Archive for the ‘frankó’ Category

Bréking nyúz: Elköltöztünk! De nem Szatmárról, nyugi

Posted: október 25, 2010 by szatmárisrácok in frankó
Címke: ,

Kedves szatmári és kökényesdi olvasóink, századik bejegyzésünket kivételesen nem fogjuk koszorúzással meg szavalatokkal színesíteni, pedig úgy illene.

Hallgatva az új idők szavára, na meg az OKOS konferencián lefülelt trendeket szem előtt tartva, és mert unatkoztunk: átköltöztünk a http://www.sracok.ro címre.

A régi oldal még elérhető, mert mi is szeretettel böngésszük, esténként a kandalló előtt, viszont az egész arhívum át lett emelve az új verzióba. Kommentelni is már csak ott lehet, nyomjátok ezerrel.

Persze, van még néhány kompatibilitási probléma, hogy a pixelek vándorolnak erre-arra, de a lényeg hogy a http://www.sracok.ro címen hamarosan folytatjuk internetes trubadúrkodásunkat a  szatmári lifestyle-ról meg a színes mindennapokról.

Ha átklikkeltek és megosztjátok, még szebb lesz a hétfőnk.

Köszi az eddigi klikkeket, találkozunk a srácok.ro-n!

Sokan megvádoltak bennünket azzal, hogy nem vagyunk sem magyar érzelműek, meg hogy sokszor nem a legszebb fényében tüntetjük fel ezt a csodálatos várost, ejnye bejnye, plusz még egy rendes Wass Albert szereplőt sem tudunk fejből idézni.

Hogy mi is hozzájáruljunk a megmaradás, a hovatartozás és egyéb fellengzős szavak tartalommal való megtöltéséhez, meg persze lelkes támogatói vagyunk az I Love SatuMare mozgalomnak is, ezúton szeretnénk néhány képes útmutatóval szolgálni az igazi magyaroknak, getbeget románoknak, és úgy egyáltalán, a natural born szatmáriaknak. Pár javaslat, ahogy Csernus doki kérdezné: bevállalod? Jöjjön tehát a Satu Mare Ink lokálpatrióta kollekció.

Kezdjük egy egyszerűbb mintával, a vállra szúrt városlogó kitűnően fejezi ki a származást, estélyi ruhával is kitűnően használható, a vállpánt helyét viszont minden esetben csekkoljuk!

Divatos és elegáns motívum a felkar belső részére felhelyezhető szöveg, nem is offenzív, szép kalligráfiája számos férfiszemet gyönyörködtet. Bármilyen tiltakozáskor, felemelt kézzel kitűnő transzparensi feladatokat láthat el.

Férfiak számára egy markánsabb, erőteljesebb feliratot javaslunk, amelyet aztán körbe is lehet fedni, az alkar külső része az egész nyári szezon alatt tudatosítja mindenkiben a viselője hovatartozását és szatmári kötődését.

Az erőteljes férfi mellé egy finom kis nőcis motívum, melyhez remek motívum lehet a könyökre felvarrható szív, a love felirat helyett. Jelenlegi formája kiegyensúlyozott, lelki békéjében és származásában megingathatatlan személyiségre utal.

Haladunk az erőteljesebb és kifejezőbb minták felé, a kecses női háton remekül mutat az angyalszárnyak közötti tűzoltótorony, a későbbiekben aztán a torony lábához felvarrathatunk egy szabadtéri rendezvényt, olyan úgyse lesz a torony körül egy ideig…

Na ez már erősebb, félmeztelen tiltakozásokhoz is remekül felhasználható minta, a pocakon a Pannónia szálló, csak gyakorlott flashmobosoknak ajánljuk. Felvarrásakor vigyázni kell, hogy az előtte parkoló luxusautókat nehogy a járdán ábrázoljuk. A kurvákat meg mellőzzük.

