Posts Tagged ‘etnokonflikt’

Hogy a múltheti szlávicsos bekiabálós témáról egy árnyaltabb képet is kapjunk, naplócskánk ezúttal Czika Tihamérhoz, a Szabadelvű Kör alelnökéhez kopogtatott be, hogy foglalja össze a témáról alkotott véleményét, amelyet ezúton is köszönünk, íme:

“Történt nemrég Szatmáron egy elég csúnya incidens. Egyesek interetnikus konfliktusnak titulálták, mások csak műveletlen diákok csínyéről beszélnek. Az első talán túl erős megnevezés, a második túl gyenge.

Tudjuk, hogy a Kölcseyt, szatmárnémeti legjobb magyar iskoláját a nemzetmegtartó református egyház kifüstölte az épületéből. Átkerült egy olyan épületbe, amelyet a katolikusoktól kaptak. A Kölcseysek nem adták fel, rendbeszedték amennyire hirtelen tudták az új otthont, elkezdtek újra építkezni. Ennek az épületnek azonban közös udvara van egy másik katolikus épülettel ahol történetesen a román Ioan Slavic középiskola székel. Október 6-án a kölcseysek az aradi vértanuk emlékére szerveztek egy csendesnek szánt megemlékezést. A megemlékezés alatt azonban a slavicios román diákok egy csoportja elkezdett fütyölni, huhogni, mindenféle csúnyát kiáltani a magyarokra, bozgorozni. A magyar diákok folytatták és befejezték az ünnepséget, úgy tettek mintha nem hallanák. Megkapták az első leckét abból, hogy milyen amikor a nacionalizmus hangossá válik.

A román diákok a kerítés miatt haragszanak a Kölcseyre. Ugyanis a közös udvart a Kölcsey az esemény előtt úgy egy héttel drótháló kerítéssel szelte ketté.  Ezáltal a slaviciosok elveszítették az addig használt udvar jó részét. Ők nem tudják, hogy miért került ide a Kölcsey, valószínűleg fogalmuk sincs az egész egyházi-állami iskolás perpatvarról. Ők csak annyit tudnak, hogy elveszítették az udvaruk nagy részét. És most kibuggyant a felszín alatti feszültség. Ilyenkor törnek fel a szocializációs közegből felvett sovinizmusok. Hogy román tizenévesek frusztrációja ilyen könnyen magyar utálatba tör át egy interetnikus városban, nagyon szomorú. Még szomorúbb az, hogy a Slavici tanárai közül senki sem volt ott, aki a gyerekeket leállítsa. Az igazgató is csak mentegetőzött, hogy ő nem is tudott a magyar rendezvényről. Ha tudott, ha nem tudott, azonnal ki kellett volna menjen és a zajongó diákjait beterelje.

A fájdalmas dolgok azonban nem állnak itt meg. Az esemény ahogy várható volt sajtófigyelmet kapott. Megjelent róla több beszámoló is, de most hadd ajánljak csak hármat:

Kifütyölték a diáktársakat (szatmár.ro)
Interetnikai konfliktus az iskolában (Erdon.ro)
Incidente interetnice între elevii de la Slavici şi Kolcsey (satumareonline.ro)

Érdemes a 3 cikk alatti kommenteket végigolvasni. A szomorú az egészben, hogy magyar oldalról pontosan ugyanaz a sovinizmus, nacionalizmus, nemzetutálat ömlik ami román oldalról. Egyfelől (jogosan) mártírkodnak a magyar diákok, másfelől semmivel sem szalonképesebb sokuknak a véleménye. Persze, itt is néhány emberről van szó, ugyanúgy ahogy a román bekiáltásoknál, vagy kommenteknél. Semmiképp sem szabad általánosítani.

Számomra pontosan olyan elfogadhatatlan a magyar sovinizmus is mint a román. A románok „leparazitázása”, „balkán söpredékeinek” hívása, „leprimitivezése”, „leparasztozása”, nyelvük „tákolt nyelvnek” nevezése mitől másabb? Nem egy olyan barom is akad, aki hasonló kifütyülésre buzdította a Kölcseyseket december 1-i  román ünnepségre.

