parov Stelar izzítaná a népet.

Ennyit láttunk, ennyiről tudok írni, a részletes beszámolónk helyett itt egy kissé elfogult  szatmár.ro cikk, ez pedig a satumareonline és a portalsm.ro beszámolója, igazán szép fotógaléria az Infó oldalán és vannak akik máshogy látják a dolgokat. Mások pedig a tavalyi programot harangozzák be.

Most lefekszem, a hétvége a munkáé volt mindhármunk számára, pedig nagyon szívesen jegyzeteltünk volna az első sorban 🙂

Holnapi hírek: Akadályverseny kismamáknak

Posted: augusztus 17, 2010 by szatmárisrácok in holnapi hirek
Címke: , , , ,
A nemrég felújított utcák számos új lehetőséget kínálnak a legendás 16-os mikrorajon lakóinak, igaz hogy nem kell már a gödröket kerülgetni, a kismamák boldogságára viszont senki nem gondolt, legalábbis eddig.
A 16MAGOR, azaz a 16-os Mikróbeli Anyukák Gerilla Önképzőköre-Románia megtalálta a legjobb helyszínt egy gyermekkocsi-díjugratással egybekötött, vidám szombat délutáni babakocsis akadályversenyre, amelynek keretében a vállalkozó kedvű anyukák és gyermekeik a frissen felújított járdaszegélyeken keresztül kell eljussanak a Lautusztól a Sárga Hídig.
Nagyon szeretek a mikróban száguldozni a kisfiammal, a Muncii és Astronautilor résznél csak úgy kacag a kis lurkó, imádja a rázkódást!”- meséli egy boldog anyuka.
Nóra több hónapja edz, speciális lengővillás gyerekkocsiját át tudja emelni a legmeredekebb szögben álló autókon is, sőt a harminc centis bordurák sem jelentenek akadályt a modern tehnika előtt.
“Fel kell fedeznünk azokat az értékeket, amelyeket mások összegányolt munkának tartanak. nekünk pedig ez a kihívás, az Önképzőkör amúgyis egész évben képzi a tagjait a mikrós túlélésre, volt már agresszív-guberálókat-lefegyverző tanfolyamunk, és ha kell, keményen fel tudunk lépni a karácsonyi kéregetők ellen is”- állítja a 16MAGOR szakaszvezetője, Hilda.
És itt az eredeti hír, forrás: SatuMareOnline

Ahh és ahh…. garázs, mint darázs téma Szatmárnémetiben. Ki… izé, bevonultak a polgihivatalba azok a garázstulajok, akik rettenetesnek tartják, hogy a hivatal egy szebb képet akar adni a városnak, pluszba el akarja valahová tenni a tizenhatos mikróba felszaporodott autómennyiséget. Hiába magyarázta Gyuszi, hogy ezek az utcák és a tömbházak nem erre az autómennyiségre terveztettek anno domini. Csak legyintettek rá, és mondták a magukét, mint valami beragadt imamalom. Megtudhattam, hogy ezek a garázsok annyira, de annyira fontosak, hogy a hiányuk komoly esztétikai romlást okoz majd a városnak. Sőt, mitöbb, tursztikai célpont lehet, mert építtetésük idején nem sajnálták ki belőle a jót (vajon a lopott, opp, bocsánat a neamutól szerzett betonlapok, a rozsdás hullámlemez tető vagy a hasonlóan korrodálódott ajtók lennének a jó? ). Elképzelem, hogy a bédekkerben megjelenik a Pannónia Szálló, a Vécsey-ház és még néhány épület mellett a 16-os lakónegyedbeli garázskomplexum. Kérjük, tekintse meg a huszadik század végének építészeti csodáit. Balra a tehetősebbek tervezett csodái láthatók, míg jobbra a tákolmányok magasodnak. Tervezésük során ügyeltek rá, hogy lehetőleg ne legyenek egy szintben.

