Posts Tagged ‘szorakozas’

Még el se kezdődött a hét, máris a vége felé kacsingatunk, amely ismét számos minőségi szórakozási lehetőséget kínál a viccmesélés, a lakodalmas zene és az évvégi önfeledt snowboardozás rajongóinak. Lájtos programajánló:

Péntek este: Szuperbuli Lajcsival, amelynek plakátja sárgás foltokat hagyott a retinahártyánkon, de a siker természetesen nem maradt el a mulatérozásra kiéhezett szatmáriak körében, korlátozott számban még kaphatók jegyek, tudtuk meg a rendezvény facebook csatornájáról. Amúgy érdekes, hogy a “modern” célközönséget megszólító rendezvények nem, de ez a kispolgári mulatós töltöttkáposztás téma viszont használja az általunk is lájkolt közösségi pókhálót.

A továbbiakban két újabb rendezvény plakátját publikálnánk, mindkettő getbeget szatmári termés. Az egyik a szombat esti:

A viccplakát egyszerű, mint egy pofon a börvelyi diszkó előtt. A szín és mostanában (20éve) divatos fő motívum kilométerekről felismerhető, a “dikszáj” névválasztás pedig elsőre is üt, merthát nálunk is szerepel a szautárban.

A második rendezvény plakátja már egy kicsit komplexebb, két érdekes motívumra hívnánk fel a tisztelt olvasók tisztelt figyelmét:

A felső részben a társszervezők logói dominálnak meg egy helikopter. A felhasznált betűtípust a névjegykártyakészítő szakma [egyik korábbi munkahelyem, a Drexi előttről]  általánosan bulimeghívó fontnak fontnak hívja.

A lenti részben egy sítalpas kályha dzsanázik boldogan lefelé a lankákon. Innen lefelé pedig támogatók és a szokásos médiapartneri logóerdő lakozik.

Amúgy pedig semmi gond nincs sem a rendezvénnyel, sem a plakáttal, csak mikor először láttam a megállóban, valamiféle kabalaállatnak tűnt, mint az olimpiákon a vidám oposszum vagy egy szőrmebundakiállításnak egy szomorú nutria.

Jövő hétvégén pedig OKOS konferencia, Marosvásárhelyen, online médiáról meg egyéb szósöl dolgokról, érdemes ellátogatni, mondjuk a stoppoljonline segítségével. Sajna én nem tudok elszabadulni a gyártósor mellől, csak azért írtam mert imádom az ilyen huszonegyedik századi dógokat.

Szerettünk volna többet kinn lenni, de a profitorientált szféra nem engedett szorító karmaiból (dógozni kelletett), úgyhogy csak ennyit tudok írni:

A Partiumi Magyar Napok a megszokott és elvárt színvonalon zajlottak le, se több, se kevesebb. Szombat dél körül jelentős tömeggel együtt érkeztem a Kossuth-kertbe, vasárnap pedig tényleg tömve voltak az árnyékos sétányok, a tavalyihoz képest sokkal több román nemzetiségű látogatóval, akik ugyanolyan lelkesen fogyasztották a csülkös csodákat, mint mi.

Mint mindig, most is volt ami tetszett: a gyermekprogramok, a mesterségek mesterei, a lovagok összecsapása, a hangulat, és akár a jurta is, és van ismét néhány pont, amelyet a jövőre való tekintettel át kellene gondolni, például hogy szerepeltessünk-e falcs hangú tiniket a színpadon. Akárhogyis a rendezvény egyik felvállalt szerepe, hogy megjelenést biztosítson a megyénkbeli kulturális szabadcsapatok számára, de ettől még lehetne egy kis önkritika is a fellépőkben. A hangosítás, ameddig ott füleltem, kásás és torz volt, lehet estére megjavult.

Aztán, tegnap este Charlie ugyanolyan tömeget vonzott, mint bárhol máskor és bármikor máskor, és elvárásainknak megfelelően világos nadrágban, sötét felsőben és napszemüvegben lépett színpadra, a többi pedig  szintén papírforma szerinti jókis koncert volt, visszatapsolással, jéggel, dupla whiskyvel.

Közben érkezik a menetrendszerinti Janó komment, hogy “Nagy pofatok volt a Hiddal most meg kussoltok?” akkor hát legyen: minden konzervativizmusa és közízlésnek való megfelelni akarása mellett számomra szimpatikus a PMN, jelenleg ez közvetíti a legjobban a polgári fílinget Szatmárnémetiben.

Azt is megkaptuk kommentben hogy ameddig csak a taxiórát tudom lepucolni addig ne kritizáljak, örüljünk hogy ennyi is van. Brrrr, ez nagyon erdélyimagyaros.

2011-re  szívesen látnék a jelenlegi kultfeszt mellett egy trendy, fiatalos programcsomagot, breaktánccal, bmx-fmx-görkori pályát és bemutatót, illetve bármit, amit a Facebookon össze lehet szervezni. Zenekarokban pedig a régi+új párosítás lenne a menő, Fenyő Miki biztosan örülne ha a Parov Stelar izzítaná a népet.