Jó reggelt emberek, hová jutottunk? Tiltakozunk, ha a románok anyáznak, de ugyanazzal a fegyverrel vágunk vissza? Ugyanoda süllyedünk le?

Persze mindez cseppet sem új, hisz különösen az online világban (de nemcsak) a román és magyar tinédzserek ugyanazon a színvonalon anyázzák egymást, egymás népét, egymás történelmét. Ez egy elterjedt szomorú jelenség, amire ez idáig nem sokan figyeltek oda. Jobb ízlésű portálok törölik az ilyen kommenteket mindkét oldalon, de ezekből sajnos kevés van. A Youtube-on is szabadon mehet a nackó háborúzás, ott aztán senki sem moderál, mert nincs erre kapacitás.. Lassan tíz éve nőnek fel erdélyi fiatalok, románok és magyarok, ezen a színvonalú internetes soviznimuson. Azt tanulják meg, hogy mindez normális, hisz a neten mindent szabad, eddig senki sem korlátozta őket. Szüleik kaptak a szájukra apjuktól ha sovénkodtak, de rájuk már senki sem szól, mert senki sem tudja a tanárok, szülők közül mi történik online.

Ezen a kultúrán nő fel egy egész generáció, van aki írja, van aki csak (kénytelenül) olvassa. Így ne csodálkozzunk sem a egyes román diákok bekiabálásain, sem egyes magyar diákok hasonló stílusú reakcióin. Szerencsére a cikkek alatt akadnak normális hangok is, akik elítélek a gyűlölködést.

Visszatérve a konkrét esetre, ennek több tanulsága is van:

  1. A protestáns egyházaink magyar iskola-kitoloncolási politikája a helyi közösségeknek nagyon sokat árt, hisz a legjobb iskoláink kerülnek olyan áldatlan helyzetbe, amelyben, több más veszteség mellett, egy nemzeti ünnepet sem tudnak nyugodtan megtartani, olyan helyzetbe amelyben a diáknak tizenévesen meg kell már tapasztalni a nemzeti utálat undorító zaját.
  2. A kerítést le kell dönteni, kell hagyni, hogy a román és magyar diákok ne egymástól elzárva, szegregálva tanuljanak, éljenek, hanem az udvaron kialakulhasson a közös szocializáció, amely talán elvezethet egy közös megismeréshez, toleranciához.
  3. Ezt a fajta közös megismerést segíthetnék közös kétnyelvű rendezvények, táborok, akár bulik. Vannak olyan ünnepek, amelyeket igazán meg lehetne közösen tartani, legyen az Európa napja, a gyerekek napja, mikulás, vagy bármi.
  4. Ha elkéstünk már, ha a feszültségek ebben a generációban is akkorák, hogy a dolog menthetetlennek tűnik, ha egy pár hónap után a közös szocializáció helyett inkább egyre több kisebb-nagyobb szóbeli vagy akár tettleges incidens üti fel a fejét a közös udvaron, akkor a kerítést vissza kell tenni. De akkor egy olyat, ahol látni sem lehet egymást, és zavarni sem. Szomorú, ha ide kell jutni, de a diákok otthonérzete mindennél fontosabb.

Egy biztos: sovinizmusnak nincs helye sem a román, sem a magyar diákok körében. Jó lenne ha a tanárok mindkét iskolában felelősségteljesen viselkednének, és osztályfőnöki órákon elbeszélgetnének a gyerekekkel arról, hogy melyek az együttélés alapszabályai egy interetnikus városban. A közös udvar, felelős tanárok és szülők tudatos toleranciára való nevelése mellett akár egy esély is lehet”

Eddig a bejegyzés, reméljük hogy hozzájárul bármihez ami jobb mint amit eddig láttunk. Mégegyszer köszönjük, Tihamér!