Az utolsó mintát  pedig köztisztviselőknek vagy az épület kubista vonalai  iránt elkötelezett szatmáriaknak ajánljuk. Remek lehetőség ezt felvillantani politikai viták közepette, majd az inget visszagyömöszölni a nadrágba és visszaülni a székre. Garantált hatás.

Nagyjából ennyi, amit ezen a csodálatos szombat délutánon össze tudtunk hozni,  ha valaki ezt komolyan venné, forduljon bizalommal szakorvoshoz. A városmarketingről fogunk majd valami komolyat írni, csak ilyen szép időben csupa bolondság jutott az eszünkbe. Kellemes hétvégét!

 

Shalom aleichem, Szatmár!

Posted: október 6, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , , ,

Bár már szerda reggel van, mi még mindig adósok vagyunk a jókis klezmer koncert beszámolójával.

Kezdjük távolabbról, mit is jelent a zsidó kultúra Szatmáron: az egykori, Erdélyben negyedik legnagyobb zsidó közösség mára már jelentősen megfogyatkozott, a kultúrában és kereskedelemben betöltött szerepük is ezzel arányosan csökkent. A második világháború előtti harmincezres közösség felét deportálták, maradtak az épületek (a köznyelvben a zsidó-korzó maradt meg a legmaradandóbban) illetve a közéleti személyiségek tevékenysége, gondolok itt Harag Györgyre vagy Jászi Oszkárra, és az a pár emlék, amelyet a jelenlegi mag féltve őriz. Ennyit a történelemről,

és

akkor most gondolj arra, hogy a közösség pár megmaradt tagjának mekkora felemelő érzés az, hogy fiatalok játsszák a klezmer dalokat gitáron, trombitán, olyan átéléssel ahogyan csak ezt a zenét lehet.

A vasárnapi vendégszereplő Is…Real Project pedig egy klezmer zenét játszó család, akik nem a hagyományos, Budapest / Vienna / Amsterdam és egyéb “klasszikus” klezmer együttesek stílusában alkotnak, hanem az archaikus, klasszikus akkordokat újragondolva egy tüctüchöz szokott fülnek is emészthető zenét alkotnak. De lehet bármilyen a rögzített stúdióanyag, ha az élőben nem “jön át”, hogy megasztárosan undorítóan fejezzem ki magam.

Nos, ebben az esetben ez is telitalálat, a hideg, szürke zsinagóga falai közé csodálatos színt varázsol a zenekar, élén a karizmatikus frontleánnyal, aki rég nem hallott tisztasággal és átéléssel énekel, a közönség pedig eleinte kicsit feszélyezetten, majd a koncert második felétől ütemesen tapsol.

A másfél óra alatt a ritmus folyamatosan változik, gyorsabb és patetikusabb dalok, ismertebbek (Arany Jeruzsálem) és ismeretlenebbek követik egymást, néhány improvizáció is befigyel, a két hölgy duettje pedig remekül kiegészíti a patent ritmusokat.  A visszatapsolás utáni finálé pedig egészen eksztatikus hangulatot varázsol a zord oszlopok közé.

Valahogy így néz ki egy jó világzenei koncert,  a hangszereléstől az átkötőszövegig minden azt az egy célt szolgálja, hogy leghűebben adja vissza a hangulatot, amelyet ma már nagyon kevés helyen lehet elkapni, talán egy Chava Alberstein vagy Di Naye Kapelye koncerten, a legközelebb. A klezmer zene pedig, mindegyik világzenei irányzat vagy zenei gyökér közül a legemberibb, ha lehet ezen a gumicsizmás bloghelyen ilyen  patetikusan fogalmazni.

Ha a szervezők ismernének bennünket, megkérnének, hogy írjuk már be, hogy külön köszönet illeti Sharon Weiss-t, aki támogatta a fiatal zenészek fellépését, és a tóraszekrényt borító ünnepi takarót hozta a várdomb utcai zsinagógába, de ezt beírjuk magunktól. Ugyanis, a koncert nélkül nehezen lett volna szép a vasárnap délutánunk.

