Varázslatos helyek

Babos Bár: Cica nénivel, az egyszerűen finom házi ételekkel még ma is menő lenne. Szilveszteri mulatság, farsang vagy bármi más, a recept: ballagási öltöny, fehér ing, fehér zokni, és irány a Babos. Babgulyása állítólag még Chuck Norrist is elkápráztatta, de erről inkább a Művész urat kellene megkérdezni, azt meg nem merjük.

Burdea-sarok: ellentétben azokkal a hangzatos nevekkel, amellyel illetik a Szent Márk teret vagy a Szerelmesek hídját, eddigi kutatásaink szerint a város egyik legfontosabb csomópontját azon pragmatikus okból hívják Burdea saroknak, mert a Burdea család tulajdonában volt ez a kis szeglet. Mára már egy szintén történelmi nevezetességű OMV kút és ezernyi kábel díszíti, a per még ma is tart, a kútnál találkoznak a messziről jött maffiózók az itteniekkel, a 12 zászlóshajóra elegendő kábelköteg pedig még az Anderco polgármester úr egyik sikeres bizniszéből, a trolibusz-hadműveletből maradt ránk.  De ez már egy másik történet… (updatelve)
Dinamik (vagy Dimanik): mikor már a takszibáros kiszolgálószemélyzet se tolerálta a deviáns magatartást, itt még nyugodtan el lehetett ücsörögni egy pohár ónlikaula meg egy csinzécs szöniuca mellett, sőt, bármikor meg lehetett futtatni a kis Vukot (akár az asztal alatt is). Egykoron számrokkosok és nyáriszínház-látogatók, valamint “milicisták” kultikus gyülekezőhelye vala.

Garofica: kávézónak titulált, diákok által magasztalt lebuj a Kölcseyvel szemben. Ha tehetnénk, még a Véndiáktalálkozót is innen indítanánk. A világ legolcsóbb és legrosszabb kávéja, szálra kapható cigi, és ezért üldögélhettél órákat, míg végetértek a fontosabb tantárgyak. Több generáció ült itt, órákon és tanórákon keresztül. Az Only Kaula egyik lelőhelye. (küldte: miafranc)

Goldis: AZ Egyetem. A tudás szimbóluma, akárcsak doktor Bubó. Távol álljon tőlünk, hogy minősítsük a goldisos oktatás színvonalát, csak egy egyszerű kérdés: ismertek valakit akit ELVÁGTAK a Goldison? na ugye nem. Fakturisták, sztivuitoristák, smekkerek, jöhettek, mindenkinek jár egy goldisos diploma, szerencse hogy a kolozsvári bentlakás fílinget nem lehet árulni…

Hoiduszoooboszloooo: Hajdúszoboszló üdülőtelep román neve, kábé tíz évig volt a szatmári románság kedvenc hétvégi programja a “merem la ….öööö….öööö…. Hoiduszoboszloooo” azaz miccset keresünk, de csak lapcsánkát kapunk, kicsit feszélyezve de jól érezzük magunkat című szórakozás. Mára már felváltotta a Nyirehozo Shoshtooo és a Mateszolko Teszko kifejezés.

Kerek moda: a találó elnevezés egy henger alakú épületet takar, Szatmárnémeti “régi” központjában, amely választékosan a “Divatház” névre hallgat, bár még senki nem nevezte így. A kommunista építészet egyik helyi műremeke, kb 20 éve itt lehetett csak márkás botosani-i cipőt kapni egy kiló kávéért cserébe. Azóta irodahelységek és az alsó szektorban az elmaradhatatlan fénymásoló-valutaváltó-telefonos kombó üzemel. A közte és a Club99 közti átjáró és a mögötte működő talponálló a szatmári idült alkeszek, csóringerek és a pisiszagot kedvelők zarándokhelye.

Kisjéger: most, ahogy olvasod ezeket a sorokat, érzed az orrodban a savanyú sörszagot, és még mindig viszket a könyököd a ragadós asztalon. A vendéglátás egyetemes történelmének legnagyobb ötlete: hogy ne lássanak be a tanárok, tegyük a bárpultot rögtön az ajtó elé! A sűrű cigarettafüstben sunnyogó kölcseysták és refisek mára már mind szépen kiléptek a nagybetűs életbe, családot alapítottak és boldogan kapálják a komlót a Farmville-en.

Kocka: a városnapok alkalmával és nemcsak, a szatmári fiatalságban egy kínzó kérdés kalapált: hogyan sörözzek és cigizzek úgy, hogy menő és olcsó legyen, és anyámék se lássanak? Erre volt a kocka: az Újközpontban, a nyócemeletes blokk aljában, az üzletek és anyáék feje fölött,  a csikket pedig rá lehet pöccinteni a lent miccsező tömegre, később pedig korcsolyázni a kiöntött sörben.