Ennyit láttunk, ennyiről tudok írni, a részletes beszámolónk helyett itt egy kissé elfogult  szatmár.ro cikk, ez pedig a satumareonline és a portalsm.ro beszámolója, igazán szép fotógaléria az Infó oldalán és vannak akik máshogy látják a dolgokat. Mások pedig a tavalyi programot harangozzák be.

Most lefekszem, a hétvége a munkáé volt mindhármunk számára, pedig nagyon szívesen jegyzeteltünk volna az első sorban 🙂

Rossz hírrel kezdődik a szamosberkenyeiek számára a betakarítás ünnepe. A falunapok rendszeres fellépője, a rockos mulatós műfaj nemzetközileg is elismert követe, a U2 nem tud felnőni idén a feladathoz. “A tavalyi szilvapálinkától Bono két napig Jamiroquainak képzelte magát, ott kellett keressük a szemüvegét a Bunyós Pityu koncerten tomboló tömegben, persze mi voltunk az előzenekar, majd érkezett Csokoládés Tibor művész úr és el kellett kotródnunk a célbalövő versenyre nyilatkozta Edge, aki szerint az idei kevesebb falunap inkább a minőséget helyezi előtérbe.

A művészek, mint mindig, most is alázattal közelednek a miccsszag és az igazi művészet iránt elkötelezett szamosberkenyei rajongótábor felé, sőt, legkedvesebb tavalyi élményükről is beszámoltak: “mikor játszottuk a hold me, thrill me, kill me című dalunkat, mindenhonnan jöttek elő a batmanek, igazi Wembley-feeling volt, bármikor visszajönnénk, csak tanuljunk meg zenélni” – tette hozzá nem kevésbé megilletődötten az ír énekes.

Garofica: kávézónak titulált, diákok által magasztalt lebuj a Kölcseyvel szemben. Ha tehetnénk, még a Véndiáktalálkozót is innen indítanánk. A világ legolcsóbb és legrosszabb kávéja, szálra kapható cigi, és ezért üldögélhettél órákat, míg végetértek a fontosabb tantárgyak. Több generáció ült itt, órákon és tanórákon keresztül. Az Only Kaula egyik lelőhelye. (küldte: miafranc)

Babos Bár: Cica nénivel, az egyszerűen finom házi ételekkel még ma is menő lenne. Szilveszteri mulatság, farsang vagy bármi más, a recept: ballagási öltöny, fehér ing, fehér zokni, és irány a Babos. Babgulyása állítólag még Chuck Norrist is elkápráztatta, de erről inkább a Művész urat kellene megkérdezni, azt meg nem merjük.

Kopasz part: kis sziget a Szamos medrében, amelyet nem takar el a víz. Akkor pedig megtelik napozó csitrikkel, seggest ugráló suhancokkal, az első cicinézegetések és óriási ökörködések színhelye. De a mai kölykök már a Vashídról ugranak. (küldte: miafranc)

Lámircsa: pár évvel ezelőtti bezárásáig a szatmáriak szemében Szodoma és Las Vegas keveréke volt. Annyira meghatározó még ma is, hogy a Lucian Blaga sugárúton még mindig kétfajta telek létezik: a Lámircsán innen és túl. Legendák keringtek róla, hogy milyen drága ott a pezsgő, és bár senki sem merte bevallani, de mindenki ismert valakit akinek a valakije már látott valakit bemenni oda.

Nagy ház: “fenn vautunk a nagy házba Gyuszinál“, azaz a Közigazgatási Palota: a város emblematikus épülete, állítólag magyar mérnök tervezte, elég sok “urban legend” kering róla, hogy pl alagút köti össze Erdőddel (???) Csúnyának csúnya, belülről még nem láttuk. Állítólag zegzugos, el lehet tévedni benne, akárcsak a közügyek. 97 méter magas, olvassátok csak tovább itt

Royal: még abból az időből, amikor lehetett szálra cigit kapni. Rövid neve a *hámjános* népek között csak a templom volt – hova mentek? templomba – (küldte: kingha)

Ocelu: vasedénybaut, régivágású jauembereknek ismeröüs lehet még az Ocelu, ahun megtalálhatau vout mindenféle (Nándika székely-magyar nyelvleckéjéből tanult kifejezéssel élve) zakotaság és firlefranc. [Szerk. megj: a Nándika-féle nyelvlecke KÖTELEZŐ minden kedves olvasónknak. Jövő héten visszakérdezzük] (küldte: troll)

Tineretu: Meg ugyi az Újcsentruban a Tineretu kofetöria, ahun vasárnap lehetett nézni a Tomsizserrit meg a Miháélásipötröcelt… Az igazi gesztenyepürék is itt laktak. Számos vasárnap délutánt át lehetett itt szukkozni. (küldte: troll)

Ufóbár, sőt: Ufópark. A 17-es mikró (látod, ha az elejétől követsz bennünket, minden tiszta) és a kilencvenes évek végén, valamelyik elmebajnok vendéglátós reggel felkelt és azt mondta: márpedig az én korcsmámnak ufó formája lesz! Ez pedig, akárcsak a pisai ferde torony vagy a McDrive-ok, kilométerekről beazonosítható és senki nem téveszti össze. A hely amúgy számos késelés, verekedés és Rejtő-könyvbe illő cselekedet helyszíne volt.  Az Ufóbárt az Ufópark öleli körül.