Kreatív blogger díjat kaptunk

Posted: október 4, 2010 by szatmárisrácok in frankó
Címke: , , , , ,

Mint árokásáskor a flakon, körbejár a blogoszférában a díj, amelyet mi is megkaptunk mareggel SeerLacitól, köszönjük szépen 🙂

A játékszabályok a következők:

1. A díjat meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogra.
3. Be kell linkelnünk, akitől kaptuk.
4. Tovább kell adnunk 7 embernek.
5. Be kell linkelni őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnunk magunkról 7 dolgot.

Na jó, de milyen hét dolgot áruljunk el magunkról, amit eddig nem tudtatok? Összeültünk tehát, Amélie az álmodozó csetecsista virágszál, Cicalááány az emancipált fehérneműdíler, és Laca az álművész rasztaxis. Hogy a legpontosabb képet nyújtsuk magunkról, megválaszoltuk azokat a kérdéseket, amelyeket Ti is fontosnak tartotok, meg kérdeztétek fácsén meg mindenhol, mi pedig szét szeretnénk vágni ezeket a gordiuszi csomókat. Na, bogozzátok ki.

1. Lakhely: Montmarte, WallStreet vagy Amsterdam? Szatmár. Porosak az utcák és a közélet is, de így szeretjük.

2. Nevezetesség: Tűzoltótorony, Erdődi vár vagy a Nagy Ház? Régi csentru. Egyszer úgyis szép lesz.

3. Suli: Kölcsey vagy Refi? Hám János, vagy Johann Ettinger Líceum. De, a faipariból is érkezhetnek rendes srácok a Goldişra meg árufeltöltőnek a magyarbótba.

4. Oké, akkor: Goldiş, Spiru Haret vagy valami más felsőoktatási intézmény?  Bármi más, csak ne egy padban ülj az izzadó ötvenes mamákkal. Legszívesebben: Kolozsvár, BBTE. Tökmindegy, csak láss világot.

5. Üdülés: Saustau vagy Szoboszlou? Minden más jöhet. Félsziget, EFOTT, SZIN, NÖF vagy bármilyen rövidítés csak hang legyen és fény 🙂

6. Magyar mulatós vagy manele? Quimby, Kispál, Ladánybene, Irie Maffia, Péterfy Bori, és társaik.

7. Oké, de mégis mikor áruljátok el, kik vagytok? Egyelőre megmaradnánk a taximegállóban, a futószalag mellett és a bugyik közt. Nektek is jobb ez így.

És azok, akiknek mi küldjük a Kreatív Blogger-díjat:

1.  Semmi Lábszag, ők nevettek rajtunk először. Vagy sírtak.

2. Szatmári bringások, mert bringázni jó.

3. Szabó T. Csaba: felét se értjük, de nagyon jó

4. Puritán Szemét: felét sem merjük bevallani, de nagyon jó.

5. .Fekete-fehér napló, az udvarhelyi élet feketébbik oldaláról

6. Kariklea: divat, glamour, saját fotók, mi kell még.

7.  Hangolat blog: Hangulatorientált gondolatfeeling vagy mi a szösz.

7+1: Kutyópressz, reméljük Tőkés ilyen típusú pártban gondolkodik.

Tehát ennyi, köszi Seer Lacinak és mindazoknak, akik ránkkacsintottak 🙂

Micsoda hétvége volt tesvéreim….

Posted: október 4, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: ,

Bárcsak minden hétvége ilyen lenne kisvárosunkban, hogy azt sem tudod, merre szaladj, annyi kultúra van, hogy szinte lelóg a villanydrautról. A srácok meggyőződése, hogy még ebben az évezredben Szatmárból igazi  Kulturhauptstadt lesz, színvonalas rendezvényekkel, okos kultúrmenedzsmenttel és lelkes fogyasztókkal. Lássuk, mi jött össze ebből erre a hétvégére:

Fábry teltházas estjének sikerében az első perctől biztosak voltunk, amióta tudunk róla. Ugyanakkor, a pár évvel ezelőtti marosvásárhelyi fiaskó is példa arra, hogy minnél nagyobb sztár valaki, annál több az allűr, a púder, annál nehezebb a szervezőknek. Zsúfolásig telt terem, lassan bemelegszik itt fenn, feszült csend, csinos csajszi felkonferál, Aranyosinak pedig nem egyszerű a dolga. Ennek ellenére nyomja ezerrel, azzal a pösze bájjal, amiért szeretjük, húzós sztorik a kölykökről, a repülős vodkázásról, majd észrevétlenül átvezeti a Fábry felkonfba. A mester aztán másfél órán keresztül megállás nélkül sziporkázik. Fábry kétoldalról támadja a nézők humorközpontját, az egyik az überintellektuell rész, ógörög utalásoktól a schopenhaueri bánatig mindenről kell legyen fogalmad, hogy élvezd. Másik oldal pedig a fingás, böfögés, maszturbálás és egyéb társaságbeli tabuk jópofa szétcincálása, egy kis békebeli bérházas feeling, egy kis szocreál egyszerűség, és húszperces monológ a zacskóstejtartóról. Bár szétfagytunk, mégis kurvajó volt.

A hétvége szupersztárja viszont a Festivalul Pălincii című rendezvény, amit azért írunk csak románul, mert magyar nyelven egy szót sem kommunikált a szervező. Tekintsünk el most attól, hogy mekkora költségvetésből gazdálkodik a fesztivál, meg a vicces napóleonkalapos (?!?) lovagi ceremóniától, továbbá attól is, hogy miket láttam más városokban, kimentünk, megnéztük, körbeszaglásztuk, beszéljenek a képek:

Ez fogad bennünket a fő sétányon,a standok anyaga gyalulatlan fa, rajta a retinahártyára lyukat égető kék nájlon, amelyeket a falusi lagzikon lehet a konyhasátor fölött látni. Szatmárikum?

Az első, amitől az agyunk ledobta a bicikliláncot, az az ukrán nyelvű welcome banner. A többezres ukrán kisebbség és a több tízezres ukrán turistahadosztályok tiszteletére. Na de haladjunk bennebb, és csak a kedvetekért, tisztelt nem szatmári és nem sárközi olvasók, ezúttal fényképpel is tudjuk illusztrálni, mit jelent a hagyományőrzés újragondolása. Íme:

A felső téren népzene szól, amelyről bizton állítom, hogy csak azért vannak nézői, mert minden néptáncosnak van anyukája meg unokatestvére.  Szerény nyakkendős taxis véleményem szerint akárcsak nyugatabbra, itt is a mainstream zene kell legyen a fősodor, a népzene pedig meg kell maradjon az egzotikum szintjén, ha egyáltalán vannak turisták akik kamerázzák az új iPhone-jukkal a csodát.

Egy ilyen rendezvény profilját természetesen nem lehet egyből eltalálni, nagyon sok finomhangolás vár a jövő évi edíció szervezőire. A legbosszantóbb, a multikulturalitás demagóg szerepeltetése mellett az, hogy sikerült ezt a rendezvényt megpályázni, megnyerni, kilicitálni, viszont a szervezőnek mégsem sikerült felemelni egy banális falu- vagy városnap szintjéről.

Amit semmiképpen nem szabad elmulasztanunk, az a projekt nyilvános értékelése: hány embert mozgatott meg, abból hány turistát, milyen sajtóimpaktja volt Szatmáron kívűl, azaz bekerült-e a nemzeti szintű média figyelmébe, és vannak még ilyen finomságok amelyek mind-mind hozzájárulnak egy lehetséges jövőbeni sikerhez. Most viszont már nem lehet pénzhiányra hivatkozni.

Üdítő színfolt volt a hétvégi műsorpalettán a klezmer koncert, amely teltházas volt és mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt róla és mi is úgy fogunk, úgy estefelé.

