Posts Tagged ‘koncert’

Shalom aleichem, Szatmár!

Posted: október 6, 2010 by szatmárisrácok in frankó, rendezvény
Címke: , , ,

Bár már szerda reggel van, mi még mindig adósok vagyunk a jókis klezmer koncert beszámolójával.

Kezdjük távolabbról, mit is jelent a zsidó kultúra Szatmáron: az egykori, Erdélyben negyedik legnagyobb zsidó közösség mára már jelentősen megfogyatkozott, a kultúrában és kereskedelemben betöltött szerepük is ezzel arányosan csökkent. A második világháború előtti harmincezres közösség felét deportálták, maradtak az épületek (a köznyelvben a zsidó-korzó maradt meg a legmaradandóbban) illetve a közéleti személyiségek tevékenysége, gondolok itt Harag Györgyre vagy Jászi Oszkárra, és az a pár emlék, amelyet a jelenlegi mag féltve őriz. Ennyit a történelemről,

és

akkor most gondolj arra, hogy a közösség pár megmaradt tagjának mekkora felemelő érzés az, hogy fiatalok játsszák a klezmer dalokat gitáron, trombitán, olyan átéléssel ahogyan csak ezt a zenét lehet.

A vasárnapi vendégszereplő Is…Real Project pedig egy klezmer zenét játszó család, akik nem a hagyományos, Budapest / Vienna / Amsterdam és egyéb “klasszikus” klezmer együttesek stílusában alkotnak, hanem az archaikus, klasszikus akkordokat újragondolva egy tüctüchöz szokott fülnek is emészthető zenét alkotnak. De lehet bármilyen a rögzített stúdióanyag, ha az élőben nem “jön át”, hogy megasztárosan undorítóan fejezzem ki magam.

Nos, ebben az esetben ez is telitalálat, a hideg, szürke zsinagóga falai közé csodálatos színt varázsol a zenekar, élén a karizmatikus frontleánnyal, aki rég nem hallott tisztasággal és átéléssel énekel, a közönség pedig eleinte kicsit feszélyezetten, majd a koncert második felétől ütemesen tapsol.

A másfél óra alatt a ritmus folyamatosan változik, gyorsabb és patetikusabb dalok, ismertebbek (Arany Jeruzsálem) és ismeretlenebbek követik egymást, néhány improvizáció is befigyel, a két hölgy duettje pedig remekül kiegészíti a patent ritmusokat.  A visszatapsolás utáni finálé pedig egészen eksztatikus hangulatot varázsol a zord oszlopok közé.

Valahogy így néz ki egy jó világzenei koncert,  a hangszereléstől az átkötőszövegig minden azt az egy célt szolgálja, hogy leghűebben adja vissza a hangulatot, amelyet ma már nagyon kevés helyen lehet elkapni, talán egy Chava Alberstein vagy Di Naye Kapelye koncerten, a legközelebb. A klezmer zene pedig, mindegyik világzenei irányzat vagy zenei gyökér közül a legemberibb, ha lehet ezen a gumicsizmás bloghelyen ilyen  patetikusan fogalmazni.

Ha a szervezők ismernének bennünket, megkérnének, hogy írjuk már be, hogy külön köszönet illeti Sharon Weiss-t, aki támogatta a fiatal zenészek fellépését, és a tóraszekrényt borító ünnepi takarót hozta a várdomb utcai zsinagógába, de ezt beírjuk magunktól. Ugyanis, a koncert nélkül nehezen lett volna szép a vasárnap délutánunk.

Reklámok

A kultúra leereszkedik a nép közé

Posted: augusztus 14, 2010 by szatmárisrácok in frankó, mindennapok
Címke: , , , , ,

Végre egy rendezvény, amelyen nem voltunk ott de bánjuk. Szégyellem bevallani, de a franc se hallott róla, a kollégák se szóltak be cébén. Majd, kiszáll a kliens, beállok egy wireless-es erkély alá, csekkolom a Szatmár.ro-n a cikket, és mit látok?.

Sikeres és egyedi hangulatú koncertnek lehettek szem és fültanúi azok, akik tegnapelőtt kilátogattak az Új Csentruba. A szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia a tömegnek zenélt, a papucsos, fehér sztreccsnadrágos háziasszonyoknak, a lebzselő kölyköknek, és sok olyan embernek, akiknek eddig  nem sok közük volt a Musszorgszkij-művekhez. Ahogyan az Adrian Pop barátunk is üdvözölte, meg mások is megírták, a rendezvény nem várt sikert aratott, igazi, kisvárosi, jó értelemben vett polgári hangulatot varázsolva a szürke betontömbök közé.

Mi volt a recept? A legfontosabb, kihozták a kultúrát az elefántcsonttoronyból, a feszélyező öltönyösnyakkendős modoros környezetből. A témaválasztás, akárcsak a múltkori filmslágeres projekt, ez is csak dícsérhető. Kevés szatmári reszket, hogy csukott szemmel élvezze az Új Világ Szimfóniát, lássuk be: a nép füle egyszerűen nem veszi be a klasszikus akkordokat, kell valami összekötő szál a mi világunkkal, erre a múltkori filmslágeres akció, (Pearl Harbour, Karib-tenger kalózai és a többi téma) tökéletes volt. Ismételték is a TV1 Samtelen pár hétig. Az utolsó kis nüansz pedig a látvány, amellyel zártak, minden körülmény adott a jövőbeni sikerhez.

Több taxis kolléga és persze a kedves utazóközönség körében elvégzett, nem reprezentatív felmérésem szerint a magaskultúra és a tömegkultúra között óriási szakadék tátong városunkban. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a két extrém, a száz fős nézettségű jazzfeszt és a központi miccsparádé között ingázunk, ha kultúráról és szórakozásról van szó. Aztán az értelmiség belesír a kapuccsínójába, hogy ebben a városban nem történik semmi, a rövidgatyás szatmáriak meg boldogan sütik a miccset a töltésparton.

Ide a végére kellene írjak valami frankót, ki kellene fejezzem abbéli reményemet, hogy hamarosan felszáll a szatmári kultúra és tömegszórakoztatás rozsdás csillaga, meg ilyen fellengzős szavak. Ja, írtunk a magyar reklámzabálóknak, valami ilyesmit hogy “helló, szeretnénk ilyen rendezvényt szervezni Szatmáron, blabla“, még nem válaszoltak. Pedig szépen fogalmaztuk meg.