Hétfőüi jauemberek, videjó, kalambau

Kellemes hétfő reggelt, gondtalan termékbetakarítást kívánok minden kedves olvasónak!

A C12-es blokk tetején berendezett szerkesztőségünkbe a hétvégén felbecsülhetetlen értékű videó érkezett: nekünk csak szóban sikerült összeszedni pár jau szatmári kifejezést, a lennebb található videó (sajnos) ugyanezt élőben nyomja, és komolyan is gondolja.

Következzen a videó, pontosabban videjóu, arrul a csávóurul aki tudja mitűl döglik a légy. Alant pedig ugyanez, 12. osztályos irodalmi verselemzéssel is, azok kedvéért, akik művészkávézóból  böngészik piciny oldalunkat!

Repperi öntudat és posztmodern valóságértelmezés az uccárul

A feltörekvő posztmodern költőgeneráció újabb egyénisége, MC Colombó, ejtsd Kalambau, “En vagyok a kyraj” című költeményében az ars poetica mellett a társadalmi különbségekre, generációk közti harcra és számos hétköznapi problémára reflektál.

A látványos és szuggesztív elemekben bővelkedőü videóu hatásos képpel indít: az Ostrovului utcai garzon negyedik emeletén, a fényből a sötétbe közelít a főhős. Járásában megtalálható a népmesék szegénylegényének búskomorsága és 2PAC Shakur próféta határozott fellépése.

A vágás után egyből a valóságban találjuk magunkat, a sötét Lucian Blaga sugárúton, a három napkeleti bölccsel a háttérben, cigivel a kézben, Colombou bevezet saját kis világába, a költői én-kartierbe. Hangsúlyos és időmértékes verselés, szótagszámlálás és az ilyen klasszikus praktikák helyett Kalambau szinte csak asszonáncokkal dógozik, frappáns rímeiben megbújnak a színesztéziák, költői túlzások (éjn vaok a legnagyobbhomlokú rablou)

Az intertextualitás jelen van itt is, mint minden zsenge tehetség korai költészetében, fellelhetjük Zana Zoltán költészetének számos elemét, zeneiségben pedig a hősi halált halt Notorious BIG és mások által is elcsépelt dallamok simogatják szőrös szívünket.

A költői önazonossághoz tartozó névválasztás nem a legszerencsésebb, tekintettel arra, hogy ugyanezzel a névvel fut évek óta Magyarország legtehetségesebb rap/ragga/ska/stb énekese, az igazi MC Columbo, az Irie Maffia / Brains kombó mozgatórugója.

A szatmári MC Colombou produkciója tehát, tisztelt olvasouk, a hétfő reggeli szatmári mocsok, hallgatása közben megborzongva gondolunk arra, hogy ilyen alakok pisálnak a tűzoltótorony tövébe. Egy újabb szelet azon szatmári szubkultúrából, amiért megéri emigrálni Zimbabwéba.

Kartelles fijjúk, autó a szerpentinen, sör és kétszáz tomboló lélek

Ha lenne erőm stílusosnak lenni, akkor Quimby-t idézném, hogy ajjajjajj, de nem tudom, hogy vajon ezt a számot is lejátszották-e, mert… na… mit tagadjam, végigittam a NÖF-ön a Ganxta konceret, és mire a színpadra léptek azok, akik miatt tegnap kivánszorogtam Nagykárolyba, már nemhogy valamennyire, de semennyire sem emlékeztem.

Na, de kezdjük az elején.
Pontosabban az első gödörnél, amelyben csaknem fennakadt végleg a Corsam. De lekecmeregtem róla, és néhány plusz csuklással lett gazdagabb a kivitelező női felmenője, miután ízesen előadtam csemetéje tehetségéről alkotott véleményem. Magyarán mondva az édesanyját avanzsáltam át éjjeli pillangóvá.

Mire odaértem Ganxta már üvöltött a hangszórókból.

egy sör társaságában azonnal a színpad elé cikkantam. Még nem hallottam élőben a szövegelését, és picit tartottam tőle, hogy sok lesz a közönséges szövegből, de neeeeeeem. Isteni volt!!! A ribancok, a káromkodás, egyikük nemi szervének patkánnyá alacsonyítása. Hangulatba hozta az embereket, bár Döglégy Zolee szerint nem hiába van Erdélyben, mert olyan volt a közönség, mint a vámpírok, ahogy sötétedett, úgy éledtek fel.
Hát, szerintem a sörrel nagyobb összefüggésben volt a hangulat forrósodása, mint a sötétségnek, de valszeg ő is nagyon jól tudta ezt.

Nekik is melegük lehetett, mert jóféle házi pálinkát kortyoltak a színpadon.

így a vége felé a tehetősebb mellmérettel rendelkező hölgyeknek mellre puszilóst ígértek a tagok együtt és külön-külön is.
Nem, nem mentem oda, hogy meg is kapjam, bár nagy volt a kísértés.

Mire bejelentették, hogy Quimby érkezik, addigra bennem részegség riadót fújtak, mert a sörszint elérte a kritikus határt, majd túl is csordult azon, és kiverte a biztosítékot néhány felesleges áramkörben, mint memória és gátlások. Ez akkor és ott nem zavart a műélvezetben, de hétfő reggelre csak azért tudtam, hogy sikítva tombolhattam, mert nemigen akaródzott megjönni a hangomnak, ezért a vásárlókkal is sutyorogva fogok beszélni délután.

De most pótlom, mert Quimby-t hallgatok, és jóóóól esik! Úgy jártam, mint a bajai halászléfőző versennyel. Nagy dérrel-dúrral megérkeztem a kisvárosba, megittunk pár pohárral, majd másnap reggel arra ébredtem, hogy nem tudtam, ettem-e halászlevet vagy sem.

Mennem kell átvenni az árut, de este jelentkezem ismét.

Egy a biztos: nem való a többségnek más csak a manyele vagy lakodalmas rock.

Ez kell nekünk, rossz hangú, izzadt pasi, aki két fitnesszruhás lánykával kiegészítve mulat a szcsenán. Ha ennél jobbat akarnak adni, akkor nem megy el a többség megnézni, meghallgatni… comorú