Ezen a hétvégén is érdemes szatmárinak lenni, amely az év minden napjára tartogat szépségeket, de nem minden hétvégén van itt a sztendap messiása, nem avatnak pálinkalovagokat minden pénteken és még sorolhatjuk.

Szombaton Fábry Sándor fog nekünk mesélni a zsúfolásig telt  teremben a prosztatavizsgálatról, sikamlós csajos sztorikról, régi idők Budapestjéről, Ferenc testvérről, Dodi barátjának beköpéseiről, és reméljük nem csak erről. Ne sztreszáljátok magatokat foglalásért, az első pár napban elfogytak a jegyek, viszont korlátozott számú állójegyért lehet majd verekedni a helyszínen.

Ami viszont az egész hétvégét betölti a hétvégi Festivalul Pălincii, amelynek plakátjáról már ódát zengett kolléganőm. A Hírlap a tegnapelőtti  cikkében és a hivatalos oldalon pár szignifikáns számot és információt találtunk a rendezvényről, ha tudunk románul, melyek szerint a Megyei Tanács nyújtotta be a pályázatot az EU-hoz, majd a közbeszerzési eljárás során a Solpress RT lett a nyertes, hogy két év alatt le, cirka 8 milliárd lejből felépítse a szatmári pálinka imázsát.  Hogy mit sikerül majd ebből a “szerény” költségvetésből alkossanak, arra a közeljövő fog választ adni, a hétvége a projekt első nagy come out-ja.

A Hírlap cikk kitér arra a kérdésre is, hogy miért nincs egy rohadt szó sem magyarul, németül, esetleg ukránul? A választ megéri bekopizni: “az Európai Unió csakis a román nyelvű verzióhoz biztosított támogatást, ezért nem került fel a szöveg sem az itt élő kisebbségek nyelvén, sem valamelyik világnyelven” Jól értem, a plakát nyomtatási költsége nagyobb, ha van rajta magyar nyelven 5 szó?

A program: ma délelőtt Pálinka lovagrend megalapítása, sajtótájékoztató, majd délután Lavinia Goste produkciója nyitja meg a show-t. Majd, 17óra 15perc és 30perc között, azaz 900 másodpercet a Madisz tánccsoportja fogja szórakoztatni a kóstolgatókat. Újabb 900 másodperc cigánytánc, 900 másodperc svábtánc. A multikulturalitás zárásaként 900 másodperc ukrán tánc. Este két óra román népzene, Petrică és Nicolae Mureşan  (7200 másodperc).

Szombaton és vasárnap ugyanilyen arányban nyomatjuk a világzenét, arra már rá se merek kérdezni, hogy vajon a szervezőnek eszébe jutott-e, hogy lehetne ugyanezt más zenével is keverni, én egy Pavel Stratan / Magna Cum Laude / Zdob si Zdub estét is megkockáztattam volna, a három kijön 20 ezer euróból és ezrek tombolnak, turisták, fiatalok, magyarok, románok. Ehelyett lesz Ghiţă Blidar, akiről semmilyen videót nem találtam a weben, a vasárnapi headlinerek között pedig örömmel fedezzük fel az örök Maria Tripon-t. Meg persze egy csomó népi breakbeat lesz még a három nap alatt.

Ennél érdekesebb zenei élményt ígér az Is…Real Project szatmárnémeti fellépése, vasárnap délután négytől modern klezmer zenével töltik meg a zsinagógát. Aki még emlékszik a Vienna Klezmer Band pár évvel ezelőtti koncertjére, vagy a rzeszówiakéra, tudja mire számíthat, ezúttal: egy különleges helyszín, hozzá a klezmer zene dinamikusabb, fiatalosabb feldolgozása, olyan dalok amelyek ismerősen csengenek bármely világzene-rajongónak vagy szinte bárkinek.  Ízelítő:

Tehát nem kell félni, ők is használnak gitárt, dobot, samplert, úgyhogy a Score-ból a hajnalig tartó dárenbész után egyenesen át lehet mászni a zsingagógába egy kis jiddisért. Egy kis emancipált klezmer muzekért pedig katt ide.