Kopasz part: kis sziget a Szamos medrében, amelyet nem takar el a víz. Akkor pedig megtelik napozó csitrikkel, seggest ugráló suhancokkal, az első cicinézegetések és óriási ökörködések színhelye. De a mai kölykök már a Vashídról ugranak. (küldte: miafranc)

Lámircsa: pár évvel ezelőtti bezárásáig a szatmáriak szemében Szodoma és Las Vegas keveréke volt. Annyira meghatározó még ma is, hogy a Lucian Blaga sugárúton még mindig kétfajta telek létezik: a Lámircsán innen és túl. Legendák keringtek róla, hogy milyen drága ott a pezsgő, és bár senki sem merte bevallani, de mindenki ismert valakit akinek a valakije már látott valakit bemenni oda.

Mikró, ejtsd: mikrau, jelentése: lakónegyed. A newyorki “44.utca” stílusú elnevezésekből kiindulva, vagy egyszerűen csak úgy, ültek a 70es években a komcsi építészek és városgazdák és gőzük se volt hogy a gyorsan felhúzott lakónegyedeknek mi a fasz legyen a neve. Mert ugye, a Marx-Engels-Lenin, illetve a Michelangelo-Leonardo-Picasso kombinációk eléggé feladták volna a leckét a faluról beköltözött munkásoknak, rövid brainstorming után lett 14-15-16 és 17 a nevük. A negyedek közti tinédzserek bermáncsöves rivalizálásáról illetve arról, hogy pl a 14-esbeli bitangok  közösen verték a 16-osbeliekkel a 15-ös purgyékat, egy külön cikkben foglalkozunk.  Új és lelkes szerkesztőnk, Amelie szerint van “becsületes” neve is, állítólag Horea Closca és Crisan. Amelie utánajár.

Mikraupiac: a szatmári gazdasági élet egyik központja, az extrovertált cigarettacsempészek itt mutogatják mi rejtőzik a kabátjuk alatt. Mint előbb-utóbb kiderül, aucsau cigaretta, ukránbúl. Az egymás alá licitáló őstermelők zsivaja keveredik a manele cédéket árusító shanlian papucsos smekkerek ütemével. Az emeleti bárt csak sok vasúti állomást megjárt turistáknak ajánljuk.

Nagy ház: “fenn vautunk a nagy házba Gyuszinál“, azaz a Közigazgatási Palota: a város emblematikus épülete, állítólag magyar mérnök tervezte, elég sok “urban legend” kering róla, hogy pl alagút köti össze Erdőddel (???) Csúnyának csúnya, belülről még nem láttuk. Állítólag zegzugos, el lehet tévedni benne, akárcsak a közügyek. 97 méter magas, olvassátok csak tovább itt

Nappiac: lényegesen nagyobb területen fekszik, mint a Mikraupiac, nyáron dinnyét, télen fenyőfát, egész évben minden mást talál magának az idelátogató. Tőzsdei kísérletezők az északnyugati parkoló területén kedvező befektetésekről, napraforgó fogyasztási szokásokról informálódhatnak, unlimited összegig valutát válthatnak az éppen ott  álldogáló üzletemberektől. Fejszámolás verseny, százeuró-számoló verseny, mindez lájvban, akárcsak a tévében a pókerverseny. A délkeleti  részen orosz piac, török farmerek kavalkádja, benn élelmiszerpiac és kábé minden, amire egy szatmárinak szüksége lehet.

Nonsztop: a magyar határ másik oldalán található, 1o üzletből, 5 állandóan ott lebzselő valutaváltóból és pisiszagból álló gazdasági képződmény, amelynek jelentősége vitathatatlan a szatmári üzleti kultúra kialakulásában. Virágkorát 1990 és 2000 között élte, a percenként megálló autók száma meghaladta több európai repülőtér parkolójának kapacitását is. Banán, gáztűzhely, vízum nélküli török vendégmunkás, kávé, pálinka, csirketáp és minden, ami kézzelfogható és innen oda vagy onnan ide szállítható. Fáradt személyszállítók itt pakolták át a cuccost az utasok táskájába, elosztva szépen kartonszámra, és alapjában véve a biliárdasztaltól a kisebb anyahajóig mindent be lehetett szerezni. Az árfolyam még ma is jó.