Ha végeztünk a garázslátogató túrával, akkor térjünk vissza ahhoz, hogy miért is nélkülözhetetlenek. Adok néhányat az ott elhangzott indokokból.

  1. Fontos dolgokat tárolunk benne
  2. mert kellenek
  3. mert abban tartjuk az autókat
  4. mert kellenek
  5. mert mi építtettük
  6. mert kellenek
  7. hagyják meg nekünk
  8. mert kellenek
  9. milyen jogon veszik el
  10. mert kellenek

és így tovább, vég nélkül. Mint egy siratókórus.

A lényeg azonban az, hogy a tulajok el akarják hitetni mindenkivel, hogy fontosabbak a garázsok, mint az, hogy mindenkinek legyen végre parkolóhelye, mert a parkoló autónak nem természetes fellelőhelye a járda vagy a zöldövezet. A járdán az emberek, gyerekkocsi anyukák közlekednek, míg a zöldövezet arra való, hogy oxigént termeljen nekünk, és szépledjen a szemünk előtt.

A garázstulajok színes arcjátékkal és kézlengetéssel kísért panaszáradata közben csak az nem hangzott el, hogy vajh mindig bent tárolják autóikat?

A fészkest, ugyanis a garázsban van benzinkút, mészárszék, kompóttárolás, autóműhely, biciklilerakat és egyéb olyan dolgok, amelyektől egy kisebb bolha még beférne élére állítva, de az autó mindne kétséget kizárólag nem.

Elképzelem amúgy, hogy családapánk, aki anyai vagy apai örökség gyanánt kapta a lakásssal együtt a garázst, leüget reggel, és kinyitja a lakatot. Kitárja egyik, majd másik ajtószárnyta. Kitolat a kocsival, majd becsukja, és lezárja. Délután visszatér. Ugyanezt megejti. Egy óra múlva az asszonnyal elmegy bevásárolni. Kinyit, becsuk, hazatéréskor ugyanez. Később a gyereket viszi el különórára. Kinyit, és becsuk. Aztán másnap kezdődik előről az őrjítő folyamat.

Ugyan kérem.

Apa reggel a garázs elől viszi el az autót, vagy a szomszédos blokk elől, majd oda is teszi viszza. Arra a parkolóhelyre, amely amúgy azé a szomszédé, akinek anno nem volt befolyásos rokona, vagy pénze, hogy garázst építtessen. Esetleg hely nem jutott már neki.

A gépjárművek pedig köszönik szépen elvannak a szabad levegőn is. Tutira tudom, mert a mienk is ott ál, nem két éve, és bizony nemigen van baja tőle, nem attól merül az aksija, hogy megfázik a nyáréji viharban.

De jó, legyen ahogy akarják. Nem kell a rendezett parkolóhely, maradnak az esztétikus garázsok. A harcosok, akik vérmes nézéssel reagáltak Gyuszi minden szavára, továbbra is minden mással zsúfolják tele a garázsaikat, miközben autóikkal az utcán és minden talpalatnyi helyen parkolnak, majd szidják a polgármesteri hivatalt, amikor a céges autóval nem tudnak leparkolni – nem mellesleg a saját és harcostársaik kocsijaitól- , amikor hazaugranak ebédidőben.

PS: az anyázó kommenteket megelőzendő, előrebocsátjuk, semmi közünk a sem a primárhoz, sem a senkihez és senki nem fizet ezért. Csak, most az átlagember hülyeségén akadtunk fel nem a közhivatalokén. Van ilyen.

Ficoaszáktól az alterekig

Posted: július 22, 2010 by cicalaaany in mindennapok
Címke: , ,

Elnézegetem feles időmben a nőnemű lényeket (nem leszbikus vagyok, csakcsupán működik bennem az irigység 😉 ) és borzadok. Öntudatlanul pakolászom őket dobozokba, amelyeket – naná! – az előítéleteimen keresztül alkottam meg. Nem kell aggódni, mindenki így tesz, csak van, aki nem vallja be.