Lehet, hogy visszatérünk egy pálinkafeszt vagy klezmer élménybeszámolóval, addigis kellemes hétvégét!

Hárman az 500-ból, első fejezet

Posted: szeptember 29, 2010 by szatmárisrácok in frankó, mindennapok

Mindigis szerettem a személyes sikersztorikat, és szerintem mindenki így van ezzel. Az Angliát betérdeltető Soros, a különc Steve Jobs, a piperkőc Mazăre, egytől-egyig olyan témák, amelyek megbodogtatják a szívünket, kicsit irigykedünk és ha szatmáriakról van szó, akkor büszkék vagyunk rájuk.

Az Adevărul csinos könyvecskében hozza a Forbes 500 leggazdagabb” listáját, mától kapható az újságárusoknál. Körbeadtam itt a taximegállóban, kezdődik pár oldal exkluzív óra- és luxusautóreklámmal, majd belecsapnak a lecsóba: első, a leggazdagabb, egyszersmind a kiadó Dinu Patriciu, megtudjuk róla hogy iPhone-t használ, és gyönyörű festmények vannak a háttérben. Számos színes egyéniség sorakozik a többszáz oldalon, akikért viszont mi lapozunk lázasan, azok a szatmári illetőségűek.

189. helyen az első szatmári, Vasile Lucuţ élelmiszeripari vállalkozó,az országos élelmiszerhálózat atyja, a szalámigyártás Bill Gates-e, amely kicsiny falunk, Vetés széléről látja el több mint 50 saját üzleten és retail láncokon keresztül az országot húsipari termékekkel, nemrég pedig fagyi, kenyér és konzervgyár egészítette ki a portfóliót. Az üzletember megítélése a köztudatban nem egységes, a gyors, szinte ugrásszerű felemelkedésük politikai tőkemozgásokat sejtet, termékeinek minőségéről is megoszlanak a vélemények.

Árnyalt a kép, egyik oldalról a Creanga-elbeszélések népi hősét látjuk magunk előtt, ahogy egyszerű szókincsével szónokol az új gyár megnyitóján, másrészt a szatmári gazdasági életben példaértékű fizetési morállal számos helyi vállalkozót és munkavállalót foglalkoztat. Utcasarki PR-elemzők szerint a brandépítésben  egy hetvenes évekbeli traktorgyár szintjén mozog, bár az utóbbi időben leszoktak arról, hogy teherautóról dobálják a szalámit az istenadta nép közé.

214-en áll a Moiş család, Avasfelsőfaluból származó ingatlanbefektető,  sok vizet nem zavar városunkban, a plázaépítésen kívűl, éppen ezért nem foglalkozunk vele. Jó hír, hogy a plázatervben mozi is szerepel és hamarosan nyílik.

305.ik helyen a top500-ból egy merőben más stílusú üzletember, Lieb Mihály, akit minden szatmári Misinek szólít, még azok is akik nem ismerik személyesen. A cég a közép-európai automotív szektor egyik legbefolyásosabb játékosa, romániai piacvezető, több országban jelen, és nem kis büszkeségünkre minden innen indult, a kiskerből. Misi pedig széles mosollyal köszönt azóta is mindenkit, vezeti a Kisiparosok Kamaráját, szociális programokat támogat, bort termel, és az itteni gazdasági szférából neki sikerült a legsikeresebben ötvözni a nyugati stílust a konzervatív értékekkel. Anélkül, hogy így az ismeretlenből dicsőítsük, követendő példa.

Akik kimaradtak az idei top500-ból, a városunk idézőjeles “nagy” befektetői, a Ţânţas család, akik egyszerre fejlesztik a Pannónia szállót és a strandot, mindkettőt ugyanolyan (0,112) hatásfokkal.

A következő fejezetben egy másfajta toplistát is szeretnénk közölni, ezen most dolgozunk, pár nap türelem srácok.