Ocelu: vasedénybaut, régivágású jauembereknek ismeröüs lehet még az Ocelu, ahun megtalálhatau vout mindenféle (Nándika székely-magyar nyelvleckéjéből tanult kifejezéssel élve) zakotaság és firlefranc. [Szerk. megj: a Nándika-féle nyelvlecke KÖTELEZŐ minden kedves olvasónknak. Jövő héten visszakérdezzük] (küldte: troll)

Royal: még abból az időből, amikor lehetett szálra cigit kapni. Rövid neve a *hámjános* népek között csak a templom volt – hova mentek? templomba – (küldte: kingha)

Sárga Híd: a Szamos fölött átívelő gyaloghíd, amely kék színű. Rendeltetése: romantikus séták végén itt kell megfordulni, vagy továbbhaladni a szerelem országútján. Ugyancsak itt lehet ökörködni, titokban cigizni, illetve átkelni a Szamoson. Eddig még senkinek nem jutott az eszébe, hogy egy Zöld Pardon stílusú helyet nyisson ide, távol a házaktól, a blokkoktúl és a mikrautúl.

Szargyár: a városi szennyvíztisztító üzem frappáns elnevezése.

Szensz, jelentése: körforgalom. A világ egyetlen igazi körforgalma, a többi csak ennek a kicsinyített mása. Középen a park, századeleji épületek, és itt van a Target, a YamYam, a valutaváltók, egyszóval: a város agórája. A városba érkező új vagy behozott autók első bemutatója a nagyközönségnek, gumicsikorgatás közepette, dübörgő zenével. Lakodalmas menetek megálló és fotózkodóhelye. Állítólag a közepén elterülő park alá terveztek mélygarázst, hogy végre tudjon leparkolni a központban bóklászó párszáz autó az ódon fák gyökerei alá. Azaz, alulról szagolni a szökőkutat.

Szoli: a hatvannégy vármegye (hihi) közül mi vagyunk az egyetlenek, akiknél a “vautam nála a szoliba jauember” azt jelenti, hogy “voltam nála a Solidarităţii negyedben, kedves barátom” ugyanis a Szoli egy tömbháznegyed, az aucskapiactul a nagyállomás felé. Egyes népetimológusok a negyed lakóit sokszor a szoláriumozott bőrszínhez kötik, de a két kifejezés közti hasonlóság, pusztán a véletlen műve. Reméljük.

Pájspemáj: a Szoli örök riválisa. Szovjet tudósok bebizonyították, hogy a helyi gödrökön a legnagyobb az egy négyetméterre eső aszfaltfoltok száma. Helyi nevezetességek: a buszmegálló (ha jön az ótóbusz, elmenc vele a Reálig fele), a kofetöria, valami betonbul készült ojjektum, na meg a környék egyetlen ipeléje (rezidensei az ún. “ipelisták”, különös ismertetőjelük a faiparban és a különböző talponállókban szerzett jártasság) (küldte: troll)

Tineretu: Meg ugyi az Újcsentruban a Tineretu kofetöria, ahun vasárnap lehetett nézni a Tomsizserrit meg a Miháélásipötröcelt… Az igazi gesztenyepürék is itt laktak. Számos vasárnap délutánt át lehetett itt szukkozni. (küldte:troll)

Ufóbár, sőt: Ufópark. A 17-es mikró (látod, ha az elejétől követsz bennünket, minden tiszta) és a kilencvenes évek végén, valamelyik elmebajnok vendéglátós reggel felkelt és azt mondta: márpedig az én korcsmámnak ufó formája lesz! Ez pedig, akárcsak a pisai ferde torony vagy a McDrive-ok, kilométerekről beazonosítható és senki nem téveszti össze. A hely amúgy számos késelés, verekedés és Rejtő-könyvbe illő cselekedet helyszíne volt.  Az Ufóbárt az Ufópark öleli körül.

Uniau: újabb bizonyíték arra, hogy a szatmáriak hamarabb benn voltak az unióban mint a botosányiak. már a hetvenes évektől minden szatmárinak dolgozott valakije az UNIO gyárban, amely főállásban gyártott: talicskát, szőlőprést, hurkatöltőt és mindent, amire a szatmáriaknak szükségük volt. Hivatalosan pedig bányamunkagépeket, de azokról semmi hír. Mégis, minden szatmári háztartásban vagy pincében van valami, amit egy rokon kihozott az Unióból egy karton hosszú Kentért. Az uniósok egymást számok vagy a mester neve alapján különböztetik meg: “a nyócasba dógoztál, vagy az öntődébe?“

Villanyaura: egy elektromos meghajtású köztéri időmérő szerkezetet takar, amely azon kívűl hogy nem méri az időt, rengeteg feladatot megold a szatmári társadalmi interakciókban. Hármas feladatkör ez, és nem is könnyű: előszöris, amikor még nem volt sms meg szkájp, sokan a villanyóránál jelölték meg a találkozás vagy a randi helyszínét. Aztán, mostanra csak a másik két fontos feladata maradt, a világ két részre oszlik: a “villanyaurátúl balra” vagy a “villanyaurátúl jobbra” helyezkedik el a pénzváltó, meg pl Uruguay is. Harmadik, máig fennmaradt feladata: alatta gyülekeznek a kurvák. A kurvák kutyája Kisrauka névre hallgat.  Tényleg.