Bem utca: Bót hátán bót, új ruha bennük sose vót

Posted: augusztus 17, 2010 by cicalaaany in mindennapok
Címke: , , ,

Hála azoknak a vásárlási mániában szenvedő hölgyeknek, akik már a vásárlást követő harmadik percben megbánják, hogy bankkártyájukat használták, egy ideje Romániába is elterjedtek azok a turkálók, amelyek fittyet hánynak elődeiknek, és divatosabbnál divatosabb ruhákat hoznak házközelbe.

Történelmük van a szekond hend termékeknek, hiszen ilyesmiket a rendszerváltás előtt csak azok kaphattak, akiknek az ángyuk kiszökött külföldre, és az ott kapott könyöradományokat rendszeres időközönként hazaküldte.

Változott a rendszer, és mi lettünk Németország és Hollandia szemetese. A megunt, sokszor még ki sem mosott, holmik kamionokkal ömlöttek ide. Naná. A szentek azt hitték, hogy az a segítségnyújtás netovábbja, ha a megunt holmit elküldik nekünk. Ez a gondolkodásmód még ma sem ment ki a divatból, hiszen amikor az árvízkárosultaknak gyűjtünk, akkor is első körben a meguntat és a feleslegest adjuk oda a büszkeségtől dagadó mellkassal.

Szóval ezekből az adományokból öltözött fel a fél megye, és ezek kerültek ki első körben az ócskasorra is. Eme lépésnek az egyszerű és ésszerű oka, hogy nem volt mindenkinek külföldi rokona vagy lelkész ismerőse, akin keresztül hozzájuthatott volna mindenhez.

A harmadik körben jöttek meg azok a bálások, akik nagy tételben vásárolták a használt ruhát, és az ócskasorban, valamint a város több pontján kezdték el árusítani.

Ez utóbbinak több alfejezetét is megnyithatnám emlékeimből, de nem teszem, mert a lényeg az, hogy elérték a csúcsot, megvalósították önmagukat, és rendes szatmári szokás szerint egymást majmolják, mondván, ha a szomszédnak ment, akkor miért ne menne nekem is?

Ennek az üzletpolitikának ékes példája a Bem utca, amely Szatmárnémeti Váci utcájának is nevezhető.
Ha a csentru felől haladunk a piac felé, akkor rögtön feltűnhet, hogy imidzsváltás következett be az egyik bótnál. Az eddigi kínaji áru helyett most használt cuccok illegetik magukat a fogasokon.

Az üzlet egyike azon keveseknek, amelyek a magyar nyelven halandzsázók lelkére is hatni kívánnak, ergo teleragasztották a bótnak otthont adó épület falát magyar szöveggel is. Sietségükben megfeledkezhet az ékezetekről. Hanyagságuk mosolyra készteti az arra járókat.

Rögtön utána egy valamivel régebben megnyílt használt cuccos bazár tátja nagyra száját, hogy a melegen kívül némi vásárlótőkét is bevonzzon a boltba.

A magyar nyelvbe itt is belerúgtak felirat formájában. Odabent sem beszélik sokkal helyesebben a nyelvet, sőt leginkább egymással vannak elfoglalva a nénik. Nem is igen szeretem zavarni őket

A harmadik boltot az előző kettőtől mindössze egy gagyit áruló sufni és a leomlott zsinagóga hűlt helye választja el.
Kirakatában ékes táblicskón hirdeti, hogy second egy hely, és jelenleg vadító akcióval csábítja az arra járókat. Ez az üzlet a Petőfi utcáról került ide, mert az előbbi helyen nullával volt egyenlő a forgalma. Itt vélhetőleg több, mert egy már bejáratott szekondó helyére telepedett be.

Árai két kategóriásak: occsó és válogatottan drágább. Ez utóbbi áru mindegyikén címke hirdeti, hogy mennyit kóstál, míg az előző 4-8 lej között indul, majd a készlet apadtával már kettőt is kaphatunk belőle egy lájért.
Occsósága megtévesztő, vettem én már eme boltban 12 ezer forintért kitett, budapesti butikárú cuccot 3 lájért. A szőke hölgy kedves, ha már megismeri az arcod. A párja (talán) kedves együgyűséggel javasol ruhákat a méretedben, de még egyszer sem járt a kívánt számsor közelében sem.

Ezt követően még vannak új és használt árut egyvelegben kínáló boltocskák, de bevallom, hogy egyiket sem szerencséltettem egyetlen percre sem jelenlétemmel, mert a kirakat gyanánt szolgáló tárva nyitva álló ajtón függeszkedő parasztkendők nem gyakoroltak rám túl nagy benyomást, akkor sem, ha történetesen az állítják, hogy 10 és 30 lej közötti az áruik többsége.

A sarkon túl, egy garázsszerűségben, ahol korábban baba-mama bolt vót (uhhe, ez is mekkora nagy divat volt egy időben, bódog bódogtalan ijetet nyitott, mert ez mennyire frankó, a nők úgyis szülnek katyóra, és veszik a pulyának a cuccot), található meg az előbbi bót (amék korábban a Petőfin volt) által odébb pöckölt second hand bolt. Ez is arról híres, hogy hónap végin már iszonyat occsón lehet venni a semmit.

Az eladók kedvesek, és második látásra felismernek, majd rád tukmálnak mindent, csak egyet nem bírnak megjegyezni, akkor sem, ha sokadszor látnak: nem akarsz műszálas és kék anyagot, ha többségében pasztell színű lenvászon dolgokért lelkesedsz. Ők azok, akik még nem jutottak túl a méret jó legyen, oszt jó lesz az beállítottságon.

Szomorúságomra az utolsó bót, hirtelen átalakult, ki tudja hányadszor, mert az is baba-mama stílben kezdte, onnan lett angol használt ruhás most pedig giccset árul minden mennyiségben. De igaza van, a pijarcra járók között sokan vannak olyanok, akik a kolompér mellé ezüstözött keretű fotótároló vackot is vennének.

Reklámok
Hozzászólások
  1. tomazska szerint:

    hmmm….a joú kis turkeszok öcséjm…
    és persze az elmaradhatattlan turkesz illat…
    első percek : hosszúnyakú kötött pulóver, ezután meg kockás ing keresés,majd farmergatya és zakók…
    micsoda idők voltak azok mikkóur míg a kölcseibül hazafeléj menet mindenki ezekbe ment befele, oszt ha meg akartál valamit venni kerestünk valami ócsót, hogy az árcédulát kicseriljük…
    hmmm…a joú kis turkeszok öcsejm…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s