Posts Tagged ‘miccs’

A kultúra leereszkedik a nép közé

Posted: augusztus 14, 2010 by szatmárisrácok in frankó, mindennapok
Címke: , , , , ,

Végre egy rendezvény, amelyen nem voltunk ott de bánjuk. Szégyellem bevallani, de a franc se hallott róla, a kollégák se szóltak be cébén. Majd, kiszáll a kliens, beállok egy wireless-es erkély alá, csekkolom a Szatmár.ro-n a cikket, és mit látok?.

Sikeres és egyedi hangulatú koncertnek lehettek szem és fültanúi azok, akik tegnapelőtt kilátogattak az Új Csentruba. A szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia a tömegnek zenélt, a papucsos, fehér sztreccsnadrágos háziasszonyoknak, a lebzselő kölyköknek, és sok olyan embernek, akiknek eddig  nem sok közük volt a Musszorgszkij-művekhez. Ahogyan az Adrian Pop barátunk is üdvözölte, meg mások is megírták, a rendezvény nem várt sikert aratott, igazi, kisvárosi, jó értelemben vett polgári hangulatot varázsolva a szürke betontömbök közé.

Mi volt a recept? A legfontosabb, kihozták a kultúrát az elefántcsonttoronyból, a feszélyező öltönyösnyakkendős modoros környezetből. A témaválasztás, akárcsak a múltkori filmslágeres projekt, ez is csak dícsérhető. Kevés szatmári reszket, hogy csukott szemmel élvezze az Új Világ Szimfóniát, lássuk be: a nép füle egyszerűen nem veszi be a klasszikus akkordokat, kell valami összekötő szál a mi világunkkal, erre a múltkori filmslágeres akció, (Pearl Harbour, Karib-tenger kalózai és a többi téma) tökéletes volt. Ismételték is a TV1 Samtelen pár hétig. Az utolsó kis nüansz pedig a látvány, amellyel zártak, minden körülmény adott a jövőbeni sikerhez.

Több taxis kolléga és persze a kedves utazóközönség körében elvégzett, nem reprezentatív felmérésem szerint a magaskultúra és a tömegkultúra között óriási szakadék tátong városunkban. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a két extrém, a száz fős nézettségű jazzfeszt és a központi miccsparádé között ingázunk, ha kultúráról és szórakozásról van szó. Aztán az értelmiség belesír a kapuccsínójába, hogy ebben a városban nem történik semmi, a rövidgatyás szatmáriak meg boldogan sütik a miccset a töltésparton.

Ide a végére kellene írjak valami frankót, ki kellene fejezzem abbéli reményemet, hogy hamarosan felszáll a szatmári kultúra és tömegszórakoztatás rozsdás csillaga, meg ilyen fellengzős szavak. Ja, írtunk a magyar reklámzabálóknak, valami ilyesmit hogy “helló, szeretnénk ilyen rendezvényt szervezni Szatmáron, blabla“, még nem válaszoltak. Pedig szépen fogalmaztuk meg.

Reklámok