Na, de lássuk a szatmári bulamustrát. Nézzük a hijerarhijja csúcsától lefelé…

Ficoaszák – tudod az a macska, aki kigyűrt csávó oldalán pipiskedik. Szőke vagy fekete, hosszú egyenese haja van, mostanság divatos napszemcsije, miniszoknyája, amely éppen a fenekét takarja, a nap helyett a szoli barnította a bőrét. Szigorúan bődületes gerincbántalmakat okozó magas sarkakon tipegőzik, de csak a béjemwétől a teraszig, ahol vértanúi sóhajjal lerogy, majd rágyújt egy önnön vékonyságához hasonlatos cigire, és hátrarázza a haját. Fasziját is könnyű felismerni a tarkótáji hurkák számáról, a pörgetet kocsikulcsról és réveteg bikatekintetéről. Ez a lányfajta nem valószínű, hogy tud olvasni, ha mégis, akkor a Cosmo lehet a kedvenc könyve vagy inkább Bibliája. A cuccai többe kerülnek, mint éves fizetésed, a parfümjét egyenesen neki tervezik, és egyáltalán, beült a böhöm jóba.

Liba – a ficoaszát majmoló csajszika, aki a piacról szerzi be a cuccát és a Gucci szemüvegét is a kínai piacon szerezte be (szok kici occó). Nincsen pasija, így kénytelenek többen összefogózva járni, és idétlenül vihogni a nagy semmin. Rázza a haját, de még többet rázza a fenekét, és ábrándozik arról, hogy valaha lesz neki is melle, ha nem is természetanyától, hát majd a plasztikai sebésztől. Amíg erre nincsen pénze, addig nézegeti a béjemwéseket, hátha az egyiknek megakad a szeme rajta. Valszeg ezért nevet fülsiketítően. Ez utóbbi kategória sokszor végzi a hurkástarkójúak ágyában, de nem örökre, csak néhány kósza menetre.

Divatbolond – e csoport tagjai veszettül lépést tartanak a divattal, de csak az ittenivel, mivel kicsiny agyk nem lát tovább a Somesulnál, és még azt is plázának hiszik. Kenvelo és egyéb alacsony kategóriás, számukra űberdivatos (hiszen ha 300 lejre vásárolnak jó időben, akkor csak 150-et kell kifizessenek, és ez milyen bulis már) lila, zöld, pink, puncs, pocsék, cafat színek egyvelegében tündökölnek. Többnyire hat sor lánc, kismillió gyűrű és ezerféle kallantyú fityek a nyakukban, ujjukon, fülükben, köldökükben. Mert a púpot aztat ki kell nyomni. Parfümből az Avon és az Oriflame a divatos, vagy a hegyomlasztóan büdös utánzatok. Csak divatbolond pasikkal párzanak, akikkel a helyi pláza kávézójában, vagy netán vásárlás közben akadnak össze. Innentől egymáshoz is öltöznek, mert milyen édi az, amikor a csajon is lila, és a pasin is. Előnyben a metroszexujális, szolibarna cicafijúk.

Szexi iskoláslány – hála a japcsiknak és a mangának futótűz gyorsaságát meghazudtoló tempóban lett népszerű a fehér térdzokni, tornacipő, kurta szoknya, alatta majd kilátszó bugyi, és lehetőleg hasvillantó póló, copfba kötött haj. Édes, kislányos, szexi… már csak a nyalóka hiányzik a szájából és nyüzsöghetnek körülöttük a cukrosbácsik, akik a nyalókát valami komolyabbra szeretnék becserélni. Ők a szűzkurvák, és kikérik maguknak a zaklatást, amelyet önmaguk idéztek elő kurta szoknyájukkal. Ha egy szemüveggel is meg tudják toldani, akkor egyből bevillanhat a férfiaknak a kislányos stíl a pronófilmekből… hamara lekerül a szemüveg és cserélődik a nyalóka…

tovább is van, mondjam még? 🙂